Magáncégeknek 60,5 milliárd

Egyelőre nem tudja pontosan az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), hogy az egészségügyi intézményekben milyen alvállalkozások működnek, csupán azokról a szolgáltatókról van ismerete, amelyekkel közvetlenül köt szerződést. Viszont csak akkor tud jobb minőségű ellátást vásárolni a járulékot fizetőknek, ha módjában áll valamennyi egészségügyi szolgáltatás ellenőrzése - mondta lapunknak Oberfrank Ferenc. Az új kórháztörvény szerint 2003 derekáig kötelező a szerződések felülvizsgálása.

A biztosító tavaly 60,5 milliárd forintot - a gyógyítókassza 15 százalékát - fizetett a vállalkozási formában ellátott szolgáltatásokért. Ebből viszonylag kis hányad jutott a közvetlenül vele szerződött vállalkozóknak, a nagyobbik részt az önkormányzati tulajdonú intézmények alvállalkozásai vitték el. Ez utóbbiakról meglehetősen homályos a kép, hiszen a gyógyintézmények maguk döntik el, hogy milyen munkát bíznak külső vállalkozókra.

Annyi tudható, hogy már évek óta bizonyos, a gyógyításhoz nem közvetlenül kapcsolódó tevékenységeket - konyhai munka, takarítás - vállalkozókra bíztak. Az utóbbi időben azonban egyre több gyógyítási munka kerül magánvállalkozásba. Ennek a főigazgató szerint elsődlegesen az az oka, hogy a gyógyintézmények és tulajdonosaik önerőből nem tudnák megvásárolni a vizsgálatokhoz szükséges drága eszközöket. Példaként említett egy korszerű egyetemi hemodinamikai laboratóriumot, ahol vállalkozásban végzik egyebek mellett a szív koszorúereinek vizsgálatát. Egy ilyen beavatkozásért 23 ezer forintot fizet az OEP a klinikának, a számlát a klinika rendezi a laboratórium működtetőjével. Más diagnosztikai vizsgálatra is kötöttek alvállalkozói szerződéseket a kórházak. Ilyen például a mágneses elven működő képalkotó berendezés (MRI) vagy a komputeres tomográfvizsgálat. Az ehhez szükséges orvosi eszközök kiépítése több száz millió forintba kerül. Egy teljes testi MRI-vizsgálatért az OEP 220 ezer forintot fizet. Érthető, hogy tudni akarja: indokoltak-e ezek a költségek - állítja Oberfrank Ferenc, aki szerint nem tisztázott az alvállalkozásokban dolgozók státusa, foglalkoztatója sem.

A decemberben elfogadott törvény előírja, hogy az önkormányzati és állami tulajdonú kórházak OEP-pel kötött szerződéseibe 2003-tól be kell venni azt is, hogy kivel, milyen tevékenységre kötnek alvállalkozói megállapodást. Ennek elmulasztása esetén a kórháznak pályázatot kell kiírni a tevékenységre, amit szakmai szempontból a tisztiorvosi hivatal és az egészségügyi tárca, költséghatékonysági vonatkozásban pedig az OEP bírál majd el. A pályázatról ki kell kérni a Magyar Orvosi Kamara és az érintett betegszervezetek véleményét is.

A főigazgató azt is elmondta, hogy az alapellátásban dolgozó háziorvosok többsége is vállalkozóként látja el a betegeket, ám többségük az önkormányzat tulajdonában lévő rendelőt és berendezéseit csupán bérli, tehát nem történt még meg a valódi privatizáció.

Az egészségügyi vállalkozók egy másik csoportja azonban magánbefektetőként, közvetlenül az OEP-pel kötött - jól átlátható - finanszírozási megállapodást. A vállalt feladat ellátásához nekik kell biztosítani a tárgyi és a személyi feltételeket. Ehhez szükség volt arra, hogy a lakosság egészségügyi ellátásáért felelős önkormányzattól, vagy az államtól feladatellátási, -átvállalási szerződést kössenek. Köztük vannak például a vesebetegek művesekezelését végző szolgáltatók, akik az elmúlt tíz év alatt 11 milliárd forintot fektettek be új műveseállomások építésébe. Ennek eredménye, hogy megszűnt a vesebetegek várólistája, pedig korábban az 50 évesnél idősebbek művesekezeléséről vagy annak elvetéséről bizottság döntött. Közvetlenül az OEP-pel kötöttek szerződést továbbá egyes magánklinikák, elsősorban a korábban hiányzó egészségügyi beavatkozások végzésére. Köztük említhető a művi megtermékenyítést végző fővárosi Kaali Intézet. Az OEP e beavatkozásokért 250-360 ezer forint közötti összeget fizet.

Oberfrank Ferenctől megtudtuk, hogy ugyan a privát szolgáltatóknak is meg kell újítani az OEP-pel korábban kötött szerződéseiket, ám azok határozatlan időre szólnak, az új törvény miatt nem kell tartani a szerződések felbontásától. Fontos azonban, hogy érvényes működési engedélyük legyen a tisztiorvosi szolgálattól.

A törvény ugyan ösztönzi a magántőke bevonását, de előírja: nem köthető alvállalkozói szerződés a gyógyszer, a gyógyászati segédeszköz gyártásával, forgalmazásával foglalkozó cégekkel. A korlátozás célja, hogy megakadályozza: a beteg érdekei helyett a tulajdonos gyártó vagy forgalmazó érdekei kerüljenek előtérbe.

Nógrádi Tóth Erzsébet