Megtorpant az állami visszavonulás
A költségvetések adatai és a Világgazdaság számításai szerint az elmúlt két-három évben megállt az államháztartás visszavonulása a gazdaságból. A bevételek és a kiadások GDP-hez viszonyított aránya 2001-ben gyakorlatilag az 1998--99-es szinten van, vagyis a megtermelt jövedelemnek ugyanakkora részét vonja el és osztja szét az állam. Ez azt jelenti, hogy a gyors gazdasági növekedésből származó többletforrások jelentős részére igényt tartott az állam.
Az újraelosztási, illetve jövedelemcentralizációs mutató az államháztartás kiadásainak, valamint bevételeinek GDP-hez viszonyított arányát fejezik ki. Ezek stagnálása két tényező következménye. Az egyik, hogy az infláció az elmúlt években rendre meghaladta a költségvetés tervezésekor figyelembe vett értéket, így a bevételek jelentősen túlteljesültek. Az infláció -- progresszív, változatlan adórendszer mellett -- nem csupán nominálisan, hanem reálértéken is növeli az elvonás mértékét. 2001-ben például a 7 helyett 9,2-9,3 százalékos drágulási ütem mellett körülbelül 280 milliárd forinttal több forrást von el a költségvetés a tervezettnél.
Mindez a kiadási oldal számaiban is jelentkezik, hiszen a nagyobb drágulás bér- és nyugdíjkorrekciókra kényszeríti az államot, a maradék többletpénz pedig az ÁPV Rt. és a költségvetés tartalékalapjainak feltöltésére, állami tulajdonú cégek konszolidációjára fordítódott.
A másik tényező, ami a jövedelemcentralizáció csökkenése ellen hatott, hogy az elmúlt két évben jelentős adócsökkentésekre nem került sor.
A rendszerváltás elején az újraelosztási arány gyorsan növekedett. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a költségvetés -- hagyományosan merevebb -- kiadási oldalán nem csökkenhettek olyan gyorsan a kiadások, mint amilyen ütemben a gazdaság zsugorodott. A gyors "visszavonulás" gyakorlatilag két év alatt zajlott le, amikor a Bokros-csomag nem csak a lakosság jövedelmeit csökkentette, hanem az államháztartást is fogyókúrára fogta. A jövedelemcentralizáció innentől kezdve lassabb ütemben csökkent, majd gyakorlatilag stagnált.
A GDP-arányos költségvetési kiadások esetében az idén a stagnálás helyett azért figyelhető meg növekedés, mert a tavaly év végén letéti számlákra helyezett összeget (94,5 milliárd forint) valójában idén költik el. Ha a költségvetés hivatalos számait vennénk figyelembe, az 1999--2001-es időszak még kiegyensúlyozottabb képet mutatna.
A jelenlegi újraelosztási arány -- ahogy azt Orbán Viktor miniszterelnök a napokban említette -- nagyjából a nyugat-európai országok átlagának felel meg, egy hajszállal alacsonyabb is annál. Az átlag azonban jelentős szórást takar, hiszen a 60 százalék körüli újraelosztási arányt felmutató, igen széles ellátórendszert kiépítő skandináv oszágokat ugyanúgy magában foglalja, mint a hagyományosan kis állami szerepvállalással bíró Nagy-Britanniát. Ha a hozzánk hasonló fejlettségű, kis országok mutatóit nézzük, a magyar elosztási mérték egyáltalán nem alacsony. Görögországban és Portugáliában egyaránt kisebb az állami újraelosztás mértéke.
Jövőre valószínűleg újra csökken a jövedelemcentralizáció, de ennek mértéke bizonytalan. Egyrészt azért, mert egyelőre nem ismeretes, hogy 2002-ben a tervezetthez képest mekkora bevételi többlet várható. A másik ok, hogy számos szakértő úgy véli, a tavalyról áthozott, illetve az idén keletkező többletforrások teljes elköltésére ez évben már nem kerülhet sor. Amennyiben ez így történik, a grafikonon megjelölthöz képest kisebb csökkenés valósul meg.
