OEP: egymilliárd forinttal több kellene a laborkasszába

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) azt javasolja, hogy továbbra is külön kasszából fizessék a laboratóriumi vizsgálatok díját, és az idei 14,9 milliárdos előirányzatot szeptembertől 1 milliárd forinttal növeljék. Ezzel együtt szigorú minőségi és kompetenciaszinteket kell meghatározni az egyes feladatok elvégzésére, és meg kell oldani a diagnosztikai minták szállítását. Jelenleg 530 orvosi labor működik, s évente 30 százalékkal nő a vizsgálatok menynyisége.

Úgy próbálta visszafogni az indokolatlan laboratóriumi vizsgálatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, hogy tavasztól a járóbeteg-költségvetéstől elkülönült kasszából fizeti azok díját. Erre azért is szükség volt, mert a laborvizsgálatok elszívták a pénzt a többi klinikai szakmától, a szakrendelőkben végezhető ambuláns beavatkozásoktól. S az is gyakorlattá vált, hogy a szűkös kórházi tb-bevételek miatt a fekvőbeteg-intézetek is ambuláns módon végeztették el a gyógyítóbeavatkozások előtt szükséges laborvizsgálatokat.

Mivel azonban a kassza elkülönítését nem követte a biztosító által javasolt szabályozórendszer bevezetése - ami modellként szolgálhatna az egészségügyön belüli konszolidációhoz -, "elszaladt" a laborkassza, elértéktelenedtek a beavatkozásért járó díjak. Egyes laborok ugyanis havi 40-50 százalékos teljesítménynövekedést produkáltak, s 200-300 százalékos haszonra tettek szert. Ez - a zárt laborkassza miatt - azzal járt, hogy más laboratóriumok bevétele csökkent. Ugyanis a teljesítményekért fölszámolt pont forintértéke a múlt év októberi 0,98 forinthoz képest ez év májusra 0,62 forintra esett vissza. Legalábbis ezt mutatják a feldolgozott adatok.

Ahhoz, hogy az év hátralévő részében kiegyensúlyozott legyen a labordiagnosztika, szükség van az idei, 14,9 milliárdos előirányzat 1 milliárddal való növelésére, ám ha nem elkülönülten kezelik azt a többi gyógyítószakmától, a forrásigény 1,8 milliárd lehet. Ezekről precíz számításokat végzett a finanszírozó.

Ám az OEP úgy látja, hogy a forrásfeltöltés nem elég, sőt önmagában káros, tovább generálja a fölösleges vizsgálatokat. Szükség van a már említett szabályozórendszer bevezetésére, a labordiagnosztikával kapcsolatos rendeletek módosítására. A biztosító szakemberei - az orvosi szakma, sőt az Egészségügyi Tudományos Tanács illetékes bizottságának a véleményét is figyelembe véve - költséghatékonysági számításokkal támasztották alá véleményüket, azt tárták a szaktárca elé.

Szerintük az önálló költségvetésből történő laborfinanszírozás egyik előnye az indokolatlan vizsgálatok visszaszorításának lehetősége, a hatékonyság javítása, a laboratóriumi szolgáltatórendszer konszolidálása. Ám ehhez megfelelő szakmai feltételek és többkomponensű szabályozórendszer kell.

Ez utóbbi között első helyen a laboratóriumok kompetenciájához szabott tárgyi és személyi minimumfeltételeket kell megszabni. Meg kell határozni, hogy az egyes laborokban milyen vizsgálat végezhető. Felül kell vizsgálni továbbá a vizsgálatért járó díjak elszámolását, szabályozni az egyes betegségcsoportok szerint végezhető vizsgálatokat és azok elrende-lését.

Az is fontos, hogy - a fejlett országokhoz hasonlóan - racionális számú, jól felszerelt labor működjön, ahová egy meghatározott körzeten belül szállítanák el a vizsgálati anyagokat. Ez olcsóbb lenne az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, nem kellene utaznia a betegnek, és a garantált minőségi színvonal pontosabb vizsgálati eredményekkel járhatna. Nem maradhat el a diagnosztikai tevékenység minőségének külső értékelése, azaz a laboratóriumok tanúsítása, akkreditálása sem. Csak így valósulhat meg ugyanis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár minőségalapú szolgáltatásvásárlása.