Élesedő viták az euró átvételéről
"Erősödik a vita arról, hogy milyen gyorsan kell átvenni az eurót" - állapítja meg az EU-csatlakozás küszöbére jutott országokról készített elemzésében az Economist Intelligence Unit. Mint a tekintélyes brit kutatóintézet megállapítja, az egységes valuta átvételét elhalasztani javaslók részben azzal érvelnek, hogy a maastrichti kritériumok rendszere (az infláció, a költségvetési deficit, az államadósság és a nominális kamatláb leszorítása) akadályozza a minél gyorsabb GDP-növekedést, ami pedig a tagjelöltek legfőbb gazdasági prioritása.
"Valahol évi három-hat százalék között" lehet az infláció optimális szintje az átalakuló országok esetében, vagyis két-három százalékkal nagyobb a legfejlettebb, már megállapodott szerkezetű gazdaságokban kívánatos szintnél - állapítja meg a Népszabadság karácsonyi számában megjelent elemzésében Surányi György volt MNB-elnök, s ebben a kijelentésében implicite ismét benne van régóta hangoztatott nézete, miszerint hazánknak nem érdemes gyorsan átvenni az eurót. A cseh pénzügyminiszter közvetlenül karácsony előtt a Reutersnek úgy nyilatkozott, szerinte 2009-2010 a "reális és gazdaságilag megfelelő" dátum az egységes valuta bevezetésére. A lengyel államfő egyik fő gazdasági tanácsadója szintén 2009-2010-es átvételt lát a legvalószínűbbnek.
"Az én politikám az, hogy a kormányzatnak maximálisan ki kell használnia a mozgásterét az eurózónához csatlakozás időpontjáról szóló döntés meghozatala során" - szögezte le Bohuslav Sobotka cseh pénzügyminiszter a Reutersnek, hozzátéve, hogy nem lát okot a sietségre. Vladimír Spidla kormányfő korábban szintén a kivárás mellett tette le a garast, azzal az indoklással, hogy a cseh gazdaságnak meg kell erősödnie, mielőtt belép az egységes valutát használók klubjába.
A lengyel kormány hivatalosan a 2006-os euróbevezetést tűzte célul (VG, 2002. november 11., 1-2. oldal), ám ez "a realitások figyelmen kívül hagyását jelenti" - véli a Rzeczpospolita című varsói napilapban megjelent elemzésében Edmund Pietrzak, az IBnGR kutatóintézet szakértője, a lengyel államfő egyik vezető gazdasági tanácsadója. Szerinte Varsó közel áll ugyan a maastrichti kritériumok teljesítéséhez, ám a fejlett országokhoz való reálkonvergencia (vagyis a gazdasági teljesítmény felzárkózása) terén sokkal rosszabbul áll, mint a nominális konvergencia tekintetében. Pietrzak szerint a gyors eurózóna-csatlakozás csupán a legkisebb jelöltek esetében lehet előnyös, mint Málta, Szlovénia, vagy Ciprus.
A halasztást javaslók szerint a gyors átvétel elleni fő érv az, hogy a jelöltek EU-átlagnál lényegesen gyorsabb GDP-növekedése óhatatlanul magasabb inflációval jár együtt (a Balassa-Samuelson hatáson keresztül, vagyis amiatt, hogy a gyorsabb termelékenységnövekedés a zárt szektorokban, például a szolgáltatások jelentős részénél a bérszínvonal gyorsabb emelkedéséhez vezet, s ez átterjed a gazdaság egészére). Az infláció olyan mértékű mesterséges leszorítása, amely az eurózóna-tagsághoz szükséges, a gazdaság strukturális átrendeződés s ezen keresztül a növekedés lassulásához vezethet - vélik a késleltetéspártiak.
A minél gyorsabb átvételt szorgalmazók viszont azzal érvelnek, hogy mindezek a hatások összességükben kevésbé lassítják a GDP-növekedést, mint amennyire az alacsonyabb reálkamatlábak, a csökkenő tranzakciós költségek, a bizonyos viszonylatokban megszűnő valutakockázat, vagy a jobb országimázsból származó tőkebeáramlási többlet gyorsítja azt. Az Európai Bizottság pénzügyi és gazdasági főigazgatósága mindenesetre egyik legutóbbi jelentésében már maga is azt tanácsolta a jelölteknek, hogy jobban összpontosítsanak a növekedésre, s ne a nominális konvergencia legyen fő prioritásuk - noha korábban Brüsszel maga is a maastrichti kritériumoknak való minél gyorsabb megfelelést szorgalmazta.
