Az év első felében közel 20 terawattóra volt a bruttó magyarországi áramtermelés a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adatai szerint, ebben már érezhező súly jutott a háztartási mérető kiserőműveket alkotó napelemeknek. A bruttó termelésből 4,4 terawattóra volt a nettó import, a külföldi termelőktől való függés tehát 22,4 százalékot tett ki.
Kiegyensúlyozott geopolitikai és piaci környezetben ez nem feltétlenül baj, de jobb, ha egy ország nincs a villamos energia behozatalára utalva. Megeshet ugyanis akár időjárási okból is, hogy amikor a hazai áramtermelés is kényszerűen csökken, akkor hasonló okból a szomszédos országokban is ez történik. Például ha hőség és aszály idején vissza kell fogni a Paksi Atomerőmű termelését, de szintén az aszály miatt nem termelnek eleget a balkáni vízerőművek sem. Persze az ellátás így is megoldható: bevethetők a tartalék olajtüzelésű erőművek, és a kereskedők is találnak külföldi áramot, csak jóval drágábban.
Tehát az első fél év hazai áramtermelésének már egyedül ez az adata is jelzi, hogy fenn kell tartani, sőt, növelni kell az érintett kapacitásokat. Ez persze nem újdonság, sőt, a munka folyik is:
A Paksi Atomerőmű az év első felében 0,8 terawattóra áramot adatott. (Az erőmű helyi felhasználásra hőt is termel, ahogyan több más magyarországi erőmű is.) Ez a 0,8 terawattóra a teljes termelésnek a 41 százaléka, a teljes felhasználásnak pedig a 34 százaléka volt. Az atomerőművek fontosságát az adja, hogy folyamatosan és nagy mennyiségű villamos energiát adnak, erre is tervezik őket. Természetesen az atomerőművi blokkok is leállíthatók karbantartás idejére vagy üzemi kockázat esetén, még a villamosenergia-rendszer (VER) egyensúlyának megtartása érdekében is csökkenthető a teljesítményük, de nem rendszerszabályozásra tervezték őket.
A két új paksi blokk a meglévőknél már szélesebb határok között lesz szabályozható, de itt is igaz, hogy a feladatuk nem a rendszerszabályozás, hanem a nagy kihasználtság melletti üzemelés lesz.
Átadásuk után – hivatalosan a 2030-as évek elejétől, egyes becslések szerint ezen belül közelebb az évtized derekához – a meglévő egységekkel már több mint 4400 megawattnyi nukleáris kapacitás áll az ország rendelkezésére. Ekkortól biztosított lesz az ország teljes villamosenergia-önellátása, még exportra is marad áram. Ez a kellemes időszak azonban csak néhány rövid évig tartana, annak alapján, hogy a működő blokkokat a jelenlegi engedélyük szerint 2032 és 2037 között le kellene állítani. A folyamatban lévő üzemidő-hosszabbítás sikeres végigvitele esetén azonban további 20 évig működhetnek.
A vizsgált időszakban a napenergia lépett elő a második legnagyobb hazai áramtermelővé (5,6 gigawattóra), és csak utána következett a földgáz (3,7 gigawattóra.) A napenergia érdekessége, hogy ebből az 5,6 gigawattából már 1,7 gigawattórát, közel harmadrészt tettek ki az 50 kilowattosnál kisebb létesítmények, amelyek már a háztartási méretű kiserőmű (HMKE) kategóriába tartoznak. Vagyis a családi házak tetején lévő és más napelemek adták a bruttó hazai villamosenergia-termelés közel 9 százalékát. Az energiamixben lévő súlyuk egyre nő
köszönhetően. További érdekesség, hogy bár a nyár a napelemes áramtermelés fő időszaka, januárban, februárban és márciusban is termeltek együtt 0,3, 06, illetve 1,9 gigawattóra áramot.
A hazai gázhasználat főként a napenergia előretörése és a gázigény csökkenése miatt veszít a teljes termelésen belüli súlyából. Emögött az áll, hogy a 2022 augusztusa óta hatályos jogszabály alapján a lakosság magasabb árat fizet azért a gázmennyiségért, amellyel túllépi a rezsicsökkentett áron vásárolható mennyiséget. Ez takarékosabb felhasználásra ösztönzi. A gazdaság egyéb szereplőinek gázigénye az áram felhasználásával párhuzamosan esik, kevesebb (részben gázzal előállított) áramra pedig például az ipari termelés zsugorodása miatt van szükség.
