Magyarország számokban
A vizsgált időszak elején Magyarország infrastrukturális fejlettsége meglehetősen alacsony színvonalon állt. A kilencvenes évek az az időszak, amelyben néhány alapvető területen - mindenekelőtt a hírközlésben, ezen belül is a telefonellátottságban, továbbá a vezetékesgáz-szolgáltatásban - kiemelkedő fejlődés következett be.
>> Autók és telefonok
Eközben több más ágazatban is történtek jelentős javulások. Ez azonban sok területen alig csökkentette nemzetközi mércével mért elmaradottságunkat, néhány szférában pedig - ilyen például a közúthálózat - ez még növekedhetett is.
A közforgalmú vasútvonalak hossza évtizedek óta nem változott számottevően Magyarországon, s napjainkban 7900 kilométert tesz ki. A hazai vasútsűrűség, amely ezer négyzetkilométerre 85 kilométer vasútvonalat jelent, magasabb, mint az európai országok többségében. Az a helyzet, amely szerint a vonalak 16 százaléka kétvágányú, lényegében nem módosult 1989 óta, a villamosított vonalak aránya azonban 28-ról 34 százalékra emelkedett. Európai viszonylatban mind a két szám közepes színvonalat jelent.
Ami az országos közútháló-
zatot illeti, ennek hossza a vizsgált időszak végén meghaladta a 30 300 kilométert. A gyarapodás 1989 óta 490 kilométer.
Nemzetközi összehasonlításban az útsűrűség alacsony, és kevés az autópálya. Jól szemlélteti ezt az az adat, amely szerint Magyarországon 2001-ben ezer négyzetkilométerre 326 kilométernyi közút jutott, miközben az Európai Unió országainak többségében 1998-as adatok szerint is ennek a többszöröse (Ausztriában például 1547 kilométer).
Az autópálya-hálózat több hasonló vagy a miénknél kisebb területű országban is lényegesen kiterjedtebb, mint hazánkban: a szomszédos Ausztria autópályáinak hossza például, ugyancsak 1998-as adatok szerint, 1619 kilométert tett ki.
Magyarország közúti gépjárműállománya a vizsgált időszakasz végén csaknem hárommillió, különféle gépkocsiból tevődött össze. Ezek között a személygépkocsik "arzenálja" megközelítette a 2,5 milliót. Ez a megelőző évhez mérten 118 ezres, 1989-hez képest pedig 750 ezres gyarapodást jelent, s mint közismert, a tendencia folytatódik, a növekedés továbbra is felívelő. Hazánkban 2001-ben ezer lakosra 245 személygépkocsi jutott, miközben ez a mutató az Európai Unió országaiban 248 és 558 között volt; ebből a legkevesebbet Görögországban, a legtöbbet pedig Olaszországban számolták.
Az ország telefonellátottsága a rendszerváltáskor rendkívül alacsony szinten állt, akár az igényekhez, akár a többi országban tapasztaltakhoz viszonyítunk. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy a vezetékes fővonalak száma a nyolcvanas évek végén nem érte el az egymilliót, s eközben a telefonra több mint félmillióan várakoztak. A várakozók száma 1994-ben csúcsot ért el: ekkor 718 ezer volt, ezt követően azonban erőteljesen csökkent, és néhány év elteltével gyakorlatilag folyamatossá vált az igények kielégítése.
Ugyanakkor egy másik folyamat is megindult a telefóniában, amelynek következtében a fővonalak 1997-ig gyorsuló ütemben gyarapodtak, ezt azonban lassulás váltotta fel, sőt, a hagyományos analóg fővonalak száma 2000-ben már csökkent. Ezzel egyidejűleg felgyorsult a digitális ISDN-vonalak terjedése: ezek száma 1995-ben még csak ötezer, néhány évvel később, 2001-ben már csaknem félmillió volt.
A folyamat hátterében a mobiltelefonok robbanásszerű elterjedése áll. Számuk 1994-ben százezres, 1998-ban pedig már milliós nagyságrendű volt. 2000 végére a mobiltelefon-előfizetők már hárommilliónál többen voltak, 2001 végén pedig a számuk megközelítette az ötmilliót. Ez utóbbi adat egyben azt is jelenti, hogy jelenleg több mobiltelefon-előfizetés van az országban, mint amennyi vezetékes fővonal.
