Postabank: számok bűvöletében

Az elmélet szerint egy pénzintézetnél elsősorban a kockázatértékelést kell elvégezni. A bankoknál pedig komoly kockázat jelentkezhet a forrás- és eszközoldalon egyaránt. Egyértelmű összefüggés, hogy a kihelyezett eszközök kockázata, azaz a nemfizetés valószínűsége sarkalatos pontja a bankok értékelésének. Az eszközoldal futamideje azonban legalább ilyen fontos szempont, míg a forrásoldal szerkezete a finanszírozás miatt létfontosságú. Olyan bank, ahol látszólag minden rendben van, de az eszköz- és forrásoldal szerkezete jelentősen eltér (például a források futamideje rövidebb az eszközökénél), könnyen bajba kerülhet. Ezt próbálja meg elkerülni például Magyarországon a Daewoo Bank is, amely a rendkívül rövid távú forrásállományának egy részét a közelmúlt kötvénykibocsátásaival igyekezett középtávúvá nyújtani.

Az sem mellékes, hogy milyen arányban szerepel a lakosság, illetve a vállalatok a források között, hiszen a lakossági betétek mindig a legolcsóbb forrást jelentik egy bank számára, míg a nagyobb vállalatokért meg kell küzdeni, ami a legtöbb esetben jelentős kedvezmények adását jelenti. A Postabank ebből a szempontból szerencsés, hiszen forrásai túlnyomó többségét a lakosság köréből szerzi, igaz, ennek dinamikája az elmúlt időszakban számottevően lelassult.

Az átvilágítás során a nem nyilvános adatok segítségével áll össze a teljes kép, legalábbis remélhetőleg. A céltartalékok vizsgálata, a különböző tartozások, az informatikai rendszer állapota, a banküzemi biztonság szintje mind jelentősen befolyásolhata az értékelést. Még a legprudensebb bankoknál is előfordult már, hogy csontvázak kerültek elő a szekrényből (l. a Hypovereinsbank esetét). Miért ne tarthatna ilyen gondtól az a pénzintézet, amely olyan hírhedt intézményt akar vásárolni, mint a Postabank?

A szakmai közvéleményt tavaly tavasszal megosztotta az OTP Bank Postabankra tett ajánlata. A nyíltan vállalt 25 milliárdos és a pletykák szerint szóban megtett, ám elutasított 30 milliárdos ajánlatot sokan az exkluzív tárgyalási joggal való viszszaélésnek tartották, s már akkor arról lehetett hallani, hogy a bank versenytárgyaláson akár 50 milliárdot is megérne. Az azonban figyelmeztető volt már akkor is, hogy akik ilyen árakról nyilatkoztak, nem juthattak be a Postabank adatszobájába, így még képük sem lehetett azokról a kockázatokról, amelyek az OTP-t ilyen ajánlatra sarkallták.

A tamáskodók egyik fő érve az volt, hogy ez utóbbi feltehetően defenzív céllal vásárolná meg a Postabankot, nem pedig terjeszkedési motivációktól hajtva, mint az esetleges többi vevő. Érvelésüket alátámaszthatja az a tény, hogy a Postabank fő erénye, a postai értékesítési hálózat az OTP számára már nyitott, hiszen a korábban kötött 15 éves stratégiai termékértékesítési megállapodásból egy évtized még hátravan. A kapcsolat pedig virágzik: legutóbb az OTP jelzálogbankja és a Garancia Biztosító termékeit engedte be a postahivatalokba a Magyar Posta, noha ugyancsak az elmúlt hetek híre volt a saját postai biztosítótársaság megalakulása, amelyet a hírek szerint az új vezetés is megtartana.

Elemzők szerint ugyanakkor az OTP-n kívül ma nincs olyan potenciális jelentkező, amely képes lenne saját kihasználatlan kapacitásaira alapozva "benyelni" a Postabank évek óta halasztott informatikai fejlesztésének szerény számítások szerint is tízmilliárdos költségét. Nem lehet véletlen Csányi Sándor OTP-vezér azon véleménye, mely szerint a most már szinte bizonyosan pályázat során értékesítésítendő bankért folyó versenyben annak is örülne, ha vesztenének, mert az azt jelentené: egyik versenytársuk rengeteg munka és kiadás elé néz a Postabank megvásárlásával.

A potenciális vevők körét ugyanakkor a 2000-2001-es évhez képest jelentősen szűkítheti az a tény is, hogy az elkövetkező hónapokban nemcsak a Postabankért lehet versenyezni: vevőt keres a Konzumbank és a hírek szerint a Földhitel- és Jelzálogbank is. Sokak szerint számos szempontból kívánatosabb lehet a Konzumbank: a pénzintézettől a jelek szerint gyorsan, bármi áron meg kíván szabadulni a kormányzat. Az összevetés persze sántít, de a Konzumbank a maga 30 fiókból álló hálózatával, 35 milliárd forintos forrást biztosító lakossági üzletágával akkor is vonzó lehet, ha a vállalati üzletág tagjainak többsége az MFB érdekköréhez tartozó cég, amelynek sorsa ma még bizonytalan. Nem lehet véletlen, hogy a Postabankért folyó verseny egyik legbiztosabb jelentkezője, az Erste Bank a hírek szerint stratégiaváltást hajtott végre, s - ha hinni lehet a pletykáknak - az MKB-val egymás sarkára taposva küzdenek majd meg a Konzumbankért.