Alacsony az eladósodottság

A nem pénzügyi vállalati szektor rendelkezésre álló jövedelmének GDP-hez viszonyított aránya nem módosult jelentősebb mértékben 2002 első felében. A külső kereslet vártnál lassabb élénkülése, illetve a meglévő kapacitásoknak a jövőbeli megrendelésekhez viszonyított még mindig magas aránya a felhalmozási, beruházási kiadások további csökkenését okozta. Ennek következtében a racionálisan cselekvő nem pénzügyi vállalati szektor lényegében nettó megtakarítóvá vált.





>> Differenciálódó

jövedelmi helyzet



Ágazati szinten viszont a jövedelmezőség további differenciálódása figyelhető meg. A feldolgozóipar jövedelmi helyzete részben a jelentős ciklikus kitettség miatt 2001-ben nagymértékben romlott. Fellendülés azonban 2002 első felében az ágazat külkereskedelmi cserearányainak javulása ellenére sem valószínűsíthető. Az építőipar jövedelmezőségének tavalyi javulása az idén megtörni látszik, hiszen az ingatlanárak emelkedése már messze alatta marad a bérköltség, illetve az alapanyag drágulásának. A fogyasztói igényeket kielégítő szolgáltatási szektorok jövedelmi helyzete tovább javulhat a háztartási szektor gyorsan emelkedő rendelkezésre álló jövedelmének, illetve az ehhez alkalmazkodó költekezésnek köszönhetően. Az idegenforgalommal kapcsolatos ágazatok súlya a banki hitelezésen belül alacsony, ennek ellenére meg kell említeni, hogy itt játszódhat le idén a legnagyobb pozícióvesztés.





>> Kereskedelmi célú

ingatlanok



A vállalatok ingatlanvagyonán belül kitüntetett szerepet kell tulajdonítani a kereskedelmi célú épületek áralakulásának a banki kockázatok feltárása szempontjából.

Az irodapiacon továbbra is erős túlkínálat mutatkozik, ami jellemzően az értékesítési árak és a bérleti díjak csökkenéséhez vezet. A keresletnek a kínálattól való lemaradását jól mutatja, hogy az új építéseknek csupán a felét bérelték ki 2002 első felében, minek következtében a kihasználatlansági ráta, tovább emelkedve, 23 százalék fölé kúszott, illetve az átlagos bérleti díjak 12-15 euró/m2/hóra estek.

Az irodapiac mellett azonban a kiskereskedelmi üzlethelyiségek piaca is veszélyforrást jelenthet. Sok üzlettípusnál még mindig nagyon erős az építkezési hajsza, és a "hipermarketgyártás" lendülete is szinte töretlennek mondható. Bár a háztartások jövedelemhelyzete látványosan javult az elmúlt időszakban, amihez a termékek iránti kereslet gyorsan alkalmazkodni tudott, az üzletszám további növekedése kockázatokat hordozhat.





>> Eladósodottság,

hitelszerkezet



Rendszerstabilitás szempontjából a hazai vállalati szektor eladósodottságát továbbra sem ítéljük kockázatosnak, annak ellenére, hogy az elmúlt években a tőkeáttétel gyorsan emelkedett, hiszen a finanszírozáson belül a saját tőke szerepe még mindig a fejlett piaci átlag felett maradt.

Sőt, az elmúlt egy évben a nem pénzügyi vállalati szektornak a pénzügyi közvetítőrendszerrel, illetve a tulajdonosokkal szembeni eladósodottságának növekedése megtorpant, amit önmagában akár kedvező folyamatként is értékelhetünk.

Folytatódott a hitelszerkezet átalakulása is. A devizában denominált hiteleken belül további eltolódás figyelhető meg a forrásbevonás szempontjából sokkal rugalmasabb tulajdonosi hitelek felé, a külföldi bankhitelek rovására. Kedvezőtlen tendenciaként értékelhető azonban, hogy az összes hitelállományon belül csak lassan csökken a devizahitelek részaránya.

