Jobb sok kicsit, mint egy nagyot tévedni
A magyar választási rendszerből és a jelenlegi politikai helyzetből adódóan a közvélemény-kutató cégek listás szavazatok megoszlására vonatkozó előrejelzése önmagában nem alkalmas a választások kimenetelének "megjósolására". Ékesen bizonyította ezt az 1998-as voksolás, amikor a cégek többségét igazolta az élet. Az MSZP a listás szavazatok többségét megszerezve a második fordulóban mégis elbukott. Önmagában egyetlen párt támogatottsága - ha nem kiugróan nagyobb a többiekénél - csak arra enged következtetni, hogy az adott erő egyedül milyen sikert érhetne el. A választásokat azonban a második fordulóban az oldalak összefogásának ereje dönti el - így volt ez négy éve és így lesz az idén is.
Az intézetek, amelyek havonta publikálják eltéréseket is mutató pártpreferencia-adataikat, négyévente egyszer, a választások előtt teszik közzé a listás szavazatok megoszlására vonatkozó becslésüket. Ennek érdekessége, hogy a közvélemény-kutatók több adatuk összegzéséből kiindulva végeznek egy számítást, egyszerre kalkulálva egyebek között a különböző pártpreferencia- és részvételi hajlandóságot mutató adatokkal. Míg a havi pártpreferencia-vizsgálatoknál az eltéréseket a különböző időpontban történt adatfelvétel, vagy a minta nagyságának, a kérdések típusának eltérése is okozhatja, ebben az esetben "nincs pardon": a felmérések egy időpontban készülnek, és az eredmények összevetése a valósággal minden esetben a cégek módszereit és precizitását minősíti.
A legnagyobb tévedések 1990-ben történtek: akadt cég, amely 7 százalékkal becsülte túl a kisgazdák várható teljesítményét, de összességében is ezt a választást megelőzően hibáztak leginkább a kutatók. Négy évvel később precízebb eredmények születtek, de itt is előfordult még egy 6 százalékos tévedés: a Fideszt becsülték túl az egyik intézet munkatársai. A legnagyobb eltérést 1998-ban már "csak" egy 4,8 százalékos túlbecslés jelentette a Fidesz esetében, mégis ehhez az évhez köthető a legnagyobb "össznépi" tévedés: a MIÉP-et minden intézet alábecsülte. Volt, aki egy, volt, aki 4,5 százalékkal, de senki nem várta, hogy parlamenti erő lesz a párt.
Az intézetek hibamutatóját a legegyszerűbben úgy kaphatjuk meg, ha cégenként összeadjuk, az egyes pártoknál hány százalékban tért el az előrejelzés az eredménytől. A közvélemény-kutatók összevont átlaga 1990-ben 16,3, négy évvel később 12,3, 1998-ban pedig (ekkor már a Tárki is végzett ilyen kutatást) 13,2 volt (a hibamutatókat a táblázatokban is kerekítve közöljük). Noha eszerint a becslések 1994-ben voltak a legpontosabbak, fontos szempont az is: a hibamutató néhány nagy baklövésből áll-e, vagy egyenletesen minden pártnál kisebb tévedésekből. Ilyen vonatkozásban egyértelműen javult a helyzet, azaz a kutatók egyre nagyobb pontosággal "lőtték be" az egyes pártok listás eredményeit. (DG-TE)
Munkatársainktól
