GDP-bővítő eurózóna-csatlakozás

Az alelnök szerint 25 éven keresztül esztendőnként mintegy 0,4 százalékos növekedési többlet várható annak hatásaként, hogy az eurózónán belül Magyarországon alacsonyabbak lesznek a reálkamatok. További évi 0,1-0,3 százalékos GDP-növekedést generál az a hatás, hogy az egységes valutának köszönhetően nagyobb lesz hazánk külkereskedelmi forgalma.
Auth Henrik számításai szerint további 0,1-0,2 százalék remélhető évente annak hatása következményeként, hogy a gazdasági élet szereplői számára megszűnnek a valutaváltással járó tranzakciós költségek. Ez ugyan a bankoknak és a pénzváltóknak bevételkiesést jelent, de nemzetgazdasági szinten jelentősége kisebb, mint az üzleti élet szereplőinek költségmegtakarító "nyeresége". A monetáris unióhoz való csatlakozásnak természetesen költségei is lesznek: például a "kamara haszna" (vagyis az önálló pénzkiadásból a kibocsátó számára jelentkező bevétel) megszűnése, illetve az önálló monetáris politika hiánya. Ezek a költségek azonban nemzetgazdasági szinten jóval kisebbek, mint az egységes valutából származó előnyök, így jön ki az alelnök által becsült évi 0,3-0,9 százalékos GDP-növekedési többlet. Auth Henrik szerint 2004-es EU-csatlakozást feltételezve reális esély van arra, hogy 2006-2007-ben hazánk az eurózónának is tagjává váljék (azaz a forintot felváltsa az euró), mivel mind a nominális, mind a reálkonvergencia terén jól áll az ország. Ha a jelenlegi magyar makroadatokat az eurózóna-csatlakozást öt évvel megelőző görög vagy portugál makroadatokhoz hasonlítjuk, akkor kiderül, hogy hazánk ma jóval előrébb tart az EU "magjához" való konvergenciában, mint annak idején ezek az országok.
A jegybanki alelnök példaként említette, hogy a tízéves államkötvények német papírokhoz mért hozamtöbblete alig egyötöde annak a szintnek, mint ami Görögországot és Portugáliát jellemezte öt évvel az eurózóna-csatlakozás előtt. Az államadósság szintje csak háromnegyede az akkori görögének és portugálénak, a költségvetési deficit és az infláció pedig négyötöde.
Az előrehaladott magyar reálkonvergenciát jól mutatja, hogy az eurózónába tartó magyar export aránya a teljes kivitelen belül másfélszer akkora, mint a görögöké és a portugáloké volt, öt évvel az eurózóna-csatlakozásuk előtt. Még feltűnőbb a különbség a gazdasági nyitottság esetében (ezt az áruk és szolgáltatások expotjának és importjának összegeként mérik a GDP százalékában): itt a magyar mutató 2,5-szer nagyobb, mint a görög és a portugál volt.