A fedezethiányos hazai kkv-k nehézségei

Egy vállalat sikeres működésének egyik legfontosabb tényezője a gazdasági rugalmasság, azaz a váratlan külső és belső eseményekre való gyors reagálás képessége. Különösen igaz ez a kis- és középvállalkozásokra (kkv), amelyek esetében a cég túlélése és fejlődése a korlátozott számú megrendelők igényeinek gyors és rugalmas kielégítésétől függ. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a vállalkozás pénzügyileg bizonyos fokig független legyen, azaz váratlan események felmerülésekor gyorsan és mérsékelt költséggel forráshoz tudjon jutni. A szükséges likviditást a vállalkozás alapvetően saját felhalmozott forrásaiból, illetve külső forrásból tudja előteremteni. A kkv-k számára hagyományosan a legfontosabb külső finanszírozást a bankhitelek jelentik, mivel a tőkepiaci forrásbevonás túlságosan drága, illetve elérhetetlen számukra.

Az Európai Unióban a vállalkozások 99 százaléka a kis- és középvállalkozás kategóriába tartozik. Ezek a 250 főnél kevesebbet foglalkoztató cégek, beleértve az egyéni vállalkozásokat is, és a foglalkoztatottak kétharmada ezeknél a társaságoknál dolgozik. A gazdaságban betöltött jelentőségük ellenére a kkv-k szinte minden országban forráshiánnyal küzdenek, és egyes felmérések szerint átlagban ötből egy kkv szerint a forráshoz jutás nehézségei akadályozzák a vállalkozás növekedési lehetőségét. A táblázatból jól látható, hogy minden országban az overdraft, bankhitel és lízing formák dominálnak, bár e három legfontosabb finanszírozási mód aránya az egyes országokban igen eltérő. A külső befektetők jelentősége a külső finanszírozásban elenyésző, mindössze Ír-, Spanyol, Finnországban és Luxemburgban éri el a 15 százalékot azon vállalkozások aránya, amelyek ezt a finanszírozási formát igénybe vették.

Egyes esetekben az overdraft lehetőség az egyébként elérhetetlen bankhitelt helyettesíti, de megvan az a kockázata, hogy a pénzintézet bármikor váratlanul visszavonhatja ezt a lehetőséget. Az overdraftra általában magasabb kamatot számolnak fel a bankok, és egyes esetekben nem is kínálnak rövid, közép- és hoszszú lejáratú hiteleket, mivel az overdraft jövedelmezősége nagyobb számukra.

Azokban az országokban, ahol a bankhitelek nehezen elérhetők, a kisvállalkozások nagyobb arányban használják a szállítói hiteleket forgótőke-finanszírozásra. Nemcsak a bankhitelhez való hozzáférési lehetőségben vannak jelentős különbségek, hanem a hosszú lejáratú hitelek arányában is. Az adatok azt mutatják, hogy Belgiumban, Németországban, Ausztriában, Luxemburgban, Hollandiában és Finnországban könnyebben tudnak a kkv-k hosszú lejáratú bankhitelhez jutni, mint Portugáliában, Olasz-, Görög-, Svéd- és Spanyolországban. Ez utóbbi országcsoportban a hosszú lejáratú hitelek alacsonyabb aránya általában az egész vállalati szektorra jellemző, amiben nagy szerepet játszott a korábbi időszakok magas inflációs rátája és kamatszintje.

A banki forrásbevonásnál jóval kisebb mértékben ugyan, de egyéb források is hozzájárulnak a kkv-k finanszírozásához. A lízing különösen az alultőkésített kkv-k számára előnyös, mivel nem köt le tőkét, és nem terheli a vállalkozás hitelkeretét. További fontos finanszírozási forrás lehet a kkv-k számára a szállítói hitel, aminek használata elsősorban a fizetési határidő hosszától, a saját tőke nagyságától és a bankhitelek elérhetőségétől függ. A szállítói hitel kedvezőtlen konjunktúra alatt is könnyen elérhető, amikor a bankok kölcsönkínálata csökken. A fizetési feltételek meglehetősen különbözőek az egyes EU-tagállamokban: Finn- és Németországban 28, illetve 30 nap, míg Olaszországban 78 és Görögországban 88 nap a szállítási hitelek átlagos futamideje.

A térség többi országához hasonlóan a magyar kkv-k is krónikus forráshiánnyal küszködnek, a magyarországi hitelintézetek finanszírozási tevékenységében a kkv-k hitelezésének súlya nem áll összhangban azoknak mind a foglalkoztatottság, mind a GDP-hez történő hozzájárulás alapján a gazdaságban betöltött fontosságával. Ugyanis míg a kkv-k az összes foglalkoztatott 69 százalékát alkalmazzák, és a GDP-hez való hozzájárulásuk kb. 45 százalék, addig 2001 végén a hitelintézeti rendszer társas és egyéni vállalkozási hitelállományának mintegy 35 százalékát tették ki a kkv-kölcsönök.

Ennek okai az EU-ban tapasztaltakhoz hasonlóak, de a problémák nálunk felnagyítottan jelentkeznek. Az egyik legnagyobb nehézséget a megfelelő fedezet előteremtése jelenti, ugyanis a kis- és középvállalkozói szektor a többi tranzíciós országhoz hasonlóan Magyarországon is csak alig több mint egy évtizede létezik, és ez az idő nem volt elegendő megfelelő mértékű saját tőke felhalmozásához. A bankok többsége ma még csak 100 százalékos vagy a feletti fedezet mellett finanszírozza a kisvállalkozásokat.

Egészen az utóbbi időkig a pénzintézetek üzletpolitikájában nem játszott meghatározó szerepet a kis- és középvállalatok finanszírozása, a bankok kkv-kkal kapcsolatos stratégiájában azonban változás következett be az elmúlt egy-két évben, aminek eredményeképpen a hitelezési aktivitás növekedése várható. A magyarországi kereskedelmi bankok kis- és közepes méretű vállalkozásokat kiszolgáló hitelezési tevékenysége jellemzően a már beindult vállalkozások finanszírozására koncentrálódik, melyen belül a külföldi anyabanki tulajdonban lévő hitelintézetek többsége előnyben részesíti azt a finanszírozásra váró vállalkozást, melynek tulajdonosa a külföldi anyabank jó minősítésű ügyfele.

A legnagyobb problémát ma Magyarországon az induló és kezdő innovatív vállalkozások finanszírozása jelenti. Mivel a saját kockázatra nyújtott kereskedelmi banki hitelnyújtás ezen a területen a felajánlható fedezetek szűkössége miatt nem jellemző, ezen típusú vállalkozások finanszírozása szerte a világon jellemzően kockázati tőketársaságokon keresztül történik. Magyarországon a kockázati tőketársaságok jelentősége messze elmarad az EU-ban, illetve még inkább az USA-ban tapasztalttól.

Összességében elmondható, hogy a magyar kis- és középvállalkozások a fejlett országokban tapasztaltaknál jelentősebb finanszírozási nehézségekkel küzdenek. A helyzet orvoslására számos intézmény és program született, amelyek szignifikánsan javítják a kkv-k forráshoz jutási lehetőségeit. A gazdaság növekedése és modernizációja szempontjából oly fontos innovatív cégek fejlődése érdekében kívánatos lenne a kockázati tőketársaságok komolyabb szerepvállalása a jövőben.