Támogatásdömping Kelet-Európában

Az állami támogatásokat kifogásoló uniós dörgedelmek ellenére a tagjelöltek jobban aggódnak a külföldi befektetők miatt, semhogy lemondhatnának a becsábításukról. Lengyelországban, ahol az 1998-as csúcs óta csökken a tőkebeáramlás és a beruházások értéke, 1,5 millióról 500 ezer euróra mérsékelnék az államilag támogatható befektetések értékhatárát.
Csehország az értékhatár eltörlésével megkezdte az eddig csak az ipari zöldmezős beruházásokhoz kínált kedvezmények kiterjesztését a szolgáltatószektorra, az első ilyen befektetéshez mindjárt tízéves adómentességet nyújtva. Bulgária most készül áfakedvezményt adni az 500 ezer leva (mintegy 250 ezer euró) felett beruházóknak. Horvátország a nyár óta kínál tíz év mentességet a 35-ről 25 százalékra csökkentett társasági adó alól a legalább 60 millió kunát (körülbelül nyolcmillió euró) invesztáló külföldieknek. Ukrajna adóreformmal készül megfejelni a különleges gazdasági övezetek nyújtotta lehetőségeket.

Szakmai közhely, hogy adókedvezménnyel nem lehet befektetőket vonzani, mivel azt a világon mindenütt megkapják, így aztán el is várják - mondta a Világgazdaság érdeklődésére Csáki György, a GKI kutatásvezetője. Csáki szerint az unió nem kívánhatja a korábbi befektetőkkel kötött szerződések felrúgását, legfeljebb azt, hogy az állam egy bizonyos határidőn túl már ne nyújtson újabb kedvezményeket. Török Ádám akadémikus azonban attól tart, hogy az EU rákényszerítheti Magyarországot akár a multinacionális befektetőkkel kötött megállapodásainak egyenkénti újratárgyalására is, a meghátrálás ugyanis a tagországok számára is precedenst teremtene.

Török Ádám szerint az EU-val folytatott vita megoldásához jogi-diplomáciai logikát kell alkalmazni a közgazdasági helyett, hogy mindkét fél megőrizhesse az arcát. Ehhez segítséget adhat, hogy az unióban van hagyománya a kivételeknek. Az akadémikus problematikusnak nevezte, hogy Magyarország a csatlakozási kérelem beadása után módosított a befektetéseket kezelő gazdaságpolitikai rezsimen, ezt az unió bármely tagjelöltön számon kérheti. Ennek ellenére az ország nem csak két rossz megoldás közül választhat, az EU-konform "átfogalmazások" lehetőségére jó példát kínált a BMW esete a Roverrel Nagy-Britanniában. Emellett tanácsos lenne Spanyolország példájának tanulmányozása, hiszen az ibériai államot is a magyarnál kétszer nagyobb külföldi működőtőke-állománnyal vették fel az EU-ba.

Csáki szerint az EU a bővítés elhalasztásának ürügyeként is felhasználhatja a kérdést. A lengyel parlament által tárgyalt, az állami befektetésösztönzésről szóló törvény tervezetét még az előző kormányzat nyújtotta be, de a törvényhozás gazdasági bizottsága a támogatási küszöbérték harmadolását javasolta, a minimálisan teremtendő vagy megőrzendő állások számát pedig 200-ról 100-ra mérsékelte, sőt, a hátrányos helyzetű régiókban 50 új munkahely is elég a kedvezményekhez. Munkahelyenként 3500 , egy-egy alkalmazott továbbképzéséhez pedig 1150 eurót kínálna az állam. A 2002-es büdzsében 200 millió zlotyt (50 millió dollár) különítenének el e célokra. A törvénytől 420 új befektetést remélnek 675 millió euró értékben, illetve két év alatt több mint 40 ezer munkahelyet.

Az új keletű cseh kedvezményekhez három év alatt 200 új állást kell teremteni, tisztán kutatás-fejlesztési profilú cégeknek azonban 50-et is elég. Az egyébként tízmillió dollártól támogatásra érdemes ipari beruházások a magas munkanélküliséggel küzdő térségekben eddig ötmillió dolláros érték felett pályázhattak, 2002-től viszont 3,5 millió is elég lesz.

Laza Kekic, az Economist Intelligence Unit (EIU) Kelet-Európáért felelős igazgatója lapunknak kifejtette: nem szabad túldramatizálni a befektetési kedvezmények kérdését, annál fontosabb beruházási szempontok is léteznek. Hosszabb távon azonban lehet némi negatív hatása az állami segítség kényszerű megszűnésének. Kekic utalt rá, hogy bizonyos kivételek az EU-ban is léteznek, és a tagjelöltekkel szemben sem egységes az álláspont: a megegyezés alighanem országonként, sőt iparáganként eltérő lesz. E tekintetben Kekic és az EIU sem tartja vesztesnek Romániát és Bulgáriát a csatlakozás első köréből való kimaradás miatt, hiszen így tovább tarthatják fenn a tőkecsalogató ösztönzőket. A taggá váló országok viszont a kedvezmények megszüntetéséért cserébe az egységes európai piac és a politikai stabilitás nyújtotta lehetőségeket kapják. Bár hosszabb távon kisebb tőkebeáramlással számolhatnak, ám az magasabb minőségű, nagyobb hozzáadott értékű beruházásokat jelent majd.