Megnőhet az agrártámogatás?
Brüsszel
A közvetlen agrártámogatás mértékének, valamint a hosszú átmeneti időnek az egyöntetű elvetését hozta egyebek között a tárgyalásvéghez közeledő tagjelöltek és az Európai Bizottság legutóbbi, kétoldalú konzultációsorozata.
Brüsszelben szerdán tartott kétoldalú egyeztetést Günter Verheugen bővítési és Franz Fischler agrárügyi biztos, hogy az elmúlt napok "gyónásai" alapján is véglegesítsenek egy lehetséges tárgyalási témasort, amit aztán a tagországok elé terjesztenek majd elfogadásra. A jelöltekkel most hétfőn lezárult legutóbbi kétoldalú egyeztetéseket jövő hétfő-kedden újabb forduló követi majd, amelynek során bizottsági részről a végsőnek szánt tárgyalási forgatókönyvet fogják majd a tízek delegációival megismertetni. EU-részről a tagjelöltek értésére adják majd: brüsszeli megítélés szerint mi tárgyalható, javítható, és minél van erre kisebb esély. Brüsszelben feltűnést keltett az a hivatalosan persze sehol sem megerősített értesülés, hogy bizottsági részről elvben az első éves 30 százalékos közvetlen támogatási arányt sem tartják kizártnak, feltéve, hogy a tagság első három évére összesen tervezett összeg globálisan nem nő ettől. Mindez elvben november 18-ra formálisan láthatóvá válhat, midőn a soron következő külügyminiszteri fordulóra teljes körű EU-tárgyalási álláspontokat ígérnek valamennyi, még nyitott témát felölelve. Utána elvben van három hét a kitárgyalásra.
A magyar törekvésekből jobbára tudni lehet, hogy a tárgyalási cél változatlanul az agrárátmenet lerövidítése (maximálisan három, minimálisan legalább 5-7 évre), az agrárkvótáknál főként a tej- és az izoglükóztételek tetemes javítása, a versenyjognál a szerzett jogok - beruházási adókedvezmények - minél kisebb veszteséggel történő EU-konformmá tétele. Törekvés a mai tízmilliós tagorszá-
gokéval azonos számú európai parlamenti hely szavatolása - jelenleg 21:23 az arány a mai tagok javára -, hangsúlyozva, hogy a magyar fél ezt nem tekinti alku tárgyának, azaz nem hajlandó más területen engedményt tenni ennek eléréséért, itt megítélése szerint egy eredendő sérelem uniós orvoslását várja el. Egyelőre "jegelve" van a földvásárlási tilalom - első hét évet követő - további hároméves meghosszabbításának a kérdése. A még az Orbán-kormány által kért javítást a Medgyessy-kabinet is felkarolta, a téma azonban formálisan nem került napirendre, és szakértők arra számítanak, hogy a kérdés jó eséllyel a végső csomagot felölelő megállapodásnál kerül majd elő.
A legutóbbi "gyónás" funkciója az volt, hogy még egyszer pontról pontra sorba vegyék a jelöltek által mindenképpen fenntartani óhajtott - kivételes elbánásra, átmeneti időre vonatkozó - igényeket vagy észrevételeket. A nem hivatalos megbeszélésekről kiszivárgottakból visszaköszön, hogy különösen a tízéves agrárátmenetet lényegében mindenki elfogadhatatlannak tekinti. Számos tagjelölt - mindenekelőtt azok, amelyek egyösszegű közösségi kompenzációra számíthatnának - emellett húzódozott attól is, hogy az EU a felzárkóztatási alapok egyfajta bőkezűbb hozzáférésének felkínálásával próbálja meg a már első éves közösségi kifizetések meggyorsítását. Az elutasítás hátterében az áll, hogy míg a közösségi költségvetési visszatérítés - amely az első évben netán túlzott arányú befizetést volna hivatott kompenzálni - szabadon elkölthető "biztos pénz", addig az a tény, hogy a felzárkóztatási alapokból az első évben 7 helyett már 16 százaléknyi támogatást tennének hozzáférhetővé, csupán egy lehetőséget kínál. Ami azok számára jelent csak tényleges bevételt, amely országok nagyon hamar, megfelelően megtervezett projektekkel tudnak előállni.
E ponton van bizonyos érdekellentét a tagjelöltek között. Azok ugyanis - mint Lengyelország -, amelyek már első évben sem lennének jogosultak közösségi viszszatérítésre (lévén, hogy nettó kedvezményezett helyzetük a tagsággal mindenképpen javulni fog), főként éppen hogy a hozzáférési feltételek minél rugalmasabbá tételében érdekeltek.
Abban általában adott a nem hivatalos egyetértés, hogy dacára a tagjelöltek újabb, próbálkozásának, aligha nyílhat majd esély a közösségi költségvetéshez történő hozzájárulás fokozatos felfuttatására.
A tagjelöltek többsége amúgy kifogásolta azt a módot is, ahogyan a bizottság a 2003-as költségvetési év várható alakulását becsüli: Pozsony szerint például az EU-val szembeni szlovák mérleg 153 millió euró lesz (a bizottsági kalkuláció 123 milliót prognosztizált). Prága 200 millióra számít a brüsszeli tervezőasztalon kiszámolt 173 millió euróhoz képest.
Sok tagjelölt szerint számos apróbb tisztázatlan tétel van, amelyek együtt még mindig tekintélyes összeget tehetnek ki. Kérdéses például, hogy vajon a visszatérítés lefedi-e az Európai Beruházási Bankhoz, az Európai Fejlesztési Alaphoz vagy a szén- és acélközösséget kiváltó kutatási alaphoz történő hozzájárulást? Vagy hogy mi történjen a briteknek évente járó közösségi visszatérítésből az újonnan csatlakozókat terhelő résszel: miért kelljen nekik 2004-ben egy olyan évre vonatkozó visszatérítésen osztozniuk, amikor még nem is voltak tagok?