A dekonjunkturális gazdasági környezet a nem pénzügyi vállalati hitelek alacsony növekedését eredményezte 2002 első felében. A bankok a vállalati szektorral szembeni erős elkötelezettségét jelzi azonban, hogy a hitelállomány 4 százalékkal bővült, míg a mérlegfőösszeg lényegében stagnált.

A hitelezésen belül kismértékű eltolódás tapasztalható, a főleg devizában denominált hoszszú futamidő irányába. Ez lényegében a konjunktúraszakaszát élő, jellemzően euróban eladósodó építőiparnak (ingatlan- és autópálya-építések), illetve telekommunikációs fejlesztéseknek volt köszönhető. A rövid devizahitelek dinamikavesztése a multinacionális cégek csökkenő forgóeszköz-finanszírozásával, míg a forinthitelek mérséklődő növekedési üteme nagyrészt a hazai vállalatok felhalmozási hajlandóságának romlásával magyarázható.





>> Belföldi banki

hitelkockázat



A finanszírozott vállalatok méretstruktúráján belül egyre erősebb a kisebb vállalatok hitelezésének előretörése. A hitelkeresleti oldalon a kis- és középvállalatok (kkv-k) számának növekedése, így a finanszírozási szükségletük emelkedése ösztönözte, míg a hitelkínálati oldalon a nagyvállalati piacot jellemző telítettség kényszerítette a bankokat, hogy 2001-től kezdve a hitelezésen belül egyre jobban a kisebb vállalatok felé forduljanak. Lényegében tehát elkezdődött a hitelállománynak a kkv-k gazdasági, illetve munkaerő-piaci súlyához történő gyors felzárkózása.

A kkv-hitelek bővülésének dinamizmusa 2002 első felében is kitartott. Míg a nagyvállalatok hitelállománya 3,5 százalékkal mérséklődött, a kisebb méretű vállalatoké 16,8 százalékkal emelkedett, aminek következtében kkv-hitelek aránya az összes állományon belül 37-ről 42 százalékra ugrott.

Bár a kis- és közepes méretű vállalatok gyors térnyerése a hazai hitelezésen belül - főleg a jelen gazdasági környezetben - megnöveli a banki kockázatokat, a gazdaság fejlettségi fokával párhuzamban, illetve a gazdaságpolitikai prioritásnak köszönhetően a kkv-k finanszírozása hazánkban valószínűleg továbbra is meg fogja haladni a vállalati hitelállomány átlagos bővülési ütemét.





>> Kisebb fedezetet nyújt

a kamatfelár



Figyelembe véve, hogy a vállalati hitelek diverzifikációja nem javult az elmúlt fél évben, a csökkenő hitelkamatfelárak egyre kisebb fedezetet nyújthatnak a dekonjunkturális gazdasági folyamatok miatt várhatóan megnövekedő portfólióveszteségekre.

A kockázati felár az egy éve még stabilnak tekinthető 1-1,5 százalékos szintről jelentősen lecsökkent a második negyedévben. Vélhetően a kockázatok megnövekedése ellenére a nagyon erős verseny a kamatok alakításában késlekedésre ösztönzi a résztvevőket.

A közeljövőben viszont a kamatfelárak mérsékelt emelkedésére kell számítani, hiszen a bankközi és a piaci kamatok, ha lassan is, de kikényszerítik a betéti kamatok s így a hitelkamatok nagyobb növelését. Másrészről egy bizonyos határon túl a kockázatok emelkedése is arra ösztönzi a bankokat, hogy a szoros verseny ellenére a felárakban érvényesítsék a veszélyforrások várható hatásait.

A vállalati devizahitelek állománya 5,2 százalékkal bővült az első fél évben. A növekedés fő oka a hitelezési aktivitás erősödésében keresendő. A vállalati szektor stabilitása szempontjából kedvező folyamatnak tekinthető, hogy a devizahitelek átlagos futamideje és az euróban denominált hitelek részaránya tovább növekedett.

