BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Mérlegen a miniszterelnök kijelentései

Orbán Viktor miniszterelnök keddi kampánybeszédében stratégiát váltott, és markáns támadást intézett pártja fő riválisa, a szocialisták ellen. Többek között kijelentette, hogy az MSZP újabb Bokros-csomagot állítana össze, jelentős gázáremeléssel segítené haszonhoz a Mol-részvényeseket, ellenezte a fogászati ellátás ingyenessé tételét, a tb-járulék csökkentését, a nyugdíjemelést, a diákhitel bevezetését, újra fennáll a tandíjfizetés veszélye, továbbá Magyarországot liberális közbiztonság fenyegeti. Alábbi összeállításunkban ezeknek a kijelentéseknek a hátterét próbáljuk felvázolni.

Nincs szükség újabb stabilizációra

A jelenlegi makrogazdasági helyzet élesen különbözik az 1995 elejére kialakult állapottól, így a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján biztosan állítható, akármelyik politikai erő kerül kormányra, nem lesz szükség az akkorihoz hasonló stabilizációs programcsomagra. Bár az elmúlt hónapokban néhány egyensúlyi mutató enyhe romlása volt megfigyelhető (más jelzőszámok szinten maradása mellett), ezek egyszerűen a választási ciklushoz igazodó gazdaságpolitikai élénkítés, illetve talán a világgazdasági fellendüléssel együtt járó természetes folyamatok jelei. Ami még fontosabb, semmiféle nyoma nincs annak, hogy a mostani folyamatok mértéke akár csak megközelítené a múlt évtized közepén megvalósult egyensúlybomlás fokát (lásd táblázatunkat).

Nem csupán a makrogazdasági indexek láttatják világosan a két helyzet különbözőségét - a gazdaság szerkezete miatt is összehasonlíthatatlan a két helyzet. A belső keresleti sokkra ma már jóval kevésbé reagál importbeáramlással a gazdaság, mint 7-8 évvel ezelőtt, ráadásul felépültek azok a versenyképes kapacitások, melyek stabil exportteljesítményt garantálnak az országnak. Más is mutatja, hogy ma már más a gazdasági környezet. 1998-ban például a költségvetés időarányos hiánya körülbelül akkora (sőt, egy kicsit még magasabb) volt, mint 2002-ben, de az egyensúlyi mutatók már akkor sem reagáltak erre, és most sem várható komoly hatás.

Mindezt jól kifejezi a külső megítélés is: a forint árfolyama ellen - ellentétben az 1995 eleji ijesztő folyamatokkal - fel sem merül semmiféle spekulációs támadás lehetősége, a nyugati elemzők a hazai szakértőkkel egyetértve megnyugtatónak látják az egyensúlyi helyzetet. A Moody's hitelminősítőnél a magyar államadósság öt fokozattal áll magasabban, mint a Bokros-csomag előtt, a Standard and Poor's pedig épp a héten erősítette meg a hosszú távú magyar devizaadósság A mínusz besorolását.

A legtöbb, amit - bármelyik hatalomra kerülő kormánytól - várhatunk 2002 második felében, hogy az időarányost jelentősen meghaladó költségvetési hiány után visszafogja költekezését annyira, hogy a törvénybe foglalt mértékű éves deficit alakuljon ki december végére. Lehet azonban, hogy a kétéves költségvetés alultervezett bevételei miatt még erre sem lesz szükség, hiszen a többlet fedezheti a kiadások nagy részét. (MI)



A Mollal fizettették meg a magas gázszámlát

Míg a kőolajipari termékek piaca liberalizált Magyarországon, addig a földgázüzletben az eladási árakat hatóságilag szabályozzák. Négy évvel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy ez a helyzet változni fog, a jelenlegi kormány részéről is elhangzottak ígéretek az importalapú gázárképzés bevezetésére: ez a gázkereskedelmet kizárólagosan végző Molnak biztos, de szerény nyereséget biztosított volna.

A helyzet azonban 1999 végén már megváltozni látszott, mivel a világpiaci olajárat követve a Mol gázbeszerzési ára is elkezdett felfelé száguldani. A Csák János akkori Mol-elnök vezette menedzsment próbált a kormánnyal tárgyalni a gázárkérdésben, miközben egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy az akkor hatósági árakon történő eladás tetemes veszteséget okoz majd a Molnak. A kormány számára az volt a kérdés, hogy a 2000 júliusától alkalmazandó gázeladási ár megállapításánál enged-e a Mol kérésének, hogy igazítsák a beszerzési árakhoz az eladásiakat. Nem engedett: mindössze 12 százalékos egyszeri gázáremelésről határozott. Ezzel a magas beszerzési és az alacsony eladási ár közti különbség a Mol veszteségeként jelentkezett. Természetesen lehetősége lett volna a Mol kérésének engedni és a lakosság felé kompenzációt nyújtani, de az a költségvetést terhelte volna, a csekély emelés viszont "csak" a Molnak okozott tetemes veszteséget. A gázárdöntés után lemondott Csák János, a Mol pedig államigazgatási jogkörben okozott kár címén pert indított az állam ellen. Az új elnök, Hernádi Zsolt is megpróbált tárgyalni a gázárkérdésben a kormánnyal, sikertelenül. A Mol még 2000 nyarán bejelentette, hogy eladásra kínálja a gázüzletágat. S noha novemberben a nagyfogyasztók részére váratlan gázáremelést jelentettek be, a Mol gázüzletága 117 milliárd forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni 2000-ben.

