Mozgásban az agrárdosszié
Brüsszel
A kvóták tárgyalásánál nevük mellőzését kérő uniós források szerint az előrelépést részben az tette lehetővé, hogy a tagjelöltek feladták a kezdetben sokáig mércének tekintett "termelési potenciált" mint viszonyítási pontot, és kvótaigényeiket a valós termelési szintből kiindulva igyekeznek realizálni. Cserébe a magyar delegáció - egyes tételeknél, mint a gabonatermesztés - rátalált arra a kiskapura, ami lehetővé tehetné, hogy a magasabb termelékenységet produkáló nyolcvanas évek végi adatokra hivatkozzanak.
A még nyitott kvóták közé tartozó gabonánál amúgy két fontos tétel van: a termőterület - támogatásra jogosult - nagysága és a terméshozam. Az előbbinél minimális eltéréssel, de lényegében teljesült a magyar igény (3,55 millió hektárra kapott ajánlatot a magyar kormány a kért 3,65 millióhoz képest). A terméshozamnál sem nagy az eltérés, ám a különbség azért összességében már eredményezhet millió eurós nagyságrendű bevételkiesést a várt szinthez képest. (A magyar átlagos terméshozambecslés hektáronként 5,04 tonna, az EU-álláspont ebből csak 4,49 tonnát ismert el.) E ponton amúgy a magyar delegáció még szívósan egyezkedik annak érdekében, hogy valamelyest lefaragjon a mintegy 11 százalékos eltérésből.
Lényegesen nagyobb a szakadék az ugyancsak nyitva álló tej- és hús-, illetve marhakvótáknál. A tejnél az EU ajánlata kerek egymillió tonnával volt kisebb annál, amit a magyar kormány kért (1,8 millió tonna 2,8 millió helyett). Ebben a szektorban egyébként 2005-ben vezetik be a direkt támogatásokat, amelyek a tagjelöltekkel szinkronban 30 százalékos szintről indulnak. A szarvasmarhákra három különböző kvóta vonatkozik - a speciális szarvasmarha-prémium, a vágómarha- és a szopós borjakra érvényes prémium -, és egyelőre ezeknél is jelentős az elmaradás a magyar igényektől. Sikerült ugyanakkor közös nevezőre jutni a cukorhelyettesítésre használt izoglükóz mennyiségénél.
Az agrárfejezet további - nem kvótajellegű, közvetlen költségkihatású - részeinél a diplomaták többsége arra számít, hogy a kérdés csak a csatlakozási tárgyalások legvégső szakaszában (talán csak a legutolsó napjaiban, óráiban) rendeződik majd. A lehetséges opciók lebegtetése azonban már folyik. Bizottsági források közléseiből úgy tudni, Brüsszelben legalábbis látnak arra lehetőséget, hogy a közvetlen agrártámogatások mértéke az első évben ne 25, hanem esetleg 30, sőt, egyes források szerint legvégső esetben akár 35 százalék is lehessen. Ennek azonban az az ára, hogy 2006-ig nem lehetne szó évenkénti növekedésről; az első három évben azonos szinten maradna a kifizetések mértéke.
Bizottsági részről azt sem tartják kizártnak, hogy a jelenleg kilenc évben rögzített átmeneti időszak esetleg csökkenthető volna, igaz, csupán egy-két évvel. Megfigyelők szerint az alapot ehhez az adhatná, hogy a Franz Fischler által előterjesztett agrárreform-javaslat a mai tagok számára fokozatosan mérsékelné a közvetlen agrárkifizetések nagyságát, ami elvben módot adhatna arra, hogy ez valahol "kétharmad úton" találkozzon az újonnan csatlakozók fokozatosan növekvő támogatásával. Mindezekre az elmozdulásokra azonban szakértők szerint csak az alkuk legvégső szakaszában kerülhet majd sor.
