Megmenekül a klímaegyezmény
"Mindenről mindenki egyetértett" -- nyugtázta a francia környezetvédelmi miniszter a marokkói idegenforgalmi központban a hét végén lezárt tárgyalási fordulót. Az EU nevében eljáró belga környezetvédelmi miniszter kijelentette, hogy sikerült megmenteni az egyezményt és a "kiotói folyamat immár visszafordíthatatlan". A hét végi megállapodás megnyitja az utat, hogy a részt vevő államok -- kisebb-nagyobb kompromisszumok árán -- 2012-ig átlagosan 5,2 százalékkal csökkentsék az 1990-es szén-dioxid-kibocsátásukat.
Az egyezmény megmentése vitathatatlanul az EU érdeme, mert még éppen elfogadható feltételek felkínálásával nyert meg az ügynek olyan fontos államokat, mint Ausztrália, Kanada, Japán és Oroszország. Ez utóbbi annak következtében állt rá az egyezségre, hogy a hatalmas erdőségei által képviselt szén-dioxid-elnyelő hatás mértékét 33 millió tonnára emelték, a korábban beszámításra elfogadott 17 millióról.
A vita ezen a ponton bizonyos öncélú jegyeket mutatott, mert a hatalmas ország -- a súlyos gazdasági visszaesés következtében -- mintegy 500-700 millió tonnával csökkentette az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását, és az egyezménynek már ennyiben is eleget tudna tenni. Moszkva számára a vita egyetlen tétje így csak az volt, hogy a légkörterhelés kereteinek adásvételénél mekkora kapacitást bocsáthat áruba.
Japán számára viszont éppen az volt a kérdés, hogy szükség esetén szert tehet-e pótlólagos szén-dioxid-kibocsátási lehetőségre. Tokió -- adott esetben -- vevőként szeretne fellépni például éppen az oroszok felesleges terhelhetőségi kvótájára. Japán arra is garanciát kapott, hogy az egyezmény ratifikálása után nem emelik a túllépésre felszámított szankciókat. A kibocsátási kvótákkal való kereskedés egyébként 2008-ban kezdődik.
Az immár ratifikálásra kész szöveg konkrét formulát tartalmaz a vállalt kibocsátási határok betartásának szankcionálására, meghatározza a beszámolás és az ellenőrzés rendjét, emellett segítséget irányoz elő a legkevésbé fejlett államok számára, az egyezményhez való csatlakozás esetére. A fejlődők számára a marrákesi szöveg nem tartalmaz a kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségeket. A Financial Times szerint az USA, amely 1990-ben a világ szén-dioxid-kibocsátásának 36 százalékát adta, részint éppen ez utóbbi feltételre való hivatkozással marad távol a megállapodástól. Washington számára további problémát jelent, hogy a kilencvenes évek gazdasági fellendülése következtében állampolgárai, vállalatai és intézményei ma 10 százalékkal több káros gázt bocsátanak a levegőbe, mint tíz évvel ezelőtt.
