Fegyelmezett a magyar munkaerő
A vállalkozások számának növekedésével nem áll arányban foglalkoztatási képességük gyarapodása - hangsúlyozzák kutatók. A munkavállalók 40 százaléka a 250 fő feletti cégeknél áll alkalmazásban, a mikro-, a kis- és a középvállalkozások foglalkoztatják a létszám csaknem 60 százalékát. Az évtized végére az állami foglalkoztatás a nagy szolgáltató rendszerek esetében maradt jelentős: az energiatermelésben, a szállítás, posta, távközlés terén, illetve egyéb személyi szolgáltatásban.
A külföldi érdekeltségű cégek foglalkoztatási súlya közel kétszerese az államinak a versenyszférában. Humánpolitikai szempontból ők példamutató szerepet töltöttek be azzal, hogy új vezetési, szervezési módszereket, munkakultúrát vezettek be, ám a magyar munkaerő szakképzettségében rejlő erejét a belföldi munkáltatók mégis jobban ki tudták használni - állapítják meg a kutatók. A külföldi működőtőke túlnyomó többségét az jellemzi, hogy a magyar munkaerő szakképzettségét nem igazán értékelte, hiszen a betelepített technológia nem vagy csak kevéssé igényelte azt. A konkrét szakismereteknél sokkal fontosabb szempont volt a munkaerő fegyelmezettsége, precizitása, motiválhatósága, formálhatósága, alkalmazkodóképessége. Mindezek tükrében elmondható, hogy a betelepült külföldi működőtőke "lefölözte" a magyar munkaerőt. A multinacionális vállalatoknál dolgozók átlagos életkora jóval alacsonyabb a hazai átlagnál, ugyanakkor az alkalmazottak nem a pályakezdők közül kerültek ki. Összességében a külföldi működőtőke munkahelyteremtő képessége rendkívül nagy pozitívumként értékelendő, de nem téveszthetjük szem elől, hogy elpazarolta a korábban felhalmozott magyar szakismeret egy részét - olvasható a tanulmányban.
A fővárosban és Nyugat-Magyarországon gyakorlatilag teljessé vált a foglalkoztatás az évtized harmadik harmadára. Ezekben a térségekben a segédmunkások havonta bruttó 80-100 ezer, a szakmunkások 150 ezer forintot, a diplomások 300 ezer és egymillió forint között kereshetnek. A befektetőkkel leginkább telített országrészekben az adott területre jellemző magyar átlagkereset 2-2,5-szeresének kínálása esetén - a magas kvalifikációs igényeket kívánó munkakörökre meghirdetett pályázatokra - hússzoros a túljelentkezés. A külföldi tulajdonban lévő cégeknél az átlagos bruttó keresetek országosan 60 százalékkal magasabbak annál a hazai átlagkeresetnél, amibe ők is beleszámítanak.
Sokat hangoztatott probléma, hogy a foglalkoztatás aránya elmarad az EU átlagától, illetve a tizenötök által kívánatosnak minősített 70 százalékos aránytól is. A GKI prognózisa szerint ez a ráta 2010-re a 68 százalékot éri el. Jól kitapintható, hogy az alacsony hazai bérek a háztartásba visszavonult, egyébként még használható munkaerőt nem motiválják a legális munkaerőpiacra történő visszatérésre, főleg amiatt, hogy ez a kör olyan nettó keresetet képes elérni, amely megegyezik a feketegazdaságban elérhető bevétellel.
A hazai befektetők számára továbbra is a foglalkoztatás költségei jelentik az elsődleges problémát. A minimálbér-emelés néhány éves távlatban kiszoríthatja a kevésbé keresett, szakképzetlen foglalkoztatottak tetemes hányadát a munkaerőpiacról.
Ami a munkaerő-tartalékot illeti, a kutatók megállapítják: körülbelül 200-250 ezer főre tehető az a kör - a nem tartósan állás nélküliek, a háztartások fiatal eltartottjai, az iskolákból kikerülő pályakezdők, a fiatalabb nyugdíjasok csoportja -, amely a munkaerőpiac szívóhatása esetén önállóan vagy kis rásegítéssel vissza tud térni a munka világába. Ha a munkáltatók pótlólagos munkaerőforráshoz akarnak jutni, akkor fel kell adniuk korábbi elzárkózó magatartásukat a nehezebben kezelhetőnek vélt csoportokkal szemben. A munkavállalási korú eltartottak közel 60 százaléka azonban saját bevallása szerint nem is szeretne dolgozni, potenciálisan mégis ez az a kör, amelyik megfelelő ajánlat esetén kimozdítható lenne a háztartásokból. A jelenleginél nagyobb tolerancia szükségeltetik a 40-45 év feletti munkavállalókkal szemben, akiknek a tudása ugyan frissítésre szorul, viszont mentesek számos családi kötelezettségtől.
