Kereskedők lesznek a külkereskedőkből
Hazánk európai uniós csatlakozásának napjától a magyar külkereskedők jó része kereskedővé "alakul át", köszönhetően annak, hogy 2004. május 1-jétől Magyarország is az egységes piac részesévé válik, azaz már nem "külhonba", hanem "belföldre" szállítják majd áruikat, illetve onnan szerzik be az EU többi 24 tagországával kereskedők. A csatlakozás pillanatában ugyanis hatályukat veszítik nemcsak a korábban kötött autonóm preferenciális egyezmények, a szabadkereskedelmi megállapodások, hanem az olyan magyar jogszabályok is, mint a vámtörvény, a vámtarifa-szabályozás, az engedélyezésről, piacvédelemről, dömpingellenes eljárásokról intézkedő szabályok.
Ám ezzel egy időben hatályba lép az uniós instrumentumköteg. Így a magyar-román vagy a magyar-horvát kereskedelem már nem a CEFTA keretén belül, hanem az EU és a - példaként említett - két ország közötti megállapodás feltételrendszerében bonyolódik majd.
Miután azonban Magyarország gyakorlatilag már ma is része az Európai Unió egységes belső piacának (hiszen kereskedelmünknek több mint kétharmada a mai tizenötökkel bonyolódik, s a bővítés után 25 tagúvá terebélyesedő EU-t tekintve az arány már közelíti a 80 százalékot), ez a váltás komolyabb megrázkódtatást nemigen jelenthet. Egyértelműen állítható ez az ipari kereskedelem szereplői szempontjából, hiszen a huszonötök Európájával már ma is teljes a szabadkereskedelem. Ettől eltér azonban az agrárium helyzete, ott ugyanis a piaci szereplőknek némely változásra fel kell készülniük. Míg ugyanis az iparban teljes már ma is a vámok, vámjellegű akadályok nélkül bonyolódó forgalom, addig az agráriumban nem. S a szabadkereskedelmi megállapodásokhoz csatolt koncessziós listák sem mindig egyeznek meg az európai unióssal. Éppen ezért az érintett gazdálkodóknak már a csatlakozás napja előtt alaposan át kell böngészniük a részletes, termékre lebontott leendő szabályozást, elkerülendő a kellemetlen meglepetéseket vagy éppen azt, hogy felkészüljenek a megnyíló új lehetőségek kiaknázására.
Ez egyébként ajánlatos az ipari kereskedelem szereplőinek is, hiszen ha az egységes piac leendő szabályaihoz már alkalmazkodhattak is a gyakorlatban, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem feltételeiben lesznek számukra is változások. Annak ellenére is, hogy már évek óta a páneurópai kumulációs rendszert alkalmazzák. Az unió preferenciális szisztémája ugyanis nem teljesen egyezik meg a mai magyaréval. Így például Brüsszel olyan országok importjára is biztosítja a preferenciális vámokat (GSP), amelyeknek mi nem - ilyen például Oroszország és Ukrajna. Emellett a kedvezményezett termékkör sem azonos, illetve a kivetendő vámok mértéke sem. Szakértők ezzel kapcsolatban arra is felhívják a figyelmet, hogy érdemes alaposan tájékozódni az EU GSP-szabályozásában, mivel az az importforrások felkutatásában fontos támpontot jelenthet. Jó pár relációban kedvezőbbé válik a kereskedelem, hiszen Magyarország is az unió preferenciális rendszerét fogja majd alkalmazni, s így - például - a mediterrán országokból kedvezőbb feltételekkel lehet majd importálni. Ami pedig olyan további jelentős piacainkat illeti, mint az USA vagy Japán: a feltételek itt is javulnak, miután már nálunk is az unió közös vámtarifáját kell majd alkalmazni, s az alacsonyabb, mint a mostani magyar. Különösen igaz ez az ipari termékekre, ahol nem ritka a nullaszázalékos vám. Általában véve inkább vámcsökkenésre lehet számítani: az uniós csatlakozási tárgyalások során azzal kalkuláltak, hogy mintegy 4500-5000 vámtarifasornál csökkenés, 1000-1200-nál pedig emelkedés várható. Főként az agráriumban, illetve a textil- és ruházati iparban emelkednek meg a vámok.