Az üzleti célú ingatlanfejlesztési hitelek további dinamikus bővülése volt megfigyelhető az első fél évben. 2002 első felének végén az üzleti célú ingatlanhitelezés a teljes vállalati hitelezés 5,2 százalékára rúgott.

Bár a többségében az irodák, üzletközpontok építésére és fejlesztésére felvett hitelek jelentősége a banki hitelezésen belül még mindig elenyésző, az üzleti célú ingatlanhitelek térnyerése növekvő kockázatot jelenthet a pénzügyi közvetítő rendszer számára. A jelentős túlkínálat miatt emelkedő iroda-kihasználatlansági ráták, illetve a gyorsan csökkenő bérleti díjak leronthatják a hitelminőséget, megnövelhetik az ingatlanfejlesztési hitelek értékvesztését.

Addicionális kockázatot hordozhat, hogy az állomány oroszlánrésze (70 százaléka) változatlanul három nagybanknál jelentkezik, ahol az ingatlanhitelek részaránya a teljes vállalati hitelportfólión belül csaknem duplája a bankrendszer arányának, s így az ingatlanágazat profitabilitásának várható csökkenése koncentráltan csapódhat le. Kedvező fejleményként említhető azonban, hogy a bankok a veszélyforrásokat kezdik felismerni, magasabb önrészkövetelmény (30 százalék) mellett jelenleg addig nem vállalják az új projektek finanszírozását, amíg az ingatlanok bérelhető területének legalább 30-50 százalékra nem írtak alá előbérleti szerződést.

A vállalati piacot továbbra is kiélezett verseny jellemzi, hiszen a koncentráció növekedése ellenére a kamatfelárak nem emelkednek. Az elmúlt fél évben a vállalati hitelpiac további koncentrációja már nem a tavalyi fúziók hatásának tudható be, hanem az egyes bankok egyre erősebb termékpiaci aktivitásának köszönhető (kis-, középvállalati hitelezés, projektfinanszírozás).

A vállalati hitelek ágazati megoszlására a gazdaság strukturális átalakulása is rányomta bélyegét. Az összes hitelen belül lecsökkent a termelői szektor részaránya a szolgáltatói szektor javára.

A gépipar, kőolaj-feldolgozás, vegyipar hitelportfólióban betöltött szerepe csökkent. A megelőző időszak tendenciáinak megfelelően az élelmiszeriparban működő vállalatoknak nyújtott hitelek aránya is esett. Csak az építőipar, illetve a pénzügyi tevékenységgel, ingatlanügyekkel, gazdasági szolgáltatásokkal foglalkozó ágazatok részaránya növekedett a teljes állományon belül. A kereskedelem súlya változatlan maradt a bankok aggregált hitelportfóliójában.





>> Egy lehetséges

veszélyforrás



Végül a nem pénzügyi vállalatok bankhitelkockázata mellett meg kell említenünk, hogy a rendszerstabilitás szempontból a pénzügyi vállalkozások lízing- és hitelkihelyezésének rendkívül dinamikus (32 százalékos) emelkedése is veszélyforrásként szolgálhat. 2002 első felében az expanzió döntő részét a banki hátterű vállalkozások által folyósított személy-, illetve kishaszongépjárművet finanszírozott lízing és hitel tette ki.

A világgazdaság és főleg az európai gazdaság teljesítményével kapcsolatos jelentős bizonytalanság várhatóan a hazai vállalatokat továbbra sem ösztönzi majd nagyfokú költekezésre a közeljövőben, miközben a szektor jövedelmi pozíciójában sem várható javulás. A banki portfóliók értékvesztésének növekedése, illetve a banki likviditás egyre feszesebbé válása ugyancsak fékezheti a vállalati hitelaktivitást a következő időszakban.