Tavaly sem sokat változott a helyzet. A Mol jogerősen is elveszítette az állam ellen indított pert, és ezt követően érdekes módon sem felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, sem az Alkotmánybírósághoz nem fordult. Tavaly sem történt előrelépés a kormánnyal folytatott gázártárgyalásokon, a Mol még a 2000. évinél is nagyobb, 121 milliárd forintos kárt szenvedett a gázüzleten.

Közben kiszivárgott, hogy két külföldi szakmai befektető is vevő lenne a gázüzletre, amit a Mol - mint vezetői többször hangsúlyozták - nem a rákényszerített veszteség, hanem a cég új stratégiájának jegyében kíván eladni. Az olajár jelentős visszaesése azt eredményezte, hogy a Mol gázüzletének idei eredménye akár pozitív is lehet - legalábbis ez volt a helyzet az év elején. Ez jó esélyt adott a gázüzlet reális áron történő eladásához, ami a tőzsdei árfolyam felfutásában is megmutatkozott. Februárban bejelentették, hogy a Mol és a Magyar Fejlesztési Bank kizárólagos tárgyalásokat kezdett a gázüzlet eladásáról, ami nem volt meglepő: az államnak aranyrészvénye miatt lényegében elővételi joga van. Az olajár újbóli emelkedése nyomán a Mol árfolyama ismét gyengült, majd a választási eredmény hatására történt jelentős fordulat: a piac azt várja, hogy az MFB-megoldás helyett egy szocialista kormány végre reális áron történő eladással rendezze a gázüzlet helyzetét, de ha ez nem is sikerül, semmiképp se a Mollal fizettesse meg az ismét növekvő világpiaci árból származó gázszámlát. (ÁG)



Csomagoknak szóltak az ellenszavazatok

A kormányfő bírálta a szocialistákat azért is, mert a múlt ősszel egyebek mellett nem szavazták meg a fogmegtartó kezelések ingyenessé tételét, amit 1995-ben a Bokros-csomag vont el. Az MSZP az ellenszavazatát akkor azzal indokolta, hogy olyan csomag részeként terjesztette azt be a kormány, aminek több elemével - például a kórházi kapacitások csökkentésének miniszteri hatáskörbe rendelésével - nem értett egyet. Azt is mondták a szocialisták: ha nem kampányfogásnak szánta volna a Fidesz-kormány, nem várt volna három évig a 19-60 év közöttiek fogmegtartó kezeléseinek ismételt térítésmentessé tételével. A nem e körbe tartozó korosztályoknak egyébként az 1995. évi szigorítás után sem kellett fizetni ezért.

A járulékcsökkentést sem szavazta meg a legnagyobb ellenzéki párt, amit azzal indokolt, hogy azt az évi költségvetésben fogalmazta meg a kabinet. S mivel a büdzsé a kormánypolitika prioritásait tükrözi, azt sosem szavazza meg az ellenzék. A miniszteri felsorolásban szerepelt a nyugdíjemelés meg nem szavazása is, ami ugyancsak tény. Ám ez ügyben azzal érvelt az MSZP, hogy ezt az intézkedést is törvénycsomag részeként terjesztette be a kormány, amiben egyebek mellett olyan, számukra elfogadhatatlan javaslatok is szerepeltek, mint a Millenáris Park megépítése mögött lévő kormánygarancia. (NTE)



A tandíj múltja a jövő tandíja?

Az egyetemisták és az éppen a felsőoktatási intézményekbe készülők pártszimpátiájának alakulásában meghatározó helyet foglal el az ingyenesnek amúgy sem tekinthető oktatási rendszer tandíjmentességének és a diákhitelnek a kérdése. A szavazások második fordulója előtti kampányidőszakban láthatóan a gyakran az emlékezésre késztető témák közé sorolja a kabinet a tandíj újból leselkedő rémképét. Ismeretes: a polgári koalíció 1998-ban mindjárt a választások után rendeletet hozott arról, hogy az elsődiplomás-képzésben részt vevők számára ingyenesen megszerezhető legyen oklevelük. A döntés következtében akkor 42 ezer hallgató tanulmányának állami finanszírozását vállalta fel a kabinet. Az oktatási intézmények emiatt 700 millió forint bevételkiesést könyvelhettek el, amelyet a kormány pótolt.

Ismeretes az is: a tandíj bevezetéséről még 1995 júliusában az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció döntött. A kérdés csak az marad, vajon a szocialista párt tényleg vállalkozik-e a már egyszer nagy visszatetszést kiváltó intézkedésre. Az MSZP 2002. évi, a felsőoktatás-fejlesztéssel kapcsolatos céljai között megfogalmazott programjában nem szerepel a tandíj újbóli napirendre tűzése. Orbán Viktor miniszterelnök legutóbb mégis arról beszélt, "fennáll a veszélye annak, hogy be fogják vezetni az egyetemekre és a főiskolákra a tandíjat", és figyelmeztetett arra is, hogy annak díja ma 200 ezer forint lenne fejenként.

