Uniós sokk előtt a magyarországi szeszipar
Hazánkban a 19. században indult be az ipari szeszgyártás, amelynek új lendületet az alkoholt feldolgozó vegyipar fejlődése adott. (Ez utóbbi támogatására vezették be a denaturálást, amely során élvezhetetlenné teszik az alkohol, amit így nem terhel az egyéb szeszekre kiszabott jövedéki adó.) Így ma a szeszipar alapvetően két lábon áll. Finomszesz-előállítással - a budafoki gyár néhány esztendővel ezelőtti bezárása óta - csak két cég foglalkozik: az 1884-ben alapított győri szeszgyár és az izocukrot is előállító Hungrana.
Miközben itthon az elmúlt évtizedben a szeszgyártás leszálló ágba került, s az üzemek ma kapacitásuk alig felét használják ki, a világ éppen az ellenkező irányba haladt. Sorra nyíltak az üzemek, amelyek már nem az italgyártásra, hanem a közlekedésre alapozzák jövőjüket. Az alkohol ugyanis környezetkímélő üzemanyag lehet, bár ma még - nem utolsósorban a szinte mindenütt kiszabott tetemes adók miatt - jóval drágább, mint a kőolajszármazékok.
A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács számításai szerint egy liter hazai előállítású etanol ára 0,63 euró lehet jövedéki adó nélkül, míg a ma ugyanilyen adalékként használt, kőolajból nyert metanol (a benzin jövedéki adójával számolva) ugyancsak ennyibe kerül. Vagyis az államnak teljes adóbevételéről le kellene mondania annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrás használata elterjedhessen.
A bevételapasztó hatása miatt kormányzati körökben eddig mereven elutasított bioetanol-programot előbb-utóbb mindenképp el kell indítanunk, ugyanis az EU az idén júliusban már határozatot fogadott el az alkohol üzemanyagcélú felhasználásáról. Eszerint 2005-ig a tagállamok hajtóanyag-felhasználásának legalább 2, 2010-re minimum 5,75 százalékát bioüzemanyagoknak kell adniuk. (A bioalkohol aránya az üzemanyag-keverékben elvileg akár 15 százalék is lehet.)
Az ágazat másik "lába" a szeszesital-gyártás. Ezen a piacon a nemzetközi trendeknek megfelelően a fogyasztás évek óta csökken. A fogyasztási csúcsot a nyolcvanas évek közepén regisztrálták. Akkoriban egy magyar átlagosan évi 11,7 liter tiszta szesznek megfelelő alkoholos italt fogyasztott el, ebből az égetett szesz közel 5,5 litert tett ki. Némi visszaesés után a rendszerváltás óta drasztikus csökkenésnek lehettünk tanúi: a KSH adatai szerint 2000-ben 10,2 liter tisztaszesz-egyenérték jutott egy főre, amiből az égetett szesz 3,25 litert jelentett. Ha ehhez hozzávesszük a lakosság fogyatkozását is, közel 47 százalékkal kisebb fogyasztást kapunk. Közben az értékesítési szerkezet is módosult: a jobb minőségű, márkázott italok népszerűbbek lettek. Így ma itthon vagy nagyon olcsónak, vagy az átlagnál érezhetően jobb minőségűnek kell lennie egy terméknek, hogy eladható legyen.
A csökkenő keresletet a kilencvenes évek közepéig ellensúlyozta a keleti piacok mind nagyobb igénye, ám az orosz válság végképp megpecsételte az ágazat exportjának sorsát: a korábbi 38 százalék körüli kivitel ma jó, ha a 2-3 százalékot eléri. Az is főként Nyugatra megy, a FÁK-országokban szinte minden piaci állásunkat elvesztettük.
A fejlett világ mind kisebb alkoholfogyasztása mögött civilizációs változásokat sejtenek a szakemberek. A gépkocsik elterjedésével kevesebben italoznak, a mind népszerűbb egészséges életmódból pedig szinte teljesen kiszorult az alkohol. A fiatalok körében állítólag a különféle drogok terjedése miatt is apad a kereslet, hiszen ezek hatása alkohollal keverve könnyen végzetes lehet.
Az finomszeszeladások sajátos vonulata a feketegazdaság. Ennek mértékét néhány éve még 30 százalékra taksálták, mára azonban már csak 20 százalék körül lehet. Amennyiben igaz a KSH - a VPOP adataitól igen eltérő - becslése, miszerint évente 31 millió liternyi tiszta szesznek megfelelő alkohol fogy el Magyarországon, az illegális kereskedelem volumene mintegy hétmillió literre rúghat, ugyanis a hazai előállítás 15, az import 1, a bérfőzés 6 millió liternyi piaci teljesítményét mintegy 2 millió liternyi köztes termék fejeli meg.
