Megemelt tétek Koppenhágában

Cseh-, Lengyel-, Magyarország és Szlovénia több és hosszabb időre elhúzódó költségvetési visszatérítést akar kapni. Szlovénia kivételével növelnék az első évi agrártámogatás nagyságát és csökkentenék az átmeneti idő hosszát. Németország egyelőre konokul elutasít minden többletkiadást az októberben Brüsszelben elfogadott maximumhoz képest - amibe a tagjelölt "négyek" igénye már nem férne bele -, és maga mögött tudhatja a nettó befizetőket, mindenekelőtt Hollandiát. Mindeközben Ausztria még egyszer megkísérli a tárgyalások végjátékára felfűzni az Alpokon áthaladó kamionforgalom korlátozását, s mellesleg a csehországi temelíni atomerőmű ügyében is szigorúbb nyomon követést akar. Olaszország nagyobb tejkvótát szeretne a bővítés fényében, Portugália ugyanerre hivatkozva a regionális támogatásokban kér garanciákat.

A tegnap este kezdődött tényleges végalku mindezek mentén alakul majd, megfűszerezve a ciprusi rendezés kérdésével és a török tagfelvételi tárgyalások kezdő dátumának az ügyével. Anders Fogh Rasmussen dán kormányfő a csúcs előtt még egyszer arra intett tagjelöltet és tagországot egyaránt, hogy ne akarják emelni a téteket, hanem tanúsítsanak "politikai realitást".

Rasmussen szerint aki mégis többletkövetelésekkel áll elő, az számoljon azzal, hogy nem lesz elég az idő a tárgyalások koppenhágai lezárására, s akár 2007-ig is várhat a bővítéssel. Az üzenet általános vélemények szerint mindenekelőtt Lengyelországnak szólt, amelynek vezetői láthatóan részben "kódolták" is tartalmát, mert csütörtök reggel már azzal keltettek nagy feltűnést, hogy hirtelen "ötvenszázaléknyi" támogatást is beígértek a lengyel gazdáknak. (A bejelentés mögött annak megelőlegezése húzódott meg, hogy amennyiben az új tagállamok az átmeneti időszakban évi 20 százalékkal kiegészíthetik a közösségi támogatást, akkor ez a farmerek szempontjából az első három év átlagában évi 50 százalékos kifizetésnek felel meg.)

A bővítési csomag vitája kapcsán csütörtök este két kérdés körül folytak a találgatások: sikerül-e a dán kormányfőnek már "első olvasatban" elfogadtatnia tagországokbeli kollégáival az elnökségi javaslatot, majd a tagjelöltekkel az ily módon szentesített ajánlatot. Különösen utóbbi tűnt egyelőre kétségesnek, valószínűsítve azt, hogy Rasmussen pénteken vissza kell térjen a csúcshoz, "javítást" kérve. Ekkor vetődik fel a második kérdés: mennyit lesznek hajlandók a tagországok - de mindenekelőtt Németország - bevállalni a berlini plafonig még rendelkezésre álló, közel 2,2 milliárd eurós "maradékból". Diplomáciai források többnyire a felét valószínűsítik, de tényleges adatot persze lapzártánk idején még senki sem tudott. Végül is pont ennek kialkudása céljából kezdődött meg csütörtök este maga a csúcs is.