Hiller István, az MSZP oktatási kabinetjének vezetője cáfolta a kormányfő által elmondottakat. A tandíjmentesség megtartásának szükségessége mellett hangsúlyozta azt is, hogy az MSZP szeretné a felsőoktatás azon hallgatóinak a tanulmányát is támogatni, akik költségtérítésesként végzik stúdiumaikat; ők ugyanis 45 százalékát teszik ki az összlétszámnak. (SK)



Bő hetvenezer hitelezett diák

Március közepén 73 661 hallgatónak volt érvényes diákhitel-szerződése az országban, s közülük 16 ezren, tehát az érintettek bő 20 százaléka, e tanulmányi félévtől egy összegben előre igényelték a kölcsönt. Az őszi szemeszter folyamán összességében háromezer fővel nőtt a hiteligénylők száma az előző periódushoz képest - derül ki a Diákhitel Központ (DHK) Rt. statisztikáiból. A hitelezettek száma még e szemeszterben tovább nőhet valamennyivel. Mintegy négyezer diák ugyanis viszonylag későn iratkozott be, így ők - ha igényelnek kölcsönt - csak április 14-én, a legközelebbi kifizetéskor juthatnak (részben visszamenőleg) a kifizetéshez. A hitel iránt továbbra is rendkívül erős az érdeklődés, hiszen a postahivatalok eddig összesen 105 ezer darab kölcsönigénylési csomagot értékesítettek.

A tanulók mintegy 88 százaléka változatlanul a legmagasabb, havi 21 ezer forintos, közel 9 százaléka 15 ezer, mintegy 3 százaléka pedig 10 ezer forintos havi összegű kölcsönt igényelt magának. A legutóbbi, részben egyösszegű márciusi kifizetéskor a DHK 3,5 milliárd forintot utalt át - a konstrukcióba iktatott, kötelezően megnyitandó Postabank-folyószámlákon keresztül - a hallgatóknak. Az előző félévvel együtt a társaság összes kifizetése eddig így már bő 10,5 milliárd forintra rúg.

Az összegre egyelőre a Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB) tavaly októberben megkötött s az idén január végén meghosszabbított 15 milliárd forintos hitelkeret-szerződés nyújt fedezetet. Ez azonban csak nagyjából őszig elegendő. Az MFB-forrást e pénzintézet nemzetközi kibocsátásból teremtette elő. Az eredeti elképzelés szerint a DHK az Államadósság Kezelő Központtal együttműködve, saját kötvénykibocsátással teremtette volna elő a szükséges forrást. Az idén év elején azonban a két fél úgy látta: a kötvénykibocsátás a piaci feltételek miatt nem aktuális. A forrásbevonás jövőbeni módja így egyelőre kérdéses. (BI)



Eltérő büntetőpolitikai modellek

Orbán Viktor közbiztonsággal kapcsolatos tegnapi felvetéseire reagálva az MSZP vezető politikusai kérdésünkre kifejtették, hogy a szocialista párton belül nem merült fel a közkegyelem vagy a drogfogyasztás liberalizálásának kérdése, hozzátéve a kábítószer-problémához: a büntetőjog eszközeinek alkalmazását elsősorban a kereskedőkkel és a terjesztőkkel szemben látnák indokoltnak. Nem szerepelnek a kedd este felvetett kérdések az MSZP által az elmúlt években kiadott vitaanyagokban sem, ugyanakkor az ezekben megfogalmazott célok között található, hogy a jelenlegi kormány által folytatott, "szélsőségesen konzervatív kriminálpolitikát" egy szemléletében és tartalmában új büntetőpolitikai modell váltsa fel. A szocialista elképzelések középpontjában a szervezett bűnözés, valamint a korrupciós jellegű bűncselekmények elleni küzdelem szerepel, ugyanakkor hangsúlyosan jelenik meg a kábítószer-bűnözés, a prostitúció és az erőszakos bűncselekmények elleni fellépés is. A szocialista vitairatokban többször ismétlődik a bűnüldözésre fordított támogatások növelésének terve.

Ezzel szemben az SZDSZ, mint az MSZP lehetséges koalíciós partnere, több ponton a szocialistákétól eltérő álláspontot képvisel a követendő büntetőpolitikát illetően. Így a szabad demokraták "korszakváltásprogramjának" pontjai között szerepel a kábítószer-fogyasztók büntetőjogi felelősségre vonhatóságának megszüntetése. Bár a könnyűdrogok legalizálásáról nem esik szó, a program több ponton foglalkozik az egyéni szabadságjogokkal; egyebek mellett síkraszáll az eutanáziához való jog deklarálása mellett, miközben a közbiztonság helyzetével kapcsolatban itt is hangsúlyosan jelenik meg a bűnüldözésre fordított öszszeg növelése, valamint a korrupció ellenes fellépés erősítése. (NIG)

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.