Sokszínű régiópaletta

Az 1998. évben 97 olyan régió volt, melyek standardizált vásárlóerőben (PPS) kifejezett egy főre jutó GDP-je nem érte el az uniós átlag 75 százalékát. Ezekből 51 a társult államok régióiból került ki. Ezen országok közül egyedül a szlovákiai pozsonyi és a csehországi prágai régió teljesített jelentősen a 75 százalékos küszöb felett -- 99 és 115 százalékot. A társult és már taggá vált országok közti rés -- a felmérés eredményei szerint -- még most is jelentős. Az iparosodás folyamatának átmeneti szakasza Magyarországhoz hasonlóan a térség többi régiójában is lezárult már, így az agráriumban foglalkoztatottak száma itt sem haladja meg az átlagos értéket. A térségben a legnagyobb lemaradás a szolgáltatási szektorban mutatkozik.
A szélsőségeket megtestesítő belső-londoni és dél-közép-bulgáriai régiók egy főre jutó GDP-je PPS alapján számítva 1998-ban 49 202-as, illetve 4347-es értéket mutatott. Ezek az értékek a 20 213 PPS-en álló európai átlag 243, illetve 22 százalékát jelentik. Összesen 42 olyan régió volt, ahol a fejenkénti GDP nem érte el a 10 000 PPS-t -- ezek között csak egy olyan, amely uniós területen található. Azon 18 ország közül, melyek területén több régió is van, 12-ben a legmagasabb és a legalacsonyabb egy főre jutó GDP különbsége legalább kétszeres volt. Németországban például a hamburgi régió közel háromszorosát teljesítette a chemnitzinek.
A vizsgálat második tárgyát az egy munkavállalóra jutó GDP megoszlása képezte a gazdaság három szektorában. Európát egy Nagy-Britanniából induló, a Benelux államokon, Német- és Franciaországon át Észak-Olaszországig húzódó régióegyüttes szeli ketté, melyben a periferikus térségekkel ellentétben a magas fejenkénti GDP-érték a mezőgazdaságban foglalkoztatottak alacsony számával párosul. A magyarországi, cseh, szlovák és észt régiók is átestek már egy átmeneti iparosodási folyamaton, aminek következtében az agráriumban foglalkoztatottak száma itt sem halad meg egy átlagos értéket.
Kevésbé szabályos a megoszlás az ipari szektor esetében. Azon régiók, melyekben a munkavállalók nagyobb százaléka dolgozik az iparban, Európa középső területein helyezkednek el -- elsősorban Dél-Németországban, a Cseh Köztársaságban, Észak-Olaszországban és Szlovákiában. A képet tovább árnyalja az ipari struktúrák sokszínűsége. Egyes térségek iparszerkezetükhöz képest túl sok munkavállalót foglalkoztatnak.