Elindult a görög EU-elnökség
Görögország 1981-es csatlakozása óta most negyedszer kerül az unió kormányrúdjához, s ezúttal sokkal kedvezőbb előjelekkel, mint 1983-as, 88-as vagy 94-es prezídiuma során. A korábbi elnökségekre erősen rányomta bélyegét a mindháromszor miniszterelnökként fungáló Andreasz Papandreu virulens Nyugat-ellenessége, Kosztasz Szimitisz jelenlegi kormányfő azonban sokkal jobb kapcsolatokat ápol kollégáival, ráadásul a görög eurózóna-tagság "atyjaként" komoly tekintélyre is szert tett a tizenötök fővárosaiban. Ennek kamatoztatására nagy szüksége is lesz, hiszen nem kisebb célt tűz zászlajára, mint hogy a csatlakozási szerződést április 16-án aláíró tíz újonnan belépő ország között egy immár újraegyesült Ciprus vezetőjét fogadhassa. Az 1974 óta megosztott szigetország görög és török közössége közti, ENSZ-vezetés alatt döcögő béketárgyalásokon most éppen február vége a határidő legalább a keretegyezmény megkötésére, miközben Athén az EU-török kapcsolatokat is szeretné egyensúlyban tartani - emlékeztet a Financial Times.
Szintén súlyos kihívást jelent, hogy az EU miként tud hozzájárulni a június végéig tartó görög elnökség idejére eső számos csatlakozási népszavazás sikeréhez. A leendő új tagországokban "születőben lévő félelmek" mindenesetre remélhetőleg kezelhetőek lesznek a mai tagoktól származó pénzügyi támogatások révén, illetve azáltal, hogy az újak a csatlakozási szerződések aláírása után már jelen lesznek az uniós találkozókon - szögezte le egy interjújában Jeórjiosz Papandreu külügyminiszter.
Az uniós zsargonban Nyugat-Balkánnak nevezett, 25 milliós összlakosságú térség (Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Macedónia) számára Athén a személyek szabad áramlása terén helyez kilátásba előrelépéseket. Nem utolsósorban a térségből az unióba érkező nagyszámú vendégmunkás számára kiadandó vízumok hatályának kiterjesztése a cél az EU egész területére - feltéve, hogy ehhez sikerül megszerezni a tizenötök beleegyezését. Ezt is, miként sok más célnak az elérését, megzavarhatja azonban az Irak elleni esetleges háború, illetve az ellenzéki szocialista párt keményvonalas szárnya által ennek kapcsán várhatóan új erőre kapó Amerika-ellenes megmozdulások.