Az adóelkerülés okozta kár korántsem jelentéktelen, hiszen a legális fogyasztás 80 százalékát adó üzemek tavaly több mint 27,5 milliárd forintnyi közterhet fizettek be. Ennek ellenére a piaci szereplők szerint az állami szervek közül eddig csak a VPOP dicsekedhet sikerekkel a feketegazdaság elleni küzdelemben. Egyesek szerint az sem segítette a harcot, hogy a jövedéki adó többször is emelkedett, növelve a tiltott vizekre evezés hasznát.
A piac másik jellegzetessége, hogy egy-egy új márka bevezetéséhez tetemes marketingkiadás szükséges. Ráadásul a fogyasztási preferenciák inkább generációváltás nyomán módosulnak, így a gyárak kiemelt figyelmet fordítanak a fiatalok megnyerésére. Így legújabban az alacsony alkoholtartalmú, valamilyen égetett szeszből készülő üdítő italok reklámozása került előtérbe.
A jókora bevezetési költség megspórolására a kisebb gyártók gyakran utánozzák a nagyok bevált termékeit. Megfigyelhető, hogy az elmúlt években mind rövidebb idő telt el egy-egy ötlet átvételéig. A jogszabályi határokat súroló megoldások kapcsán gyakoriak a vádak és viszontvádak. Valószínűleg a kiélezett verseny számlájára írható például a piacvezető Zwack és a magát a második legnagyobbnak deklaráló Győri Likőrgyár tavasszal kirobbant vitája is. A győri cég ugyanis Hungaricum néven új termékcsaláddal, közte egy gyomorkeserűvel is megjelent a piacon. Csakhogy ez utóbbit egy felmérés szerint - a külső megjelenés hasonló vonásai alapján - a megkérdezettek jó része Unicumnak vélte, míg ára jócskán elmaradt a nagy vetélytársétól. Az ügyben bírósági eljárást kezdeményező Zwacknál ugyan csak 2004-re várják az ítéletet, ám annyit máris sikerült elérniük, hogy az új termék gyártását a per idejére megtiltotta a bíróság. Emellett az elnevezéssel is baj van: Hungaricum Club néven ugyanis a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt., a Tokaj Kereskedőház Rt., a Pick Szeged Rt. és a Zwack még 2000 végén szövetséget alakított a magas minőségű magyar termékek külföldi marketingjének összefogására, s egy másik eljárásban most azt kívánják elérni, hogy a nevet ne engedjék termékelnevezésként is használni.
Győry László, a hazai finomszeszgyártás 100, a szeszesital-gyártás 75 százalékát összefogó Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács igazgatója a Világgazdaságnak elmondta: az uniós integráció kapcsán négy fő kérdés merült fel, amelyek megoldásán már négy-öt éve dolgoznak. Ilyen például az adóztatás. Miközben a szeszipari termékek hazai átlagos jövedékiadó-terhelése érezhetően meghaladja az EU minimális elvárását, annak mértéke nem azonos minden termékcsoportban. Mivel az EU szerint diszkrimináció, hogy a más szeszalapanyagoknál jóval drágább gyümölcsből készült alkoholok adója alacsonyabb, 2003-tól ez megszűnik. Az unió nehezményezte azt is, hogy Magyarországon a bérfőzésből származó alkohol a hazai fogyasztás 20 százalékát teszi ki, jóval meghaladva a saját fogyasztást reálisan fedező mértéket. A szeszes italokra kivetett, korábban 68-ról 48 százalékra csökkentett vám kölcsönös teljes eltörlését is javasolta a szervezet, tehát mind a behozatal, mind a kivitel vámmentes lenne. Ez azonban most még korai, hiszen így a magyar szeszgyáraknak az ottani magasabb agrártámogatás miatt jóval olcsóbb nyugati mezőgazdasági alapanyagból készült alkohollal kellene versenyezniük. Az integráció jegyében az egyes termékek pontos meghatározását is jogszabályba kellett foglalni. Így az idén júliustól már csak a teljes egészében gyümölcsből nyert termék neve lehet pálinka, a tiszta szeszből és aromából kevert kommersz kontyalávalót egyszerűen szeszes italnak kell hívni. A rumnak ezután tisztán cukornádmelaszból kell készülnie, ami gyakorlatilag a teljes hazai ilyen jellegű gyártást átformálja. Noha minden uniós kérésnek eleget tettünk, mégis évek óta húzódik a pálinka név levédetése, amivel a magyar eredetet kívánnánk hangsúlyozni az olasz grappa vagy a görög ouzo mintájára. A