Már kevésbé optimista az EKB

Visszavett optimizmusából az Európai Központi Bank (EKB). A közös európai jegybank legfrissebb havi jelentésében már úgy fogalmazott, hogy korábban túlbecsülték az infláció mérséklésének ütemét. Az EKB azzal mentegeti magát, hogy az árakat alakító jelenlegi folyamatokat nem lehetett még a múlt év végén előre látni. Ennek megfelelően továbbra is fokozott figyelemmel kísérik a fogyasztói árak alakulását.

Az ütem az eurózónában szinte az inflációs cél meghatározása óta folyamatosan a 2 százalékos toleranciaküszöb felett mozog. A bank az év közepére várta az ütem 2 százalék alá csökkenését, de ez a várakozás is módosult.

A legfrissebb makroadatok teljes mértékben alátámasztják a központi bank aggodalmát. Németországban az ipari termelés és a termelői megrendelések egyaránt csökkentek márciusban, a francia munkanélküliség ismét emelkedőben. Az inflációval közvetlenebb kapcsolatban lévő adatok sem biztatóak: Németországban az importárak emelkedtek, Franciaországban a termelői árak nőttek, mégpedig az elemzők által várt ütem kétszeresével.

Az EKB "újra felfedezte" a tágabb értelemben vett pénzmenynyiség, az M3 növekedési ütemét. Az inflációra vonatkozó elsődleges indikátor célszintjét 4,5 százalékban határozta meg, ennek azóta majdnem kétszeresét sikerült elérni. Amikor úgy tűnt, nem tudják kordában tartani az M3-at, akkor megjelent egy új teória: az M3 alakulását erősen torzítják a portfóliótőke-mozgások, míg a pénzintézetek hitelkihelyezési tevékenysége nem túl aktív, így a magas M3-növekedési ütemnek nincs közvetlen inflációs veszélye.

A májusi jelentésben ugyanakkor az szerepel, míg decemberben nem nőtt a felvett hitelek volumene, addig márciusban már 0,6 százalékkal emelkedett a hitelintézetek által kihelyezett kölcsönök nagysága. Ezért várhatóan a közeljövőben a monetáris politikai döntéseknél szigorúbban veszi majd figyelembe az EKB a pénzkínálat alakulását is.

A piacon a májusi jelentést úgy értékelték a szakértők, hogy a pénzintézet egy lépéssel közelebb került a kamatemeléshez. Nincs irigylésre méltó helyzetben az EKB, hiszen a gazdasági növekedés elmarad a várt ütemtől, ami nem indokolja a monetáris szigorítást. Az infláció viszont nem mérséklődik a kívánt sebességgel, ami pedig kamatemelést tehet szükségessé. A múltban az EKB minden ilyen esetben saját monetáris politikai célját tekintette elsődleges fontosságúnak, amiért nem kevés bírálatot kapott a vállalati és kormányzati szektortól. A bank azonban állta a politikai nyomást, és többnyire konzekvensen követte saját céljait. Egyelőre pedig semmi sem utal arra, hogy megváltozott volna az EKB hozzáállása. (LÁ)

Munkatársunktól