Kettős elnökség az EU-ban?
A szerdai sajtójelentések alapján nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan miben is állapodott meg az Elysée-palotában tartott kötetlen beszélgetés során Schröder és Chirac. A The Guardian és a Financial Times nyomán az EUobserver is úgy tudja, hogy az EU-t a jövőben az Európai Bizottság elnöke és a miniszterek tanácsának vezetője irányítaná. Előbbit a német javaslatnak megfelelően az Európai Parlament választaná meg (nem pedig az uniós kormányfők, mint a britek szerették volna). Ugyanakkor a tagállamok vezetői két és fél, avagy ötéves időtartamra permanens elnöki tiszttel váltanák fel a jelenleg félévente rotáló elnökséget. A tanács új elnökének kompetenciái pedig sok tekintetben hasonlóak lennének a francia államfőéhez.
A Die Welt ugyanakkor hármas fogatról ír Európa élén. Eszerint a tagállamok vezetői és a bizottsági elnök között egy moderátorként trónoló EU-elnök egyensúlyozna, aki egyidejűleg kifelé is a közösség legfőbb reprezentánsa lenne, s akit az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselőiből álló "európai kongresszus" választana meg. Más források viszont arról írnak, hogy az Európai Tanács elnökét a többiek minősített többséggel választanák meg. A Financial Times pedig azt is tudni véli, hogy a német és a francia vezető abban is megállapodott: összevonják a Javier Solana által betöltött európai "külügyminiszteri" posztot a Chris Patten által fémjelzett európai külügyi biztosi tisztséggel. Az új külpolitikai "szuperminiszter" ugyanakkor a bizottságnak és a tanácsnak is felelősséggel tartozna.
A részletek tisztázatlanságától függetlenül a Schröder-Chirac megállapodást az első visszhan-gok olyan kompromisszumként értékelik, amelyben érvényesül az állam- és kormányfők tanácsa súlyának megőrzésére irányuló francia szándék és a bizottság, valamint az Európai Parlament szerepének megerősítését célzó német föderalista törekvés is. Az EU-n belüli várhatóan kedvező visszhangot előre jelzi, hogy a közösség soros elnöki tisztét tavaly sikeresen betöltő Anders Fogh Rasmussen is üdvözölte a tervet. A dán kormányfő, aki a kisebb tagállamok vezetői közül elsőként állt a terv mellé, egyben azzal érvelt, hogy a féléves tagállami rotációnak továbbra is fenn kellene maradnia, de a választott elnök irányítása alatt.
