Ellenállnak a piaci trendnek az áruhitelkamatok

Bár az elmúlt hónapokban a hitelkamatok mérsékelt növekedésnek indultak vagy jó esetben is stagnáltak, az egy évvel ezelőtti szinthez képest még mindig jóval alacsonyabban állnak. Általánosságban elmondható, hogy a piaci kamatozású (tehát az állami kamattámogatású lakáshiteleket figyelmen kívül hagyva) kölcsönök olcsóbbá váltak, jellemzően 1-3 százalékponttal csökkentek. Ugyanakkor az áruvásárlási és a személyi hitelek kamatai stagnáltak, keveset mozdultak, és inkább egy szűk kamatsávban mozogtak, meglehetősen magas szinten.

Az áruvásárlási kölcsönök esetében a hitelezők főként azzal védekeznek, hogy ez egy meglehetősen kockázatos és drága kihelyezésű kölcsön, hiszen viszonylag kis összegekre kell elvégezni a hitelelbírálást. A kockázatok pedig az elmúlt időszakban nem csökkentek. Ha azok nem is változtak, a forrásköltségeik biztos, hogy olcsóbbak lettek.

Valójában azonban semmi sem kényszeríti az áruhitelezőket arra, hogy mérsékeljék az ügyfelek terheit. Némi verseny ugyan van, ez azonban gyakorlatilag három szereplő között folyik, akik adott piaci helyeken monopolhelyzetbe hozzák magukat. És ha nincs kényszer, a profitjukból semmit sem áldoznak fel önként.

Pedig a verseny lenyomná a kamatokat, így az ügyfelek olcsóbban vehetnének fel kölcsönt, és talán a hitelfelvételi hajlandóságuk, sőt netán a visszafizetési arány is javulna. Hiszen a mai, körülbelül 5,5 és az egy év múlva várt 4,5 százalékos infláció mellett miért venne fel valaki 28 százalékos kamaton plusz kezelési költségen hitelt, ami 36 százalék feletti teljes hiteldíjmutatót (thm) takar?

Ennyi volt ugyanis az átlagos thm augusztusban, de az elmúlt egy évben folyamatosan 35 százalék körül mozgott. Aki ezt a hitelt választja, nem töpreng a piaci trendeken (aki ezen töpreng, az nem veszi fel), nem háborodik fel a 36 százalékon, csak a törlesztőrészletet veszi figyelembe. Ki tudja-e gazdálkodni a szűkös költségvetéséből, vagy sem. Holott jóval olcsóbban juthat folyószámlahitelhez, igaz, ehhez folyószámlával kell rendelkezni, és némi számlamúlttal is a bankjában.

A legtöbben rászorulnak erre az igen drága hitelre, ami abban a pillanatban egy adott termék megvásárlásához kell. Ugyanis ma már nem lehet mosó- vagy hűtőgép nélkül élni, ha az elromlik és ha a családi kassza üres, szükség van a kölcsönre az azonnali vásárláshoz.

Így mindenfajta moralizálástól mentesen is megállapítható, hogy a legrászorultabbak juthatnak a legdrágább hitelhez. A drága hitel pedig növeli a nemfizetés kockázatát is. (Azokról nem is érdemes beszélni, akik amúgy sem kívánják visszafizetni a hitelt, nekik nem lényeges, hogy az olcsó, vagy drága.) Akik beszállnak az áruvásárlási hitelezésbe ügyfélként, egyfajta kockázatközösséget vállalnak egymással, hiszen a jó fizetőnek is azért magas a kamata, mert valaki valamiért nem fog törleszteni, így azt is vele fizettetik meg. Ezen csak az adósnyilvántartó rendszer segíthet, így aki egyszer nem fizetett, az később sem juthatna máshol hitelhez (legalábbis hivatalosan, a saját nevén nem).

A kamatok azonban nem csak emiatt nem mozdulnak. Nem javult más kölcsönök esetében sem a kockázat, a verseny mégis rákényszerítette a hitelezőket, hogy mérsékeljenek. Kiváló példa erre a gépkocsi-finanszírozási hitelek kamata. Itt az átlagos kamatláb tavaly júliusban 19,6 százalék volt, az idén augusztusban pedig 15,66. Az átlagos thm ugyanezen időszak alatt 22,28-ról 16,79 százalékra csökkent.

Ez persze nem az autóhitelező cégek nagylelkűségének eredménye, hanem a piaci versenyé. A gépkocsi-finanszírozásban a piaci szereplők száma sokszorosa az áruhitelező cégek számának. Legalább 20-30 társaság foglalkozik ezzel, és aki talpon kíván maradni, az a versenytársainál kedvezőbb kondíciókat kínál az ügyfeleknek. Igaz, az autódílereknél sem egy cég kínálja finanszírozási ajánlatát, hanem legalább 3-4-ből válogathat az ügyfél, mint ahogy biztosítót is többet ajánl a kereskedő. De még így is választhat bármi mást.

Nem úgy az áruhiteleknél. A hatalmas hiper- és szupermarketekben ugyan lehet, hogy a piaci átlagnál éppen olcsóbb a kiszemelt mosógép, ehhez azonban csak egy adott áruhitelező cégtől lehet felvenni a hitelt. Mi ez, ha nem kapcsolt áru?

Ha a finanszírozó cég nem tetszik a vásárlónak, átmehet a másik áruházba, ahol a konkurens a kizárólag választható finanszírozó. Az ügyfél csak akkor kerülhet kedvezőbb helyzetbe, ha nő a szereplők száma, vagy az ő hitelfelvételi lehetőségei szélesednek. És akkor jöhet el a "Kánaán", ha ugyanabban a boltban válogathat majd a hitelezők ajánlatai közül. Akkor tényleg lesz választási lehetősége, és mert igazi verseny lesz, a kamatok és a thm is olyan szintre fog csökkenni, ami egy számjegyű infláció mellett nem irreális.