Könyvelési trükkök kényszere

Paul O'Neill pénzügyminiszter a kongresszus vezetőinek írt levelében számolt be arról, hogy a szövetségi alkalmazottak nyugdíjalapjában halmozódó összegeket a következő napokban nem fektetik be államkötvényekbe, ehelyett nem kamatozó számlán helyezik el őket. A The New York Times szerint a lépés azt jelenti, hogy egy 35-40 milliárd dolláros összeg nem jelenik majd meg az állam tartozásai között, így a kormányzat egy időre még az 5950 milliárdos törvényi limit alatt tudja tartani a szövetségi adósságok szintjét. Az április 15-i éves adóbevallások után rövid ideig enyhül a helyzet, mert ilyenkor nagyobb összegek folynak be a kincstárba, amelyekből a pénzügyminiszter kamatostul vissza tudja utalni a "kölcsönvett" tételeket az állami alkalmazottak nyugdíjalapjába. Az előrejelzések szerint nyáron a kormányzat ismét súlyos helyzetbe kerül, mert akkor már ilyen, rásegítő trükkökkel sem tudja elodázni az államadósság felső határának megemeléséről szóló - roppant kínosnak ígérkező - kongresszusi szavazást. O'Neill már tavaly decemberben javasolta a törvényhozásnak a limit 750 milliárddal való megemelését.

Az adóssághatár ostromával a feje tetejére állt az amerikai makrogazdaság menedzselése. A kilencvenes évek közepén a kongresszust uraló republikánusok elutasították az akkor ezermilliárddal alacsonyabb szinten lévő adósságplafon megemelését, mert a demokrata kormányzat nem fogadta el a költségvetés kiegyensúlyozására irányuló követelésüket. Most a republikánus kormányzat terjesztett elő gazdaságélénkítő célzatú, kiadásnövelő csomagtervet, és hajszolt keresztül deficit- és adósságnövelő hatású adócsökkentést. A The Washington Post szerint a demokraták elégedetten dörzsölhetik tenyerüket, mert a novemberi részleges kongresszusi választások előtt akár még kétszer is vesszőfutásra kényszeríthetik a republikánusokat az államadósság törvényi plafonjának megemelése kapcsán.

VG-összeállítás