Brüsszel túlzottan bőkezű?

A tagjelöltek után a tagországok körében is vizsgázott a hét végén az Európai Bizottság tíz napja közzétett jelentése a bővítés várható költségvonzatairól. A spanyolországi Caceresben tartott nem hivatalos eszmecserén kitűnt, hogy legalább kilenc EU-tagország alapvetően támogatja a brüsszeli dokumentumot. Ezzel szemben egyelőre határozottan ellenzi a mezőgazdasági közvetlen kifizetések kiterjesztését a jelöltekre Németország és Hollandia, az előbbiekkel együtt nehezményezi annak előzetes beígérését a 2006 utáni költségvetési időszakra Nagy-Britannia, és komoly fenntartásai vannak a bizottsági végösszeg nagyságát illetően Svédországnak és Franciaországnak. Tekintve, hogy a cél ezúttal csak az országonkénti álláspontok miniszteri szintű ismertetése volt, tényleges vitára még nem került sor.

Günter Verheugen a Világgazdaság kérdésére elmondta: a felszólalások nem vetnek fel megoldhatatlan problémákat a bizottsági jelentés jövője szempontjából. "Asztalra tettük a bővítés teljes pénzügyi következményét, s a tagországok ennek fényében is ugyanazt az erőteljes elkötelezettséget mutatták a tárgyalások ez év végi befejezése mellett, mint korábban" - hangsúlyozta a bővítési biztos.

A tagországok részéről megfogalmazott kifogások többsége a bizottsági papír úgymond "túlzott bőkezűségére", valamint az agrárpolitikában a közvetlen kifizetések kiterjesztési szándékára vonatkozott.

A közvetlen agrártámogatások "beígérése" kapcsán három aggály is felmerült a tagállamok részéről. Mindenekelőtt felvetik azt a tényt, hogy ennek lehetőségéről a 2006 végéig élő közös költségvetésről intézkedő Agenda 2000 nem intézkedett, így becsempészése az 1999-es berlini csomag újranyitását feltételezné, amihez aligha adottak a feltételek.

A másik gond német, holland, brit és svéd megítélés szerint az, hogy a közvetlen kifizetések 2013-ig beígért "felfuttatásával" a bizottság e támogatási forma további tíz éven át való fennmaradását prognosztizálja, miközben ezen országok a küszöbönálló újabb agrárreformok kapcsán éppen hogy ennek radikális visszaszorítására készülnek. Ahogy Van Artsen holland külügyminiszter a Világgazdaságnak nyilatkozott: az Európai Bizottság ezzel idő előtt megnyitotta a vitát a 2006 utáni költségvetési időszakról. Brit kollégája, Jack Straw pedig úgy fogalmazott, hogy nem szabad kockáztatni az EU-politikák jövőjét azzal, hogy már most rossz döntéseket hoznak.

Az említett országok legfontosabb gondja azzal kapcsolatos, hogy szerintük kívánatos volna a CAP-reform majdani alapvető irányát még az idén - tehát a csatlakozási tárgyalások lezárása előtt - tisztázni. Joschka Fischer német külügyminiszter leszögezte: tekintettel kell lenni a 2006 utáni időszakra is, és a közösségi agrárpolitika idén júniusban esedékes, úgynevezett félidős felülvizsgálata ebből a szempontból különösen fontos lesz. A jelenlegi agrártámogatási rendszer jövőbeni finanszírozhatósága a mai játékszabályok mellett ugyanis kérdéses. Németország legalábbis nem lesz képes rá - intett a német diplomácia vezetője, és utalt arra, hogy Berlinnek változatlanul rengeteg pénzébe kerül a keleti országrész felzárkóztatásának finanszírozása. Ilyen gondjai Franciaországnak vagy Nagy-Britanniának nincsenek - emlékeztetett, úgy vélvén, hogy olyan fair politikára van szükség, amivel mindez kezelhető.

A CAP-reform kérdése viszont felveti, hogy vajon ennek tisztázása egyúttal a csatlakozási tárgyalások lezárásához is feltételnek számítson-e? Ennek kapcsán egyelőre mindenki kínos következetességgel bizonygatta, hogy nem gondolnak kötelező jellegű árukapcsolásra. Ugyanakkor Verheugen tudósítók szűkebb körének nyilatkozva azt is elismerte, hogy nem politikailag kötelező feltételről, hanem olyan "politikai kapcsolatról" van szó, amelyet némely tagország valóban megteremtett, mondván: haladást szeretne látni más területen is. De "senki sem mondja azt, hogy a CAP-reformot még azt megelőzően végig kell vinni, hogy a csatlakozási tárgyalások végére jutnának".

Mindezekre válaszul a fő ellenlábas francia diplomácia anynyi engedményt kész volt tenni, hogy jelezte: Párizs elvben nem zárja ki egy kellően általános nyilatkozat elfogadását, ám mindez nem foglalhatja magában például a közvetlen kifizetések (Franciaország számára rendkívül jövedelmező) rendszerének megváltoztatását.

Ez ugyanis már az Agenda 2000 felrúgásával volna egyenértékű - hangzik a párizsi érvelés. Mindehhez az egyik francia diplomata hozzátette: ha Hollandia és Németország továbbra is abból a megközelítésből beszél a közösségi agrárpolitika reformjáról, ahogy eddig, akkor a végén legalább öt évvel késleltetni fogják a bővítést.

Fóris György - Caceres