Környezetvédelmi megfontolásból örvendetes, hogy a szénnel csak a megtermelt villamos energia 3,3 százalékát állították elő az országban. Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy az erősen energiaimport-függő magyar gazdaságnak a lignit az egyetlen, nagy mennyiségben elegendő energiahordozója, amely akár még 600 évre is elég. Eközben a megújulóalapú termelés eszközeit döntően importáljuk, ahogyan a nukleáris létesítményekét és azok üzemanyagát is.
Ám még a szénnél is kevesebb, nagyjából felényi áramot termelt az ország szélerőművekkel. A szélenergia hasznosításának a hazai adottságok csak részben, az országot északnyugat-délkelet irányban átszelő energiafolyosó mentén kedveznek. Az ágazat azonban nemcsak emiatt teljesít ennyire alul, hanem, mert maga is ellenszelet kap jogszabályi oldalról.
Végképp nem látszik az első féléves adatokon (a többin sem), hogy vannak vízerőműveink is. Bár az áramtermelésben felmutatott 0,7 százalékos súlyuk érthető lehet, azt tudva, hogy Magyarország nem a nagy esésű folyók és a magas hegyekből lezúduló vizek országa, de ez nem magyaráz meg mindent. A rendezés alatt álló Bős–Nagymaros-megállapodás mindkét oldalról történt megsértése óta – bár közeleg az ügy rendezése – tartósan erős a lakosság ellenérzése az ilyen jellegű projektek iránt, legyenek azok bármilyen kicsik is. Márpedig lesznek: terítéken van ugyanis szivattyús-tározós erőművek építése. Ezek úgy működnek, hogy a felesleges energiával a magasan lévő mesterséges tóba, tározóba pumpált vizet egy turbinán keresztül az alsó tározóba leeresztve áramot állítanak elő.
Statisztikai hibahatáron belüli, 0,03 százaléknyi az az árammennyiség, amelyet a vizsgált hat hónapban geotermikus energiával állítottak elő. Nem is csoda: emögött egyetlen erőmű, a turai áll. Viszont a kormány szándékai szerint e téren nagy áttörés várható. A jogszabályi környezet már adott, és az a támogatás is, amellyel a nagy kockázatú és költséges kutatások és fúrások miatti kiadások válhatnak elviselhetővé.
Áramot és hőt is előállítanak a hazai biomassza-, biogáz- és kommunálishulladék-égető erőművek. Az előnyük, hogy máshogyan már nem hasznosítható hulladékból állítanak elő energiát. A megújuló jelzőt alapanyagaik folyamatos keletkezésével és a lakosság fékezhetetlen hulladéktermelésével érdemelték ki. A zöld titulus már csak nagyon rugalmas megközelítés esetén jár nekik, hiszen az égetésük során káros anyagok jutnak a környezetbe. Biomasszával az országos energiatermelés 4,6, biogázzal 0,7, kommunális hulladékkal pedig 0,3 százalékát állította elő hazánk. Az utóbbi tétel kapcsán megjegyzendő, hogy hulladékégetéssel elsősorban hőt, és nem áramot termelnek. Az elégethető alapanyag mennyisége a következő években várhatóan nőni fog, mert az országos hulladékgazdálkodási terv szerint minél kevesebb hulladéknak szabad lerakóba kerülnie. Igaz, e mennyiséget csökkentheti a szelektív gyűjtés hatékonyságának javulása. Az országban egyelőre egyetlen korszerű, és már felújított hulladékhasznosító működik, Rákospalotán. A következő várhatóan Százhalombattán épül.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire környezetkímélő Magyarország energiatermelése, akkor három különböző számot kell a teljes termelés adatára vetítenünk:
Ennek alapján 2025 első felében a magyarországi energiatermelés 30,5 százaléka volt teljesen zöld, 36,1 százaléka halványabb zöld, és 77,2 százaléka karbonmentes.
Fontos, hogy a felsoroltak zöld volta csak az energia előállításának módjára vonatkozik. Az adott erőmű teljes életciklusára vetítve – tehát az előállításától a hulladéka sorsának elrendezéséig – már meglehetősen fakó a zöld kép. Az, hogy a felsorolt arányokkal mennyire lehetünk elégedettek, azon múlik, hogy Magyarország mennyire használja ki a környezetkímélő energiatermelés lehetőségeit. A fentiek alapján van még bőven tennivaló.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.