Csökkenő támogatások az önkormányzatoknak
Az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent az önkormányzatoknak átadott állami támogatások részesedése a központi költségvetésből. Ennek jórészt az az oka, hogy a kötelező feladatok finanszírozását az állam egyre nagyobb mértékben terhelte az önkormányzatokra - állapítja meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elemzése.
A helyhatóságok támogatása 1991-2001 között alig háromszorosára, míg a központi költségvetés kiadási főösszege négy és félszeresére nőtt. Az állami hozzájárulások reálértéke 1998-ig minden évben csökkent. A mélypont 1995-ben volt, amikor a központi támogatások az előző évinek csupán 83,6 százalékát érték el, miután a Bokros-csomag stabilizációs intézkedései a költségvetési kiadások megszorításával jártak. Reálérték-emelkedés 1998-99-ben következett be, de 2000-től ismét csökkenés kezdődött. Az önkormányzati törvényben meghatározott kötelező feladatok köre folyamatosan bővült. A költségvetési támogatások kiszámításánál azonban nem az a kiindulási pont, hogy mennyibe kerül a feladat ellátása. Az önhibájukon kívül működésképtelen önkormányzatok kiegészítő támogatást igényelhetnek. A rászoruló települések száma a kezdeti 165-ről 1200 fölé emelkedett, tehát a helyhatóságok több mint harmada kötelező feladatait sem tudná ellátni a normatívákból. Az ÁSZ szerint nem halasztható tovább az önkormányzati feladatellátás és forrásszabályozás rendszerének újragondolása.
A fejlesztéseket szolgáló állami címzett és céltámogatások mintegy 8-10 százalékot képviselnek a központi hozzájárulások között, de jelentőségük rendkívül nagy. Segítségükkel évente mintegy 50-100 milliárd forint értékű beruházást valósítanak meg a helyhatóságok. A szabályozás negatívuma, hogy csak azok az önkormányzatok tudnak fejlesztésbe kezdeni, amelyeknek van elegendő saját forrásuk ehhez, illetve jobbak az érdekérvényesítési lehetőségeik. A döntési rendszer ugyanis tág teret ad a szubjektivizmusnak. Így az infrastrukturális különbségek alapvetően nem csökkentek az ország települései között.
Az önkormányzatok saját bevételei kezdetben kiegészítő szerepet töltöttek be, de mára jelentőségük felértékelődött. A helyi adók szerepének növekedésére utal, hogy míg 1991-ben a helyhatóságok bevételeinek mindössze 2,5 százalékát adták, 2000-ben arányuk már 13 százalékot tett ki, összegük pedig meghaladta a 220 milliárd forintot. A legjelentősebb tétel az iparűzési adó, amely a helyi adókból származó bevételek 85 százalékát jelenti. (KÁ)