>> Kábeltévé, internet
Bár a kábeltelevíziós szolgáltatás már az 1980-as évektől létezik az országban, az úgynevezett vezetékes műsorjelelosztás infrastruktúrája a kilencvenes évek végén indult gyors fejlődésnek. 2000-ben a hazai településeknek mintegy 35 százaléka kapcsolódott be a vezetékes műsorjelelosztó hálózatba, összesen 1,6 millió előfizetővel. A hálózat teljes vonalhoszsza 1998-ról 2000-re két és félszeresére, a hálózatérték 4,5-szeresre, a beruházások összege pedig közel nyolcszorosra nőtt. A hálózatokat fokozatosan átalakítják kétirányú információátvitelre. Ezek aránya 2000-ben 15 százalék volt, az ugyancsak terjedő, úgynevezett csillagpontos rendszereké pedig 34 százalék.
A változások hátterében a távközlés teljes liberalizációjára való felkészülés állt. Erre vezethető vissza az az erősödő koncentrációs folyamat is, amely a nagy távközlési cégek, illetve leányvállalataik hálózatfelvásárlásai nyomán megy végbe. A szolgáltatók nagy része ugyan továbbra is kisvállalkozás, egy-egy települést ellátó önkormányzat vagy nonprofit szervezet, 2000-ben azonban a bekapcsolt lakások közel hatvan százaléka, az összes díjbevétel háromnegyed része és a hálózat értékének majdnem a kilencven százaléka mindössze öt szolgáltatóra jutott.
Magyarországon az első domainnévvel (tartománynévvel) rendelkező, internetre csatlakoztatott számítógépet 1991 októberében vették nyilvántartásba. Az állomány azóta folyamatosan és jelentősen gyarapodott. A hosztok (gazdagépek) száma 1998-ban meghaladta a nyolcvanezret, 2000-ben pedig már megközelítette a 160 ezret. Ez az utóbbi adat ezer lakosra számítva 16 hosztot jelent, ami az OECD-országok átlagának nem egészen a fele. A biztonságos - az egymás közötti adatforgalomban titkosítási eljárást használó, így az illetéktelen hozzáféréstől védett - szerverekkel való ellátottságban még ennél is nagyobb a lemaradásunk. A biztonságos szerverek száma ugyan 1999-ről 2000-re 2,8-szeresére nőtt, ám 2000-ben még így is mindössze 1,3 jutott belőlük ezer lakosra, szemben az OECD-országok 10,3-es átlagával.
Az internet-előfizetések száma 1999 első negyedévének végén még nem érte el a százezret, 2001 negyedik negyedévének végére azonban már a 300 ezret is meghaladta. Ezek a számok mindenképpen reprezentálják a világháló hazai terjedését, annak ellenére, hogy az internetszolgáltatóknál a magánszemély és a több száz embert foglalkoztató cég egyformán egy előfizetőnek számít, tehát az előfizetők száma nem azonos a felhasználókéval.
Az előfizetők túlnyomó része - 2001 végén a 82 százaléka - a legalacsonyabb díjszabású modemen keresztül csatlakozott a világhálóra, és mindössze 9 százalékuk választotta a magasabb díjért elérhető, nagyobb sávszélességet biztosító vonalat. További 6 százalék kábeltévé-hálózaton, 1 százalék bérelt vonalon keresztül, 2 százalék pedig egyéb módon vette igénybe a szolgáltatást.
>> Számítógépek terjedése
Magyarországon 1998-ban közel 350 ezer, 2000-ben pedig több mint 500 ezer háztartásban volt számítógép. Közülük 1998-ban minden tizediknek, 2000-ben pedig már csaknem minden ötödiknek volt internet-hozzáférése, azaz az összes hazai háztartás 0,9, illetve 2,6 százalékának. Annak ellenére tehát, hogy az internet gyorsabban terjed a háztartásokban, mint a számítógép, az ellátottság mindkét területen még igen alacsonynak mondható. Száz lakosból 1998-ban négy, 2000-ben pedig hét használta a világhálót, míg ugyanebben az időben az OECD-országokban átlagosan 12, illetve 26.
Annak, hogy nálunk nemzetközi összehasonlításban alacsony az internet elterjedtsége, az egyik fő oka a magas hozzáférési költség, amely a havi telefon-előfizetési díjból, a telefon- és az internethasználat árából áll össze. Ez az összeg 20 órányi, csúcsidőn kívüli használat esetén, vásárlóerő-paritáson számítva 2000-ben 73 dollár volt. Ez kétszerese az OECD 36 dolláros átlagának.
A számítógép-ellátottságnál jóval gyorsabb ütemben történt az informatikai fejlődésben új korszakot jelentő hálózatok gyarapodása: száz vállalkozásból 1997-ben 13-nak, 2000-ben pedig már 32-nek volt számítógépes hálózata. Mindez hozzájárult az internethasználat terjedéséhez is: 2000-ben az alkalmazottak 57 százaléka férhetett hozzá a világhálóhoz.
