Kifizetődő lehet az óvadék

Néhány száz vagy néhány ezer forinttól akár több száz millióig terjedhet az óvadék, amit a jövő év közepétől az új büntetőeljárási törvény vezet be. Az összeget a tervek szerint a bíróság letéti számlán kezeli, mint ahogy más letéteket is. Az eljárás jogerős befejezésekor a pénzt visszakapja a befizető. Ám ha hiányzik valamely eljárási cselekményről, és mulasztását menthető okkal nem igazolja, elbúcsúzhat az összegtől: az az államot gyarapítja.

A leendő jogszabály nem ír elő semmiféle irányadó összeget, csupán egy a fontos, hogy megvalósuljon az elérni kívánt cél, azaz a gyanúsított vagy vádlott, amikor kell, megjelenjék a bűnüldöző hatóság, a bíróság előtt.

Egyebek közt ezt hangsúlyozta Bócz Endre, az igazságügyi tárca főcsoportvezetője az új, ám a hazai jogban 1945-ig már alkalmazott jogintézményről. Kifejtette: a terhelt nem kerül előzetes letartóztatásba, illetve szabadon bocsátható, amint a bíróság a felajánlott óvadékot elfogadta, és azt befizetik.

Az óvadékot olyan összegben kívánatos meghatározni - mondta a főcsoportvezető -, hogy elvesztésének kilátásba helyezése visszatartsa az érintettet a szökéstől vagy elrejtőzéstől. A jogintézmény ellen leggyakrabban felhozott érvvel szemben, miszerint az a gazdagabb bűnelkövetőknek kedvezne, rámutatott: az eltérő társadalmi-vagyoni helyzetet nem az óvadék hivatott kiegyenlíteni. Az egyébként a szegényebbek számára elérhető öszszegben is megállapítható, és lehetnek olyan karitatív vagy érdekvédelmi szervezetek, amelyek az arra érdemesekért kezességet vállalva, felajánlhatják a szükséges pénzt. Bócz Endre kiemelte azt is, hogy az óvadék mértékét nem korlátozza jogszabály, a korábbi tervekkel ellentétben alkalmazása nem függ majd a bűncselekmény súlyától.

Napjainkban igen gyakran alkalmazzák az előzetes letartóztatást, amely esetenként 2-3 évig is elhúzódhat, és ez egyáltalán nem felel meg a tisztességes büntetőeljárás követelményeinek. Az óvadék az előzetes letartóztatás reális alternatívája - vélekedett Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának vezetője. Megítélése szerint nem okoz gondot a bírónak, sokkal inkább segíti munkáját - az egyénre szabott elbírálást, mérlegelést -, hogy az összeg nagyságához nem ad támpontot a törvény. Ám az érdekelt helyett más is leteheti a pénzt, a körülményeket, a pénz eredetét nem vizsgálhatja a bíróság. Sokan talán nem alaptalanul látnak veszélyt ebben. Amerikában például valóságos üzletággá nőtte ki magát az óvadékletétel.

Miként a bírónő, több szakember is úgy találja: a jogintézményt feltehetőleg nem alkalmazzák majd tömegesen. Így kevésbé kell tartani az esetleges korrupt tranzakcióktól. Nem kalkulálható, hogy mennyi pénz folyik be elvesztett óvadékokból az államkasszába. Csupán sejthető, hogy nem számottevő. Zamecsnyik Péter, az ismert védőügyvéd inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy az előzetes fogva tartás igen sokba kerül az államnak. Nem kis megtakarítást jelenthet tehát, ha a terhelt az eljárás alatt szabadlábon védekezik. Így egyébként dolgozhat is, amire előzetes letartóztatásban egyáltalán nincs módja. Az ügyvéd szerint az eljárás is gördülékenyebb, gyorsabb lehet, tehát kifizetődőbb az elhúzódó büntetőügyeknél.