Túlzott expanzió vagy szükséges mélyülés?

A kérdés gyakran áll a pénzügyi stabilitással foglalkozó elemzések középpontjában, hiszen nemzetközi tapasztalatok szerint a válságot megelÕzÕ idÕszakot jellemzÕ túlzott hiteldinamizmus az elmúlt évtizedek pénzügyi válságai esetében utólagosan szinte minden esetben kimutatható volt. A bankszektor tevékenysége természetébÕl fakadóan együtt mozog a gazdasági ciklussal, egyaránt erÕsítve annak fel- és leszálló ágát, vagyis prociklikus jellegÛ.

Ez abban mutatkozik meg, hogy gazdasági fellendülés esetén a bankok általában könnyebben nyújtanak hiteleket, és az ügyfelek kilátásait optimistábban értékelve, a szükségesnél alacsonyabb céltartalékot képeznek (kisebb értékvesztést számolnak el) a hitelek után. Ha azután a gazdasági helyzet rosszabbodik, az ügyfelek fizetÕképessége romlik, akkor a bankok hirtelen megnövekedett tartalékolási igénnyel kell szembenézzenek, ami jövedelmezÕségük és tÕkehelyzetük romlásához vezet, és ez automatikusan szigorúbb hitelbírálatot, a hitelezési tevékenység további visszafogását eredményezi. Így a ciklus felfelé tartó ágát a banki hitelnyújtás és jövedelmezÕség expanziója kíséri, míg a lefelé tartó ágra az ügyfélkör helyzetének romlásán túlmutató, a banki viselkedés jövedelemhatásából fakadó hitelvisszafogás és banki jövedelemcsökkenés a jellemzÕ. Ez káros a pénzügyi stabilitásra.

Ugyanakkor azokban a felzárkózó gazdaságokban - így Magyarországon is -, ahol a pénzügyi közvetítés mélysége messze elmarad a fejlett piacgazdaságokra jellemzÕ szinttÕl, a kérdéskör eltérÕ megközelítést igényel. Ennek oka, hogy a pénzügyi közvetítés mélysége és a gazdasági növekedés szoros és közvetlen kapcsolatban áll egymással, sÕt, újabb kutatások szerint a pénzügyi közvetítés mélysége a jövÕbeni gazdasági növekedést jól elÕrejelzÕ változó. A gazdaság tartósan magas növekedési ütemének fennmaradásához elengedhetetlen a pénzügyi közvetítÕrendszer folyamatos, gyors fejlÕdése, a jelenleginél szignifikánsan mélyebb pénzügyi közvetítési szint kialakulása. Vagyis a hitelállomány gyors növekedése, a bankok által a magánszférának nyújtott hiteleknek a GDP növekedését szignifikánsan meghaladó növekedési üteme nemcsak az eleve prociklikus hitelezési magatartás, hanem a pénzügyi közvetítés szükségszerÛ mélyülésének a következménye is lehet. A két hatást nem tudjuk kettéválasztani, hiszen a szükségszerÛen magas hiteldinamikák megvalósulására eleve csak a ciklus felszálló ága teremti meg a lehetÕséget. Ezért ezekben az országokban egy szándékai szerint anticiklikus szabályozás megvalósítása nem feltétlen a ciklus elÕnyös kisimítását eredményezi, hanem komoly károkat okozhat a pénzügyi közvetítés mélyülésének visszafogása és ezáltal a gazdasági növekedés hosszabb távú trendjének lefékezése révén. Ugyanakkor ha a pénzügyi közvetítés mélyülése nem kellÕen prudens banki magatartással párosulva valósul meg, akkor a kevésbé fejlett, kevésbé jól szabályozott és ennek hatására a fejlett országok bankszektoránál sebezhetÕbb bankszektorok esetében még inkább fennáll a credit crunch, illetve a rendszerszintÛ bankválság kialakulásának veszélye. Így a pénzügyi stabilitás elemzése során kiemelt fontosságúvá válik a címben feltett kérdés: a megvalósuló hitelexpanzió vajon túlzott-e, veszélyezteti-e a bankszektor stabilitását, vagy éppen ellenkezÕleg, a hitelállomány dinamikus növekedése nem rejti magában a bankszektor sebezhetÕvé válásának komoly fenyegetését, hanem a dinamikus gazdasági növekedést elÕsegítve a gazdasági stabilitást támogatja?

A kelet-közép-európai országok esetében a gazdasági felzárkózáshoz szükség van arra, hogy a jövÕben a hitelezés gazdaságban betöltött szerepe szignifikánsan megnÕjön. Ez a folyamat indult el az elmúlt években Magyarországon is, és erre számítunk az elkövetkezÕ években.

