Igy látja a piac
A 2003-as esztendő egyik legfőbb veszélyforrásának az euró mielőbbi bevezeteséhez szükséges középtávú makrogazdasági program felborulását látom. A kormányzat elkötelezettsége csökkenni látszik az MNB által továbbra is lelkesen támogatott célkitűzések mellett. A kormány szavakban ugyan továbbra is magáénak vallja az EU-nak tavaly nyáron bemutatott program fő pontjait, de a célok eléréséhez szükséges lépések megtétele nagyobb elszántságot igényelne. A 2003-ra tervezett költségvetési szigorítás egyre inkább felpuhulni látszik, ami a következő évekre vonatkozóan sem túl jó ómen. A gazdaság külső és belső eredetű nehézségeinek láttán a kormányzó erők megriadni látszanak az állami szerepvállalás jelentős visszaszorítására tett korábbi ígéreteiktől, a bajok forrásaként pedig egyre inkább a jegybank elhibázottnak tartott monetáris politikáját jelölik meg. Az MNB politikája ellen indított támadások szószólói a forintfelértékelés veszteseinek tekintett exportőr lobbik, de a közelmúltban ismert közgazdászok is csatlakoztak az "euróhalogató" kórushoz. Előbbiek kritikáit a minden felmerülő probléma esetén első körben állami mentőövért kiáltó régi reflexként is fel lehet fogni, utóbbiak viselkedése viszont már meglepőbb. A jelenlegi erőviszonyok mellett reális veszélynek tűnik, hogy 2003-ban megbukik (finomabban kifejezve: "csúszik") az euró lehető legkorábbi bevezetésére tett kísérlet, miután az ehhez szükséges lépések megtételét egyre inkább akadályozzák a mögöttes politikai játszmák.
