Ki bünteti a környezeti bűnöket?
Az Európai Parlament állásfoglalást készül közzétenni a környezetvédelmi vétségek szankcionálásával kapcsolatos vitában. A polémiában az Európai Bizottság áll szemben a miniszteri tanácscsal, abban a kérdésben, hogy milyen szintű jogforrás szolgáljon alapul a büntetések szabályozásánál. Ez utóbbi azt szeretné, ha a szabályozás forrása az uniós alapszerződés lenne, mégpedig az ennek harmadik pilléreként ismert bel- és igazságügyi együttműködési fejezetek alapján. Ennek érvényre jutása esetén a környezetvédelmi vétségek büntetése lényegében az államközi együttműködés szintjén maradna. A miniszteri tanáccsal ellentétben a bizottság azt szeretné, ha a környezet károsítását a közösségi jog és a közösségi hatáskörök keretében szankcionálnák.
A bizottság törekvéseinek alátámasztására két jelentés látott napvilágot az utóbbi napokban. Az egyiket Giuseppe de Lello Finuoli terjesztette elő, és azt
Európai Parlamentnek az állampolgári jogokkal foglalkozó bizottsága is támogatja. Ez az előterjesztés - amely egy 1998. évi európai tanácsi konvenció több elemét is átveszi - egyértelműen sürgeti, hogy a környezetvédelem legyen a közösségi jogkörök része. A másik javaslatot a holland Ria Oomen-Ruijten nyújtotta be, mégpedig a parlament környezetvédelmi bizottságának támogatásával. Ennek az indítványnak egyik sajátos pontjaként említik, hogy már a környezetvédelmi rendelkezések megszegésére való felbujtást is büntetni rendeli. A miniszteri tanács, illetve a bizottsági javaslatok közös elemének tartják, hogy a környezet károsítása bűnügynek minősül, amelynek megállapításánál közösségi szabályokat kell igénybe venni, a szankciók elrendelésénél azonban nemzeti előírásokra is lehet támaszkodni.
VG-összeállítás
