Varsó utat mutat Budapestnek a versenyjogban?

Kártérítés fizetésének lehetősége is bekerült azon alternatívák közé, amelyek alapján az Európai Bizottság és Lengyelország megpróbál kihátrálni a versenyjogi fejezet tárgyalását jellemző zsákutcából (VG, 2002. április 9., 3. oldal). Az esetleges előrelépés Varsóval kitaposhat bizonyos utat Magyarországnak is, emellett az Európai Bizottság számára is egyfajta tanulási folyamatul szolgálhat.

Magyarország mellett Lengyelország, Málta és Szlovákia az a tagjelöltek közül, amelyiknek nehézségei vannak a versenyjogi fejezet lezárásával, mindenekelőtt az állami támogatások kezelésében fennálló nézeteltérések miatt. Varsóval most a jelek szerint esély nyílt arra, hogy kimozduljanak a holtpontról: Alexander Schaub versenyjogi főigazgató a napokban a lengyel fővárosban járt, és ottani megbeszéléseit összegezve úgy vélte, hogy a nyárig akár sikerülhet is közös nevezőre jutni.

Magyarországhoz hasonlóan a lengyel kormányt is - egyebek között - bizonyos beruházásokért cserébe felkínált adókedvezmények kötik, amelyeket az Európai Bizottság a leendő közösségi tagsággal összeegyeztethetetlennek ítél. Fontos eltérés a lengyelek esetében, hogy a tizennégy különleges gazdasági övezetben működő mintegy 700 cég nagy része valójában kis- és közepes méretű vállalkozás, míg Magyarországon főként külföldi nagyvállalatok jutottak ilyen kedvezményhez. Súlyosbító körülmény Varsó számára, hogy itt elvben 2017-ig kellene fenntartani a különleges rezsimet (Magyarországon a törvény hatálya már 2011-ben lejár).

A lengyel kormány mindenekelőtt azzal érvel, hogy az említett kis cégek elsöprő többsége csupán helyi piacra termel, viszont működésüknek régiókat életben tartó, munkahelyteremtő hatása van. Varsó azzal is igyekszik kedvezőbb színben feltűnni, hogy 2000 végétől beszüntették újabb kedvezmények adását.

A jelek szerint Brüsszel elvben késznek mutatkozott megfontolni a kisvállalatokra vonatkozó észrevételt - jóllehet, amint egy bizottsági illetékes megjegyezte, versenyjogi szempontból nem szívesen tesznek különbséget kis- és nagyvállalat között -, cserébe ragaszkodnak hozzá, hogy Varsó minden egyes cégről külön-külön számoljon be. Bizottsági körökben úgy vélik, hogy valójában mintegy harmincra tehető azon nagyvállalatok száma, amelyek - mint a General Motors vagy a Toyota - semmiképpen sem sorolhatók ebbe a kategóriába, miközben aktív piaci működésük nagyon is érezteti hatását az EU egységes piacán is.

Szakértők megjegyzik, hogy a lengyel példa itt kezd közös lenni a magyarral, beleértve azt is, hogy ilyen esetekre változatlanul nincs még kölcsönösen elfogadott forgatókönyv. Az Európai Bizottság továbbra is hangoztatja - Schaub mostani látogatásakor is megerősítette -, hogy minden olyan cég ügyét, ahol az EU-normáktól eltérő támogatás vélelmezhető, a taggá válás után fel fogják vetni a luxembourgi Európai Bíróságon. Varsóban erre is válaszul lebegtették meg a kedvezményeket kiváltó kompenzációs kifizetések lehetőségét, rögtön elismerve ugyanakkor ennek jelentős költségvetési kihatásait (a lehetséges számlát első ránézésre mintegy 1,2 milliárd dollárra becsülik). Egy ilyen be nem tervezett tétel alááshatja a költségvetést, holott ennek stabilizálása szintén elvárás a csatlakozáshoz - mutatnak rá az érintettek.

Szakértők szerint magyar szempontból azért is lehet tanulságos a lengyelügy, mert ott tehát hamarosan konkrét cégek, számok, potenciális konkrét terhek és kiadások fényében folytatódhat az alkudozás. Mindez a maga nemében esetleg több, eddig nem igazán érzékelt szempontra is ráirányíthatja a bizottság figyelmét (például a versenyjogi szempontok ortodox alkalmazásának költségvetési kihatásai).

Magyar részről egyébként jelenleg a kedvezményezett cégek felmérése folyik. Várhatóan májusra készül el az a táblázat, amelyik teljes körű képet adhat a magyarországi helyzetről - ez esetben is utat nyitva majd, az immár konkrét számok fényében esetleg módosulhatnak a tárgyalási álláspontok. Bizottsági körökben mindenesetre úgy tartják, hogy a magyar helyzet "még rosszabb", mint a lengyel, mivel továbbra is folyik újabb kedvezmények kiadása. Egyes brüsszeli vélemények nem tartják kizártnak, hogy Magyarország esetleg a tárgyalások végjátékáig "talonban hagyja" a versenyjogi kérdést, alku tárgyául szánva például az agrárpolitikai vitában. Mások vitatják ezt, úgy vélvén, hogy ez a kártya folyamatosan gyengül, mivel a tagság közeledtével egyre kevesebb a hitele a befektetők körében a sok évre szóló kedvezmények meglobogtatásának.

Fóris György - Brüsszel