Véget ér a választási ciklikusság?
A jogharmonizáció, intézményépítés stb. stratégiai "leckéi" mellett a következő négy évben már a rövid távú makrogazdasági lépéseket is az kell hogy vezérelje, milyen mutatókat produkál majd a magyar gazdaság 2005-2006-ra, az eurózónába történő 2007. évi belépés referencia-időszakában.
A mozgástér szűkülése is közrejátszhatott abban, hogy az idei választások alatt, után a Magyar Nemzeti Bank, illetve a kormány között kiéleződő ellentét többé-kevésbé tompulni látszik. Bár lapunk hasábjain már abban az időszakban is többször jósoltuk, hogy az önmérséklet és a külső tényezők hamarosan kompromisszumra kényszerítik a gazdaságpolitikai irányítás két legfontosabb szereplőjét, érdemes megjegyezni, hogy az ugyanilyen cipőben járó lengyeleknél ezen folyamatnak éppen csak mostanában kezdenek látszani az első halvány jelei.
Nálunk a kompromisszum két területen jelentkezik markánsan. A jegybank hajlandó volt kevésbé ambiciózus dezinflációs pályához igazítani a monetáris politikát, elkerülendő a jelentős szigorítást, a kormány pedig a költségvetési fegyelem megszilárdítását vállalta, enyhítve a jegybank aggodalmait. Tegyük hozzá, tervek szintjén az MNB tulajdonképpen "bevárta" a kormányt. A Nemzeti Bankban ugyanis már egy esetleges 2006-os monetáris uniós csatlakozást figyelembe véve készült a dezinflációs pálya, így viszont a költségvetés kapott egy év előnyt, ráadásul az infláció leszorításának növekedési áldozatai is csökkentek.
Mostantól tehát a makrogazdasági döntések is azon mérce alá kerülnek, hogy miként szolgálják a csatlakozás (adminisztratív, illetve józan megfontolásból önként vállalt) feltételeinek teljesítését. Hogy ez még egy-két éve sem volt így, arra példa, hogy a költségvetést a kormány minden korábbinál erősebben vetette alá a választási ciklusnak, illetve hogy az infláció 10 százalék körüli beragadása 2000-ben még a rejtett megszorítás céljait szolgálta. Ezzel szemben a következő négy évben nem sok tere lesz az ilyen játékoknak, ami azt is jelenti, hogy a felrajzolt makrogazdasági pálya sikeres megvalósítása esetén az elmúlt 12 év választási ciklikusságának csak halvány nyomai látszódnak majd. Természetesen teljes eltűnésről nem beszélhetünk: a kormányzati szakértők a fokozatosan javuló gazdasági teljesítmény ellenére is az első két évre tervezték a költségvetési hiány mérséklésének nagyobb részét (sőt, a számokat nézve 2006-ra akár már kisebb expanzió sem kizárt). Ugyanakkor a reálbér-növekedésben kiegyensúlyozott ütemmel számolt a kormány, ami az elmúlt évtized történéseit nézve példátlan lenne.
A konvergenciafolyamat által meghatározott makrogazdasági pálya azt is jelenti, a közeljövőben nemigen lehet arra számítani, hogy a kormány tudatos anticiklikus gazdaságpolitikát folytasson. A következő évek költségvetési politikája minimum semleges, de inkább minimálisan megszorító, konszolidá-ló jellegű lesz, aminek anticiklikus jellege azon múlik, beindul-e a
konjunktúra a világgazdaságban. Amennyiben igen, úgy továbbra is a gazdasági ciklussal konzisztens gazdaságpolitika valósul meg. Érdemes megjegyezni, hogy ellenkező esetben sincs ok az aggodalomra. Az anticiklikus gazdaságpolitika ugyanis komoly veszélyeket is hordoz magában (ugyanis könnyen prociklikussá válhat), így egy kiegyensúlyozott kormányzati magatartás hosszabb távon jobb eredményre vezethet.
Természetesen a fenti fejtegetések azon alapfeltételezésen alapulnak, hogy a gazdaságpolitika irányítóinak a következő négy évben meglesz az elkötelezettségük a makrogazdasági pálya betartására, illetve hazánkat nem éri olyan jelentős külső sokkhatás, mely eltérítené a gazdaságot. Utóbbiról semmit sem sejthetünk (legfeljebb azt tudhatjuk, hogy ilyen négy év még nem volt), előbbi esetében viszont talán okkal remélhetjük, hogy politikusaink úgy látják: az eurózónához való csatlakozás veszélybe kerülése több szavazat elvesztését jelenti, mint amennyit egy "osztogató" jellegű politikával nyerni lehet. Ennek hatástalanságára az eddigi választási eredmények is jó példát szolgáltatnak, míg a politikai viszályok ellenére a gazdaságirányítás az elmúlt 12 évben meglehetős folytonosságot mutatott. Ezt a következetességet (ami most a felvázolt makrogazdasági pályát jelenti) jó lenne nem ebben a ciklusban felrúgni, mert akkor könnyen mondhatjuk majd utólag: "az egész csupán pár be nem tartott parancsolat, ránk szóltak, hogy mit ne tegyünk, de mi többre becsültük a kalandokat". Ennek a kalandnak pedig komoly ára lenne.
