Peking halmozza a külgazdasági sikereket

A teljes jogú WTO-tagság elnyerésével egy időben Peking több fronton is látványosan javítja külgazdasági pozícióit. Az általa renegát tartománynak tekintett Tajvan kormánya eltörölt egy 50 éve érvényben lévő korlátozást, amely megtiltotta vállalatainak, hogy közvetlenül kereskedjenek a kontinentális "anyaországgal", vagy harmadik fél közreműködése nélkül hajtsanak végre tőkebefektetést. Mint a Reuters emlékeztet, Tajpej az utóbbi évek néhány enyhítése után még mindig életben tartott egy 50 millió USA-dolláros felső határt az egyes befektetésekre. A mostani könnyítés után tajvani bankok a pénzátutalásaikat is könnyebben hajthatják végre. A mostani gesztus egy nappal követi tíz délkelet-ázsiai ország és Kína azon elhatározását, hogy tíz éven belül szabadkereskedelmi övezetet létesítenek, ezermilliárd dolláros évenkénti forgalommal.
A mostani lépés kapcsán Tajpejben olyan értékelések is felbukkantak, hogy a tajvani kormányzat nagyrészt a gazdasági pangás által szabott szűk mozgásteret kívánja szélesíteni a közvetlen befektetés és áruforgalom kapuinak szélesre tárásával. Csen Sujbian elnök egyúttal javítani tudja esélyeit a decemberi választások előtt, miután az utóbbi időben gyakorta érték olyan vádak, hogy a sziget gazdasági érdekeit feláldozza egy konfrontatív politikai kurzus kedvéért.
A kapcsolatoknak a nyolcvanas évek végétől tapasztalt enyhülése során a tajvani befektetők sokáig harmadik ország közbeiktatásával hajtottak végre beruházásokat Kínában, amelyek értéke mára eléri 60 milliárd amerikai dollárt. A mostani nyitás után csak nemzetbiztonságot érintő tételeknél marad érvényben szállítási és beruházási tilalom.
További sikerként könyvelheti el Kína, hogy rekordszintre emelkedett a külföldi -- jórészt multinacionális cégek -- hongkongi vállalatalapításainak száma. A különleges gazdasági övezetnek kínai piaci hídfőállásként betöltött szerepe annak ellenére is erősödött az utóbbi időben, hogy karnyújtásnyira került Peking teljes jogú WTO-tagsága. Hongkong mellett szól az alacsony, egyszerűen elszámolható adók rendszere, a szabad információáramlás, a valutaátváltás szabadsága, a közlekedés és egyéb infrastruktúra fejlettsége, a működő szabad kikötő. Hátrányának tartják viszont a lakás- és szálláshiányt, továbbá a megfelelően képzett személyzet alacsony számát.