Módjával nyirbált támogatások
Brüsszel
Bizottsági illetékesek szerint a német-francia megállapodás olyan új helyzetet teremtett, ami egyebek között behatárolta a mozgásteret a közvetlen támogatás radikálisabb mértékű csökkentése előtt. Ennek felismerése fejeződik ki abban, hogy a most véglegessé váló ajánlás 2007 után már évi három- helyett csupán egyszázalékos mérséklést helyez kilátásba azon gazdák esetében, akiknek a támogatottsága meghaladja az évi 5000 eurót, de nem éri el az 50 ezret. Ezeknél a tervezet nem zárna ki további támogatáscsökkentést, ám a százalékos mértékét most még nem határoznák meg, csak a későbbiekben, annak fényében rögzítenék, hogy mennyi költséggel jár a cukor- és a tejszektor reformja, a felszabaduló pénzből ugyanis ezeket finanszíroznák.
Nagy valószínűséggel eltörlik viszont az évi 300 ezres támogatottsági plafon megkötését, brüsszeli érvelés szerint azért, mert kiderült: alig 100-200 gazdát érintő kitételről lett volna szó.
A magyar tejtermelés szempontjából sem közömbös további módosítás a nyári Fischler-papírhoz képest, hogy a szektorban 2005-2006-ra tervezett reformok egy évvel való előre hozatalát kezdeményezi és időtartamát három helyett öt évre húznák szét. A három év alatt eredetileg elképzelt 15 százalékos felvásárlási árcsökkentés végső soron 25 százalékos lenne (ez a vajat és a tejport érintené). A bizottság ezentúl 1 százalékos kvótaemelést és a tejtermékekre vonatkozó kvótarezsim 2014-ig történő kiterjesztését javasolja majd.
Franz Fischler agrárbiztos tavaly júliusban már bemutatott egy jelentést, ám annak státusa még csak a "gondolkodás fő irányait" tükröző tájékoztató (bizottsági zsargonnal: "kommunikációs papír") volt. Akkori formájában történő megszületését két dolog indokolta: lehetőséget adott a várható reakciók tesztelésére, és egyfajta viszonyítási háttérként szolgált a csatlakozási tárgyalásokon esedékes EU-agrárálláspont kialakításához. A január 21-i papír viszont már a brüsszeli testület véglegesített közös pozíciójának tekinthető az uniós agrárpolitika legutóbbi - 1999-es berlini - reformjainak eddigi tapasztalatairól, valamint továbbfejlesztésének ajánlott főbb irányairól.
A júliusi verzió legfontosabb újdonsága volt, hogy hat éven át évi 3 százalékkal csökkenteni kívánta a közvetlen agrárkifizetések mértékét, az ily módon nyert megtakarítást pedig a vidékfejlesztésbe csoportosította volna át. A támogatások rendszerét a szektorok elsöprő többségénél leválasztotta a tényleges agrártevékenység mibenlétéről, és - a tagjelölteknek ajánlott "egyszerűsített támogatási rendszerhez" hasonlóan - "alanyi (farmeri) jogon" válhatna valaki jogosulttá, feltéve, hogy tevékenysége szavatolt élelmiszer-minőséggel, illetve a környezetvédelmi és állattartási feltételek tiszteletben tartásával jár. Viszonylag nagy visszhangot váltott ki az a felvetés, hogy évi 300 000 euróban maximálták volna az egyéni támogatottság lehetséges mértékét.
Az új verzió is fenntartaná a támogatás mértékének és a végzett agrártevékenységnek a kettéválasztását, "közeli" (valószínűleg 2000-2002. évi) referencia-időszakot határozva meg a jogosultsági arány meghatározásához. Szakértők szerint ez utóbbi megfontolás - amennyiben hasonló logika szerint alkalmazzák a 2004-ben csatlakozó országokra is - elvben kihatással lehet arra, hogy az utóbbiak az "egyszerűsített" vagy az "EU-konform" közvetlen támogatási rendszert választják-e majd a tagság első három évére. Amennyiben ugyanis esetükben a "közeli" - számukra tehát a 2005-2006. évi - periódus számít bázisidőszaknak, úgy értelemszerűen azt a módszert célszerű majd belépéskor választani, amelyik magasabb referenciaszintet vetít előre ezekre az évekre.
