Maradhat-e a svájci banktitok?
Az Európai Unió pénzügyminiszterei ma egy utolsó kísérletet tesznek arra, hogy az általuk vállalt év végi határidőig megállapodjanak az állampolgáraik külföldi megtakarításaival kapcsolatos adatcseréről. A siker kulcsa, hogy Ausztria, Belgium és Luxemburg elfogadja-e Svájcnak az együttműködésre tett javaslatát; a három EU-tag vonakodik ugyanis feladni banktitoktörvényét, ha az unión kívüli legfontosabb pénzügyi központok nem enyhítenek saját szabályozásukon. Bern azonban attól tart, hogy a banktitok megszüntetése nemcsak az amúgy is nehézségekkel küszködő bankrendszere, de gazdasága egésze számára súlyos károkat okozna.
"Ez a végső, legjobb ajánlat a svájciaktól. Most már minden a tagállamokon múlik" - nyilatkozott egy uniós tisztviselő a mai, soron kívüli pénzügyminiszteri találkozó előtt. Az ajánlat lényege: Svájc nem vesz részt az EU által tervezett automatikus információcserében, amelynek keretében a bankokat arra köteleznék, hogy az uniós országok adóhatóságait tájékoztassák állampolgáraik náluk vezetett számláinak minden adatáról. Bern vállalja azonban, hogy "adócsalás és hasonló" ügyekben megadja a kért adatokat, az uniós polgárok megtakarításainak kamataira pedig 35 százalékos forrásadót vet ki, amelynek 75 százalékát továbbítja a tagállamok felé. Az együttműködés azonban csak a svájci törvények szerint is bűncselekménynek számító esetekre terjedhet ki; márpedig az adóelkerülés ott csak szabálysértésnek minősül.
Luxemburg, Ausztria és Belgium saját banktitoktörvénye feladását attól tette függővé, hogy Svájc és öt más nagy pénzügyi központ - köztük az Egyesült Államok - az automatikus információcserével "egyenértékű" intézkedéseket vezet be. Uniós források szerint Belgium hajlik a svájci ajánlat ilyetén való elismerésére, Ausztriát és Luxemburgot azonban nehezebb lesz meggyőzni. Luxemburg különösen kemény diónak bizonyulhat, hiszen a GDP-jének 40 százalékát a pénzügyi szolgáltatásokból előállító ország versenyelőnyének elvesztésétől fél.
Félnivalója azonban Svájcnak is van. Az alpesi ország kezeli a világ off-shore magánvagyonának harmadát, mintegy 3000 milliárd dollárt. A pénzügyi szféra több mint 200 ezer embert, vagyis a lakosság 4 százalékát foglalkoztatja, és a GDP 11 százalékát állítja elő. Az adóbevételek 12 százaléka ebből a szektorból származik.
Jean-Pierre Roth, a svájci jegybank elnöke szerint megvalósulása esetén az uniós terv egész Európa pénzügyi státusát veszélyeztetné. "A modell minden gazdaság számára káros lenne, ahol azt alkalmaznák" - indokolja Roth a svájci kormány ellenállását. A jegybankelnök arra számít, hogy a tőke olyan helyekre áramlana Európából - például Szingapúrba -, ahol nem vezetnék be az automatikus információcserét.
A svájci bankszektor helyzete amúgy sem rózsás. Roth szerint a részvénypiaci bizonytalanságok egy ahhoz hasonló konszolidációs hullámot indíthatnak el, mint amelyet az ingatlanpiacok összeomlása okozott a 90-es években. Egy összeolvadási folyamat kezdetének a jelei máris megfigyelhetők. A jegybankelnök úgy véli, hogy a lakossági üzletágban tevékenykedő kis bankokra különösen erős nyomás nehezedik majd.
Az ország bankszakemberei osztják a kisebb pénzintézeteket veszélyben látó diagnózist, hozzátéve, hogy a banktitok esetleges megszüntetése ugyancsak ezeket a hitelintézeteket érintené a legsúlyosabban. Számukra ugyanis nem mindig nyitott az "on-shore" - vagyis az ügyfél hazájában nyújtott szolgáltatások - piacára való betörés lehetősége, míg a legnagyobbak már elindultak ezen az úton. Utóbbiak azzal is vigasztalhatják magukat, hogy a gazdag kliensek számára a diszkréció csak másodlagos, és választásukban a bankok teljesítménye és a szolgáltatások minősége nagyobb súllyal esik a latba. A családnevet viselő kisebb pénzintézetek - mint a Julius Baer, a Vontobel vagy a Sarasin - már ma is aggódva figyelik, hogy ügyfeleik a termékek szélesebb palettáját kínáló óriásokhoz, az UBS-hez és a Crédit Suisse-hez pártolnak.
A svájci banktitok megszüntetése - ha valaha is megtörténik - csak egy többéves politikai procedúra és egy sikeres népszavazás eredményeként lenne megvalósítható. Az uniót viszont a saját maga által szabott határidő szorítja: ha a pénzügyminiszterek ma nem jutnak eredményre, akkor a két éve formálódó csomag egészét kezdhetik újratárgyalni.
