Nem lett fő téma a nőpolitika
Kizárólag az 1994-98 között működött parlamentben sikerült a hölgy képviselőknek - 43 fővel - tíz százalék feletti jelenlétet elérniük. Az első és a jelenlegi ciklusban 28, illetve 32 nő volt ott a 386 fős plénum első ülésén, ami 7,2, valamint 8,5 százalékos arányt jelent. A "gyengébb nem" most szépíthet: a jelöltek között csaknem minden ötödik soraikból kerül ki. Tény azonban, hogy minden választást megelőzően magasabb volt a nők jelöltek közötti, mint későbbi, parlamenti aránya. Ez annak köszönhető, hogy a pártok jellemzően a férfiakat részesítik előnyben a biztos helyek leosztásánál, így a jelöltek között hiába emelkedik látszólag a nők aránya, még sincs sok esélyük mandátumhoz jutni.
A jelenlegi 3454 jelölt között 614-en képviselik a hölgyeket, ami 18 százalékos arányt jelent. Ugyanez a hányad akkor is, ha csak az országos listával bíró nyolc párt jelöltjeit vesszük sorra. Igen nagy azonban a szórás a politikai erők között: az országos átlagot teljesíti az SZDSZ és az egyébként csak 82 jelölttel ringbe szálló Új Baloldal, felette van ennek a Munkáspárt, az MSZP és a Centrum, míg alatta marad a Fidesz, az FKGP és a MIÉP. Érdekesség, hogy a parlamenti erőket tekintve a hölgy jelöltek száma felidézi a pártok vezetéseiben való részvételük arányát. A Fidesz - amely jelöltjeinek 91,5 százaléka férfi - döntéshozó testületeiben is csak őket vonultatja fel. A vezető kormánypártban a ranglistán a hölgyek közül a frakcióigazgató Mátrai Márta és két megyei elnök-képviselő, Selmeczi Gabriella és Szalai Annamária említhető. Erősebbek a nők az MSZP-ben: a jelöltek között 23,4 százalékos aránnyal bírnak, a párt vezetésében pedig már a második ember is nő (Szili Katalin), és az elnökségi tagok között is több hölgy foglal helyet (Lendvai Ildikó, Csabai Lászlóné, Lamperth Mónika, Nagy Nóra).
A választási kampányban a "nőkérdés" lényegében elsikkadt. Az egyetlen kivételt az MSZP "2002 - legyen a nők éve", tartalommal meg nem töltött budapesti kezdeményezése jelentette. A szocialisták ugyanakkor jelentős teret szánnak programjukban a hölgyeknek - a kérdéssel az esélyegyenlőség témakörénél foglalkozva. Álláspontjuk szerint sajnálatos, sőt alkotmányosan is aggályos, hogy a jelenlegi ciklusban a gyermekeit otthon nevelő, családjáért élő anya lett az ideáltípus. Így hátrányos helyzetbe kerültek az élettársi viszonyban élők, illetve a gyermekeiket egyedül nevelő nők. Programuk alapja, hogy életstratégiáját minden nő maga választhassa meg. Mintha csak a szocialista kritikát akarnák igazolni, a Fidesz nem szentel külön fejezetet a hölgyeknek, hanem a családpolitika keretein belül foglalkozik velük. Programjuk leghangsúlyosabb eleme az anyaság szerepének elismerése.
A pártpreferencia-vizsgálatok azt bizonyítják, hogy nem indokolt a nők "külön kezelése". A nemi hovatartozás lényegében nem játszik szerepet a pártválasztásban, szemben például az iskolázottsággal vagy a lakóhelylyel. Két párt esetében figyelhető meg a gyengébb nem statisztikai átlagot minimálisan meghaladó érdeklődése: az SZDSZ és a Fidesz iránti "vonzalom" szakértők szerint a két párt férfi politikusainak "jóképűségét" húzza alá. (DG-TE)
Munkatársainktól
