Átalakult a hazai beruházások szerkezete

Az ezredforduló óta a magyar gazdaság állapota nagyot változott. 2000-ben a jó világgazdasági konjunktúra, a működőtőke beáramlása talaján az ipar, ezen belül is elsősorban az informatikai ágazatok termelése és exportja rendkívüli fordulatszámra állította a gazdasági növekedést. A feltételek megváltoztak, a nagy fellendülés megakadt, 2002-re gazdaságunk szolid eredményeket mutathat fel: a GDP növekedése a 2000. évi 5,2 százalék után a Kopint-Datorg legújabb előrejelzése szerint 3,5 százalék lehet, az exportnövekedés pedig 21,8-ről 6,5 százalékra esik. A beruházások terén a helyzet különlegesnek mutatkozik: a mérséklődés minimális, a nemzetgazdaság beruházásai a 2000. évi 6,5 százalékos növekedéssel szemben 2002 első felében 6,4 százalékkal haladták meg az előző félévit.

A két szám csaknem azonos, szó sincs azonban tartalmi hasonlóságról, valójában a beruházások jellemzői gyökeresen átalakultak. A változások három elemét szeretném kiemelni.

(1) A feldolgozóipari beruházások, amelyek korábban a növekedés motorját képezték, 2002 első felében 8,2 százalékkal alacsonyabbak voltak az előző évinél. Bár a fejlett világban az ipar ma már kétségkívül nem játszik olyan domináns szerepet, mint évtizedekkel ezelőtt, a feldolgozóipari beruházások ilyen alakulása roppant nyugtalanító a jövőre nézve.

(2) A gazdaság általános helyzetétől elütő, kedvező beruházási teljesítményt az építési beruházások váltották ki, amelyek az első fél évben 14,2 százalékkal bővültek. Ezzel szemben a gépi beruházások, amelyek korábban meghatározók voltak, 1,9 százalékkal csökkentek. Az építőipar termelése kiugró, 20 százalék feletti mértékben nőtt, és figyelemre méltó, hogy a korábbi néhány évvel ellentétben nem az épületek építése (magasépítés), hanem az egyéb építményeké (mélyépítés) nőtt gyorsabban.

(3) Széles körben kialakult az a vélemény, hogy a növekedésben meghatározó szerepet játszottak az állami kezdeményezésű beruházások. Kétségtelen, hogy a közvetlen állami beruházás, amely elsősorban a közszolgáltatások fejlesztésére irányul, erősen megugrott. Mindenekelőtt a közigazgatás említhető, több mint 70 százalékos (!) növekedéssel, de az oktatásra és az egészségügyre is sokkal (18, illetve 13,8 százalékkal) több jutott, mint korábban - mindez a választások évében nem meglepő.

A gyakran emlegetett anticiklikus költségvetési politika a lakásépítésben bizonyosan tetten érhető, a kedvezményes lakáshitelek fontos szerepet töltenek be az építés szintjének normalizálódásában, és jó irányba hatottak. Mindemellett a viszonylag lassú gazdasági növekedés közepette mutatkozó élénk beruházási tevékenységben bizonyos fontos területeken a vállalkozások kezdeményezései meghatározók voltak.

A termelőágazatok közül magasan az átlag fölötti mértékben nőttek az építőipar és a mezőgazdaság beruházásai. Különleges az egyik legfontosabb beruházási ágazat, a feldolgozóiparral azonos súlyú "ingatlanügyletek" helyzete, amelynek 12 százalékos növekedése a beruházások egészét leginkább húzta felfelé. Az ingatlanügyletekben meghatározó a lakásépítés, amelynek serkentésében a kedvezményes hitelek, mint említettük, fontos szerepet játszottak. Azt is látni kell azonban, hogy éppen az utóbbi időben egyre növekvő arányú, ma már egyharmad körüli a vállalkozások lakásépítése. Emellett az ingatlanfejlesztésnek a lakásépítésen kívül számos más fázisa és iránya van, amelyek jelentős részben a vállalkozások szférájához kötődnek. A korábbinál mérsékeltebben, de azért ma is masszívan beáramló külföldi működőtőke a jelen periódusban nem a feldolgozóipart részesíti előnyben, de más területeken (például éppen az ingatlanfejlesztésben, de a szolgáltatási vagy a kereskedelmi beruházások terén is) nyilvánvalóan jelen van és számottevő szerepet játszik.

