A bírói gyakorlat és az új Ptk.

A leendő Ptk.-ban kiemelt jelentőséget kap a bírói gyakorlat. A közelmúltban véglegesített koncepciótervezet abból indul ki, hogy az új kódexben helyet kell kapniuk azoknak a kérdéseknek, amelyekben a bírók helyes irányban fejlesztették tovább a törvény szövegét. Kívánatos, hogy ahol nem szükséges, ott a szabályozás ne változtasson az élő jogon. A Ptk. például felhatalmazza a bírót arra, hogy a jogszabály által megkívánt és visszaélésszerűen megtagadott jognyilatkozatot esetenként pótolhassa. A koncepció előkészítésekor a szerkesztőbizottság úgy látta: ez sérti a magánautonómiát, ezért helyesebb, ha megszűnik. Az elmúlt 12 év ítélkezési gyakorlata azonban azt mutatta: az igazságszolgáltatók valóban csak kivételesen és helyesen alkalmazták az idevágó paszszust. Így ez a lehetőség továbbra is fennmarad.

Nem mindenben állták ki a gyakorlat próbáját a szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályok, köztük az, hogy a semmis szerződésre bárki határidő nélkül hivatkozhat. A kilencvenes évektől a bíráknak problémát okozott, hogy olyan szervezetek támadtak meg semmisséggel érvelve szerződéseket, amelyek közvetve sem voltak abban érintettek. A bírói gyakorlat úgy alakult: a semmisségre történő hivatkozást perben nem engedi meg bárkinek. Úgynevezett felperesi legitimációt követel meg. Ezt a koncepció törvénnyé kívánja tenni.

A szerződés hibás teljesítéséhez kapcsolódó jogkövetkezményeket, az úgynevezett kellékszavatossági jogokat, az érvényesítésükre megállapított határidőket a bírói gyakorlat az elmúlt több mint négy évtized alatt kiegészítette és módosította. Közülük több helyet kap az új kódexben. Új jogintézmény a sérelemdíj. Kialakításánál a gyakorlat természetesen még nem játszhat szerepet, de a bírák véleményét figyelembe veszik a kodifikátorok. A díj megállapítható lesz pusztán a személyiségi jogsérelem alapján és - a megszűnő nem vagyoni kártérítéssel ellentétben - nem kívánja meg a kár bizonyítását. (MKK)