bortermelés melléktermékeinek feldolgozását, a krízislepárlást és a részleges denaturálást is másként kell szabályozni. Módosítani kívánják több, nagy alkoholtartalmú ipari anyag (oldószerek) vám- és jövedéki besorolását is, hogy ezzel elejét vegyék az illegális alkoholkinyerésnek. Győry László az alkoholalapanyag-gyártó iparág jövőjének kulcsát elsősorban a bioetanolban, vagyis az alkohol üzemanyagként való hasznosításában látta. A törvényi szabályozás tervezete most van a honatyák előtt. Amennyiben elfogadják, ezután az üzemanyag-fogalmazók visszaigényelhetik a benzinhez kevert alkohol jövedéki adóját. Már ma is folyik a felkészülés az alkohol ilyen alkalmazására, s amennyiben elterjed a környezetet nem károsító hajtóanyag használata, az igazgató szerint az nem csupán a mai szabad szeszipari kapacitásokat kötné le, de lehetőséget adna a borfelesleg felszívására és a szeszfőzésre alkalmas termények (így a kukorica és a gabonafélék, illetve a melasz) többletének feldolgozására is. Az igazgató úgy látta: a szeszesital-gyártásban azok a cégek vészelhetik át sikeresen az uniós csatlakozást, amelyek jól bevezetett márkanévvel bírnak. Az országszerte működő - jórészt bérfőzésből élő - 630 szeszüzem közül azonban hosszabb távon száznál több aligha maradhat talpon.
Zwack Péter, a Zwack Unicum Rt. elnöke lapunknak elmondta: néhány hete éppen azért mondott le legalább heti négynapos elfoglaltságot jelentő országgyűlési képviselői megbízatásáról, mert más tisztségeihez kötődő, Magyarország közelgő uniós csatlakozása miatt alaposan megszaporodó feladatait képtelen lett volna ellátni. Ugyanakkor a kormánykoalíció parlamenti többségét sem akarta veszélyeztetni gyakori hiányzással. Nemcsak a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökeként kell rendszeresen nemzetközi fórumokon képviselnie a honi érdekeket, hanem a Zwack Unicum Rt. igazgatótanácsi elnöki minőségében is. Komoly szerepet vállal a cég stratégiájának átalakításában, amelyre azért van szükség, mert az integráció után a vállalatnak gyökeresen más piaci feltételekkel kell sikeresen működnie. Így a következő években a politikusi szerep helyett inkább gazdasági szakemberként vesz részt a közéletben. Véleménye szerint - bár a tájékozatlanság miatt ma sok alaptalan rémhír kering a szakmában - a csatlakozás után a vámok eltörlése és a külföldi termékek versenye teljesen átszabja a piaci erőviszonyokat. Rendkívül sok olcsó és jobb minőségű termék jelenik majd meg a boltokban, s már maga a külföldi eredet is különösen vonzó lehet a fogyasztóknak. Bár a Zwack kiváló pozíciói, ismert és minőségi termékei miatt aligha veszít mai részesedéséből, igyekeznek kivitelüket növelni az Egyesült Államokba és a Távol-Keletre. Bővítik majd kiemelt minőségű hazai és importboraik kínálatát is, hogy részesedésük az élesedő verseny ellenére stabil maradjon. Az uniós agrártámogatások miatt hátrányba kerülő iparágat Zwack Péter szerint nem vámokkal, hanem például adókedvezményekkel kellene segíteni. Jótékonyan hathat a szürkegazdaság, vagyis a bérlepárlás korlátozása is. Ugyanakkor kevés az esély a pálinka név levédetésére, ugyanis az uniós jog ezt csak akkor tenné lehetővé, ha az elnevezés egyetlen országhoz kötődne, ám Ausztria már bejelentette, hogy náluk ugyancsak készítenek ilyen terméket. Az elnök úgy vélte, hogy a magyar termelők aligha tudják majd ellensúlyozni az itthon kieső értékesítésüket exporttal. A csak minőségi termékeket elfogadó nyugati országokban ugyanis hatalmas tőke kellene csupán egy-egy márkanév megismertetéséhez is, keleten pedig ugyanúgy telített a piac: a hatalmas kommersz termelőkapacitás mellett minden nemzetközi gyártó megvetette már a lábát. Így kivitelben csak akkor számíthatnak sikerre a termelők, ha új ízeket kínálnak, vagy termékeik olyan egyedi jellegűek, mint például a kóser szilvapálinka. Ezért a mai gyártók közül csak az itthon minőségi terméket eladni tudók nézhetnek bizakodóan a jövőbe.
