Árt-e az EU-bővítés az eurónak?
Az unió kibővítése veszélybe sodorhatja az egységes valutát használó tagállamokban az árstabilitást, és más feszültségeket is támaszthat az euróövezet pénzügyi rendszerében - véli a Reuters gazdasági szemleírója. Alister Bull úgy látja, hogy az új tagok gazdasága már a tényleges csatlakozás és az euró - legkorábban 2006-ban várható - átvétele közötti időben is bocsáthat ki zavaró impulzusokat.
A legproblémásabbnak az új tagállamok magasabb inflációs rátája látszik, amely az idén 2,9 százalékos, jövőre pedig várhatóan 3,3 százalékos átlagos szintre áll be. Az árszínvonal a következő években várhatóan tovább gyorsuló ütemben fog emelkedni, mindaddig, amíg tart a bérszínvonalakban meglévő, tetemes különbségek kiegyenlítődése és a strukturális infláció okainak felszámolása. Különösen zavaró lehet az a körülmény, hogy a drágulás éves üteme meglehetősen nagy szóródást mutat a csatlakozók körében.
A várható problémák súlyát jelzi, hogy az euróövezet néhány tagállamában - a kikényszerített makrogazdasági konvergencia ellenére - már most is jóval gyorsabb az infláció, mint a térség átlagában. Ír- és Spanyolországban például háromszor nagyobb a drágulás üteme, mint Németországban. Az eltérő inflációs ráták elméleti megfontolások alapján is problémákat okozhatnak: a nagyobb árstabilitást felmutató államokban ténylegesen nagyobb reálkamat mellett kell a gazdálkodószervezeteknek a nyereséget megtermelniük, mint ott, ahol erősebb árdinamika érvényesül.
Az euróövezetben az inflációs ráták eltérései annak ellenére alakultak ki, hogy az egységes valuta bevezetésének feltételeit megszabó maastrichti szerződés irányadónak határozza meg a három legalacsonyabb inflációjú ország (jelenleg 1,3 százalékos) átlagát. Ennél a szintnél a monetáris unióba belépni kívánó tagállamban az éves drágulás üteme nem lehet 1,5 százaléknál magasabb. Ezt a formulát a most az EU-ba belépő tíz új tagállamra alkalmazva kiderülne, hogy legalább öten nem felelnek az árstabilitással kapcsolatos elvárásoknak.
