Az új tagokon tesztelik a jövőt?
A csatlakozási szerződés részeként a tagjelöltekkel véglegesített agrárfejezet számos olyan elemet tartalmaz - egyelőre "átmeneti rezsimként" aposztrofálva -, amely a hosszabb távra javasolt bizottsági reformötletek között is szerepel. Az utóbbiak többségét ma még a tagállamok közül sokan erőteljesen vitatják, ám ha életképességük a bővítés után az új tagállamokban bizonyítást nyer, akkor ez erős kártyát adhat a reformerek kezébe - vélik brüsszeli EU-körökben. Hangsúlyozva persze: tévedés lenne azt hinni, hogy az újonnan csatlakozók csakis a reformerek táborát erősítik majd, hiszen például a közvetlen kifizetések rájuk is történő kiterjesztése viszont a status quo fenntartásában érdekeltek közé sorolja őket.
A brüsszeli testület jövő kedden véglegesíti formális félidős jelentését a közös agrárpolitika legutóbbi - 1999-es berlini - reformjainak tapasztalatairól, és tesz egyúttal ajánlást a további reformok kívánatosnak tűnő irányairól. A Fischler-csomag legvitatottabb újításai közé tartozik
a közvetlen agrártámogatások csökkentésének szándéka, valamint a szektorok többségében a támogatás mértékének elszakítása a teljesítmény nagyságától és a végzett agrártevékenység konkrét mibenlététől. Az eddigi reakciókból tudni lehet, hogy a jelenlegi tagországok közül a közös költségvetés nettó befizetői mindkét felvetést a leghatározottabban támogatják - sőt, annak mértékét éppen hogy még keveslik is -, míg a jelenlegi rendszer kedvezményezettjei (élükön Franciaországgal) kifejezetten ellene vannak.
A csatlakozási megállapodás látszólag az utóbbiak pozícióját erősíti, midőn újabb tíz tagállamot bevon a közvetlen kifizetések rendszerébe, évekre előre további országokban programozva be ennek támogatását. Másfelől viszont ugyanez a séma a jelöltekkel kitárgyalt átmeneti időszak végéig jelentős arányú - évi 30 százalékos - társfinanszírozást is intézményesít a közvetlen kifizetések fedezetére. Ez a jelenlegi tagok körében ismeretlen, viszont 1999-ben Berlinben német részről éppen ennek bevezetését igyekeztek keresztülvinni, miközben a francia diplomácia mindent megtett (akkor még sikeresen) a kivédésére.
A társfinanszírozás "tesztelése" amúgy más területen is tetten érhető - jegyzik meg bizottsági illetékesek. A tagjelöltek esetében például az átmeneti időszakban elnézőbben kezelik majd az esetleges állami (agrár)támogatások alkalmazását. Bár nekik is tájékoztatniuk kell ilyen lépésről az Európai Bizottságot, ám ez utóbbinak, ha a közösségi normáktól való eltérést állapít meg, legfeljebb csak a bírált gyakorlatot kell leállítania, ám nem feltétlen kell vissza is fizettetnie a gazdákkal az "acquis-ellenesen" kapott pénzeket.
Szintén főpróbának is tekinthető az "egyszerűsített kifizetési rendszer" felajánlása a tagjelölteknek. Ez utóbbiak belátásuk szerint választhatnak, hogy a belépés után az első naptól kezdődően a mai tagoknál is alkalmazott bonyolult, szektorokra lebontott támogatási sémát akarják-e használni, vagy élnek a 2007-ig igénybe vehető lehetőséggel, hogy a támogatás mértéke ne az elért teljesítménytől, hanem az általuk használt agrárterület nagyságától függjön. A "területi alapú" díjazás előnye, hogy egyelőre nem követeli meg a hagyományos esetben megkerülhetetlen - és a tagjelölteknél ma még hiányzó - részletes számítógépes nyilvántartási és ellenőrzési rendszert, csupán minimum 0,4 hektárnyi (jó állapotban tartott) mezőgazdasági földterület meglétét.
Brüsszelben azt szeretnék, ha a félidős jelentés egyes ajánlásait már 2004-től kezdenék végrehajtani, és nem várnának velük a 2007-es reformokig. Szakértők szerint részben azon is múlik majd ennek felkarolása vagy elutasítása a tagországok többsége részéről, hogy várakozásaik szerint az új tagok körében 2004-től esedékes tapasztalatok melyik tábor érveit erősíthetik.
