Jacques Chirac állam- és Lionel Jospin kormányfő a két favoritja a francia elnökválasztásnak, amelynek vasárnap tartják meg az első fordulóját. Indul még rajtuk kívül 14 jelölt, de az előzetes felmérések szerint egyikük sem tud majd beleszólni kettejük párharcába, amely azonban csak május 5-én, a második fordulóban dől el. A közvélemény-kutatások sokáig Jospin előnyét jelezték, az utóbbi két hétben azonban Chirac került az élre; a különbségek 1-2 százalékban mérhetők, vagyis - mint mondani szokás - nem szignifikánsak.

A Chirac-Jospin "csata" színházi nyelven szólva repríz, ismétlés: 1995-ben Jospin váratlanul szállt be a megméretésbe, és meglepően jól szerepelt; a jelenlegi kormányfő pályafutása azóta páratlan sikersorozat (éppen ideje, hogy vége szakadjon - mondják egyes rosszmájúak). Chirac hét éve nem először próbálkozott a legfőbb közjogi méltóság posztjának megszerzésével, akkori győzelme sokéves erőfeszítés megkoronázása volt (éppen ezért akár el is köszönhetne - vélik más epések). Mára mindketten fáradtnak látszanak és törődöttnek, a hatalom megkoptatta őket; annyira azonban nem, hogy ambiciózus programokkal ne álljanak elő.

Gazdasági és szociális terveik nagy hasonlóságot mutatnak, talán csak a nyugdíjaknál és a vállalkozásfejlesztési elképzeléseknél ütköznek ki a "származási" különbségek: Chirac a gaulle-ista, Jospin a szocialista családból érkezett. Mindketten megtartanák ugyan a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, de míg Chirac bevezetné a "francia módi szerinti" kiegészítő nyugdíjalapokat, addig Jospin csak a bérhez kötött előtakarékosságban gondolkodik. A vállalatpolitikában Chirac a tulajdonosok, Jospin a foglalkoztatottak megfontolásait részesíti előnyben.

Chirac évi 2,5-3, Jospin szilárdan 3 százalékos éves GDP-növekedési ütemből indul ki. Pénzügyileg mindkét programot megvalósíthatónak tartják az elemzők, azzal a megszorítással, hogy búcsút kell inteni az államháztartás 2004-2005-re tervezett kiegyensúlyozásának. Abban is hasonlít egymásra a két éllovas, hogy egyikük sem tervezi sem az egészségügy, sem az adózás rendszerszerű reformját, viszont roppant nagylelkű a lakásadó mérséklésében - ez a bevételi forrás ugyanis a helyi önkormányzatok kasszáját gyarapítja.

MUNKATÁRSUNKTÓL