Ma ül össze az új francia kormány
A megjelenése alapján "bivalynyakú rögbijátékosként" (Financial Times) jellemzett miniszterelnökkel megtört az a hagyomány, hogy a vezető kormányposztokat az ENA (Ecole Nationale d'Administration) elitképző iskolából kikerülteknek kell betölteniük. Jean-Pierre Raffarin ráadásul egy vidéki körzetet képviselt a szenátusban, így személyével az államfő a párizsi politikai elittől idegenkedő vidéki választók elvárásainak is eleget tud tenni. A kijelölt kormányfő emellett a - markánsan jobboldali - liberális demokrata párt tagja, ennyiben nagyszámú szavazót hozhat a centrista pártok szimpatizánsainak táborából. A politikus egy korábbi jobboldali kormányban a kisvállalkozások fejlesztéséért felelt.
A kabinet második embere, Nicolas Sarkozy a "belügyi, belbiztonsági és helyi szabadságok" név alatt jegyzett csúcsminisztériumot kapta, annak jeleként, hogy az államfő felismerte az elnökválasztásokon leadott nagyszámú tiltakozó szavazatban rejlő üzenetet. A két választási forduló közötti bénultság idején egy polgármesteri hivatalból dzsoli dzsókerként elővett politikus máris hozzálátott a rendteremtéshez a bűnözés által veszélyeztetett elővárosokban. Sarkozy - akit a BBC keményvonalas konzervatívként, a Reuters pedig a "biztonsági ügyek cárjaként" említ - gyökeresen át akarja szervezni a rend-, a csend-, a határ- és a vámőrséget.
A gazdasági és pénzügyminisztérium élére Francis Mer került, aki szintén nem az ENA-n végzett. Bányagépészmérnök végzettségével a most 63 éves Mer pályafutása nagy részét az iparban töltötte: a nyolcvanas évek közepén került a súlyos válságban lévő Usinor állami acélipari konszern élére, amelyet elbocsátások és a szakszervezetekkel folytatott kemény alkudozások árán tett alkalmassá a globális versenyben való helytállásra. A kijelölése során néhányan megpróbálták rábeszélni, hogy a gazdasági csúcstárca szétválasztása után fogadjon el egy gazdasági és ipari miniszteri tisztséget, ezt azonban elutasította.
VG-összeállítás