A jelenséget jól illusztrálja pl. a kis- és középvállalkozások banki finanszírozásának alakulása. A kis- és középvállalkozások banki finanszírozásának markáns növekedése elkerülhetetlen a felzárkózáshoz, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a kétszintÛ bankrendszer mÛködésének elsÕ tíz évében, a transzformációs válság idÕszakában ez az elfogadható fedezetekkel és gazdálkodási múlttal gyakorlatilag nem rendelkezÕ szféra a banki kockázatvállalás szempontjából finanszírozhatatlan volt. A transzformációs válság lezárultát követÕ felzárkózási periódusban a szféra hitel-visszafizetési képessége természetszerÛleg javul, miközben továbbra is csak korlátozottan rendelkezik múlttal és fedezetekkel, vagyis ebben a periódusban is csak a hitelezési standardok lazítása révén válik finanszírozhatóvá. Ezt csak a kellÕen gondos banki viselkedés, a nemzetközi szabványoknak megfelelÕ hitelezési és hitelgondozási eljárások ellensúlyozhatják. A hazai bankok üzletpolitikáját vizsgálva jól megfigyelhetÕ, hogy a gazdasági növekedés beindulásával a kilencvenes évek vége felé a kis- és középvállalati szféra egyre inkább banki finanszírozási célcsoporttá vált. A bankok expanziója ebben a szférában akkor nem fog veszteségeket okozni, ha az nem szárnyalja túl a vállalkozásoknak a termelékenységnövekedés hatására bekövetkezÕ jövÕbeni visszafizetési képessége javulását. De hasonló a helyzet a lakossági hitelezés vonatkozásában is. Jelenleg a lakossági hitelezés a bankok legjobban fejlÕdÕ üzletága, és várhatóan még jó néhány évig kiemelkedÕ szerepe lesz. A hitelezés dinamikájának stabilitási szempontú megítélése tehát árnyalt, a minÕségi tényezÕkre fokuszáló megközelítést igényel. Amennyiben a szabályozó és felügyeleti hatóságok a hitelexpanziót a prociklikus viselkedés jeleként értelmezik, és olyan szabályokat, ajánlásokat alkotnak, amelyek meggátolják a hitelezési aktivitás növekedését, akkor komoly károkat okozhatnak, szélsÕséges esetben hozzájárulhatnak a gazdasági növekedés trendjének megtöréséhez is. Másik oldalról, ha a hitelezési expanzió során a hatóságok nem érvényesítik kellÕképpen az óvatosság, a kockázatok minél jobb felismerése és számszerÛsítése elvét, akkor elÕsegíthetik, hogy a bankok expanzív üzletpolitikája ne a pénzügyi közvetítés mélyülése, hanem a pénzügyi rendszer instabilitásának kialakulása irányába hasson. A fejlett piacgazdaságokban a szabályozó hatóságok és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság egyre nagyobb figyelmet szentelnek a prociklikusság káros hatásainak kiküszöbölésére, és számos konkrét erre vonatkozó szabályozási javaslat, illetve néhány konkrét szabályozási megoldás is született. Egyik legnépszerÛbb ezek közül a dinamikus céltartalékolási szabályok bevezetése (ez kötelezÕ pl. Spanyolországban és több országban megengedett), ahol a céltartalékképzés nagyobb a gazdasági ciklus felszálló, és kisebb a leszálló ágában, tompítva a konjunkturális ingadozásokat.

Véleményünk szerint a kelet-közép-európai felzárkózó országokban olyan szabályokra van szükség, amelyek segítik a kockázatok jobb megismerését, a banküzem átláthatóságát, a megfelelÕ corporate governance kialakulását, de nem mérséklik automatikusan a hitelboomokat. Erre leginkább a bankok kockázati tudatosságának, szakmai kultúrájának növelése, a kockázatok jobb megismerésére hivatott publikációk, szakmai párbeszédek alkalmasak, míg a hiteldinamika mennyiségi visszafogását eredményezÕ szabályok (így pl. a dinamikus céltartalékolás) kifejezetten károsak is lehetnek. A szakmai párbeszédet szolgálja többek között a Magyar Nemzeti Bank 2000-ben útjára indított, Jelentés a pénzügyi stabilitásról címÛ, félévente megjelenÕ kiadványa, illetve mindazok a publikációi, amelyek a pénzügyi stabilitás kérdéskörének egy-egy szegmensét elemzik.