Komoly változás előtt állnak azok a cégek, amelyek jelenleg ipari vámszabad területen működnek. A 138 ipari vámszabad terület zömének ugyanis meg kell szűnnie, a megmaradóknak pedig uniós engedélyt kell szerezniük, s egy más rendszerre kell átállniuk. A megszűnő vámszabad területeknek belföldiesíteniük kell az eredetileg tehermentesen bevitt, a termelésbe bevont eszközöket, gépeket, berendezéseket. Ezt a csatlakozás napjáig vám- és áfamentesen tehetik egyébként meg.
Változásra számíthatnak az engedélyezési eljárást igénylő termékekkel kereskedők is. Vannak olyan áruk, amelyek kereskedelme nemzeti hatóságok útján valósul majd meg. Például, ha az EU kvótát működtet a kínai porcelánra, a helyi igényeket az autonóm nemzeti hatóság gyűjti be, majd továbbítja Brüsszelbe, ahol a kvótákat leosztják (ebben a folyamatban az ott lévő magyarok is részt vesznek). Mindebből a felhasználóra, azaz az engedélykérőre annyi "tartozik", hogy továbbra is itthon kell az engedélyért folyamodni.
Külön téma a mezőgazdasági kereskedelem és az engedélyezés kapcsolata: mind a támogatott, mind pedig a nem támogatott termékek jó része ugyanis engedélyköteles, még akkor is, ha az engedélyt automatikusan kiadják. (Azt még egyébként nem döntötték el, hogy hol bonyolódik majd az engedélyezés, van olyan elképzelés, hogy minden egy helyen, az Engedélyezési Hivatalnál, vagy utódjánál, s olyan is, hogy például az Agrárintervenciós Központ vegye át a feladatot.) Lesznek olyan esetek is, amikor a mezőgazdasági importnál letétet kell majd elhelyezni akkor, amikor a kedvezményes kvóta terhére történik a vásárlás. Tény: fel kell készülni a "bürokráciára", miután az EU-ban nagyon sok terméknél van szükség nyilatkozatokra, engedélyekre. Ezeket is meg kell ismerniük a (kül)kereskedőknek.
Önadózó áfabevallás az uniós beszerzésekre
Az Európai Unión belül a tagországok egymás között áfamentesen értékesítik a terméket, s a vevő számítja fel a saját országának megfelelő áfakulcsot. Azaz az áfát a vevő országában kell a kereskedelemben megfizetni. Ebből fakadó lényeges változás lesz, hogy megszűnik az uniós országokból beérkező árukra a vámhatóság áfakivetése, s a kereskedőnek önadózó módon kell azt bevallania. Ám az ellenőrzés korántsem fog megszűnni: a tagországokban működő öszszekötő irodák egymást tájékoztatják: ha például egy magyar kereskedő egy német cégtől vásárol, akkor a német iroda elküldi az erről szóló információt a hazai adóhatóságnak. Az információátadásnak egyébként három szintje lesz: az első, amely arról ad képet, hogy országos szinten összesen milyen értékben szállítottak onnan ide; a második adózó szerinti lebontásban részletezi az ügyleteket; míg a harmadik szintű információcsomag - amelyet egyébként külön kell kérni - az egyéb körülményekről ad felvilágosítást, például a bizonylatok, számlák másolatait lehet majd lekérni. Az itthonról az unióba szállítóknak pedig az áfabevallás kiegészítő mellékletét kell majd kitölteniük.
A harmadik piacokkal kereskedők számára pedig továbbra is a VPOP veti majd ki az importra az áfát.
S hogy minderről ki hol tud információt kapni? Az adóhatóság tervei szerint információs kampányt indítanak az idei év második felében az uniós csatlakozással kapcsolatos tudnivalókról.
