Így látja a piac

Az inflációs célkitűzés rendszerére való áttéréssel a jegybank a független kamatpolitika érdekében feladta a stabil árfolyamcélját. Az inflációs cél eléréséhez azonban az MNB továbbra is aktívan használja a devizaárfolyamot, amit a jegybanki kamatlábak megfelelő változtatásával tud "szabályozni". Minden fundamentális körülmény között létezik tehát olyan árfolyam- és kamatszint, amely mellett az adott inflációs cél teljesíthető. A jegybank kamatpolitikája tehát csupán annyiban tekinthető függetlennek, amennyire azt az adott közbülső célként operáló árfolyam lehetővé teszi. Az MNB legutolsó augusztusi inflációs jelentése, mely dinamikus 7,1 százalékos háztartási fogyasztásnövekedéssel és 4,7 százalékos GDP-bővüléssel számol 2003-ban, azt mutatja, hogy a 4,5 százalékos inflációs cél nagy biztonsággal csupán egy erős forint mellett érhető el, ami jövőre nem zárná ki a kamatlábak emelkedését sem. Úgy látjuk azonban, hogy a gyenge külső gazdasági konjunktúra fékező erőként hat majd a magyar gazdaságra. A külső piacokról importált árcsökkenés és a várhatóan mérséklődő belső kereslet hatására az infláció az MNB eddigi elképzeléseivel szemben gyorsabban mérséklődhet. Ez azt jelentheti, hogy az inflációs cél a jelenlegi vagy valamivel gyengébb árfolyamszinttel is elérhetővé válhat. Ebben az esetben pedig az MNB az alacsony külföldi kamatok mellett akár egy csökkenő jegybanki kamatpályával is meg tudja valósítani a kívánt inflációs célját.