Ami a jövőt illeti, fennáll a veszélye a lekonyuló trendnek, a kifulladásnak. A világgazdasági fellendülés késik, a recesszió éppen a multinacionális világcégek által nálunk meghonosított iparágakban a legmélyebb és legkitartóbb (elsősorban természetesen a számítástechnikai, informatikai eszközök gyártása terén). A kormányzat helyesen ismerte fel a veszélyt, és több irányban igyekszik serkenteni a kedvező folyamatokat. Az egyik feladat a külföldi működőtőke vonzásának erősítése, amit össze kell kapcsolni a kedvezménynyújtás EU-konform irányú átalakításával.

A számos tényező közül (beruházási kedvezmények, infrastrukturális feltételek javítása stb.) hadd emeljek ki egyet, amelyet a magyar gazdaság fejlődésében amúgy is kulcskérdésként kellene számon tartani: a szakképzés fejlesztését. Az EU-hoz igazodó, növekvő bérek időszakában gazdaságunk már végképp nem a szakképzetlen, olcsó munka vonzásával számíthat a külföldi tőke beáramlására. A feladat az, hogy a nálunk tevékenységét bővíteni hajlamos külföldi cégekkel karöltve, azok igényeihez igazodva szakadatlanul növeljük a hazai munkaerő képzettségét. Ehhez közös és az EU által is nyilvánvalóan támogatott finanszírozással új képzési rendszert kell kialakítani. A nálunk jelen lévő külföldi cégek véleményére alapozva azt mondhatjuk, hogy a jól képzett, alkalmazkodni képes munkaerő meghatározó hatással lehet a tőkevonzásban, miközben a hazai foglalkoztatottak és áttételesen az egész társadalom kulturális színvonalát is megemeli.

A kis- és közepes vállalatok fejlődéséhez a költségvetésnek kiemelten hozzá kell járulni, beruházásaik támogatásának rendszerét finomítani, fejleszteni kell. Kevesebb szó esik arról, hogy a kormányzatnak a hazai tőkéjű nagyvállalatokkal is jobb viszonyt kell kialakítania, fejlesztési törekvéseikben támogatást kell nyújtania. Az együttműködő kapcsolat kialakítása elsősorban az árak alakulásáról szóló hosszú távú megegyezés függvénye, ami igen érzékeny terület, hiszen e vállalatok (Mol, gyógyszergyártók stb.) termékeinek értékesítése mind a lakosság reáljövedelme, mind az infláció alakulásában meghatározó.

A kormányzati beruházások anticiklikus alkalmazása elvileg a jövőben is lehetséges. A közvetlen állami beruházások terén számos kötelezettség (például autópálya- és útépítés) és katasztrofális elmaradás (egészségügy, oktatás, csatornázás, szennyvízelvezetés) meghatározza a kötelező minimumot. Egy-két éves távlatban azonban e minimum feletti teljesítésre nemigen számíthatunk, hiszen igen erős a költségvetési egyensúlyhiány leszorításának kényszere.

Rossz világgazdasági klíma fennmaradása esetén a beruházások terén továbbra sem az ipar jeleskedik majd, ami mindenekelőtt a kivitel, a kereskedelmi mérleg alakulása szempontjából aggasztó. Ilyenkor a külföldi tőke is inkább a szolgáltatásokat részesíti előnyben, és a hazai kis- és közepes vállalatok is az építési fellendüléshez és a hazai fogyasztási kereslethez kapcsolódnak. Kétségkívül egy ilyen irányú fejlődés is ráfér a magyar gazdaságra. De a hosszan tartó fejlődéshez a nagyon nyitott magyar gazdaságban az exportképesség fenntartása, az ilyen célú beruházások folyamatossága is nélkülözhetetlen lenne, amihez bizony kedvezőbb nemzetközi konjunktúra kellene.