Kevés ár változik a belépéssel

Piaci hatások csak közép- és hosszú távon érvényesülnek az EU-csatlakozás következtében a hazai fogyasztói árakban. Az iparcikkek döntő többsége esetében már ma sincs lényeges különbség a hazai és az uniós árak között, s a belépés a piaci helyzetet sem változtatja meg, hiszen már évek óta teljesen szabad a kétoldalú kereskedelem. A munkaerő-igényes lakossági szolgáltatások jelentős része (például fodrászati, cipészeti, fényképészeti, vízvezeték-szerelés) ma még sokkal olcsóbb idehaza, mint a mai tagállamok túlnyomó többségében, de ezek árát alapvetően a munkaerő költsége határozza meg, az pedig a belépés következtében csak közép- és hosszú távon emelkedik.

Más a helyzet számos mezőgazdasági terméknél, ezeknél ugyanis igen komoly árváltozásokat okozhat - nem a piac, hanem - a szabályozás módosulása. A marhahús és a cukor esetében például a jóval magasabb uniós intézményi árak belépése vélhetően erős magyarországi áremelkedést indukál majd - véli Orbánné Nagy Mária, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet szakértője. A cukor árának emelkedése elvileg továbbgyűrűző hatásokkal is járhat.

A cukor drágulása kihathat például a konzerv-, a sütő-, vagy a csokoládéipar termékeire is, de nem tudni, az éles verseny mellett ezek az iparágak, illetve a kereskedelem mennyit tud ebből érvényesíteni saját eladási áraiban.

Egy másfajta szabályozási hatást jelent az árakra az uniós vámtarifák belépése. 2004. május 1-jétől a vámkódexben szereplő termékek mintegy négyötöde esetében a jelenleginél jóval alacsonyabb vámok lépnek életbe, egyötödüké változatlan marad, vagy kissé emelkedik. Az agrártermékek jelentős része azonban az utóbbi egyötödbe tartozik. A cukorra, a marhahúsra vagy a tejtermékekre például jellemzően 80-100 százalékos vámokat alkalmaz az unió. (Mindez persze csak a kibővített unión kívülről származó magyar behozatalra lesz érvényes, hiszen az EU-n belüli kereskedelemnél teljesen megszűnik a vám, de ez csupán azon egy-két terméknél jelent érdemi változást a mai helyzethez képest, amelyeknél az EU-nak nincs, vagy magas vámú a kedvezményes behozatali vámkontingense, így főként a cukornál és a dohánynál.)

Lesz azonban jó néhány olyan mezőgazdasági cikk is, amelynek csökken a vámszintje és ezen keresztül valószínűleg az ára is. A sertéshús esetében például a mai 51 százalékos vámtarifát a 30 százalékos uniós kulcs váltja fel, a bornál a 28-30 százalékosat 5-7, az égetett szeszes italoknál pedig a 68 százalékosat 0 (!) százalékos. Mivel azonban az egyes termékek esetében rendkívül eltérő, hogy az uniós vámtarifa átvétele milyen irányú és mekkora változást hoz, mindenkinek érdemes a saját szakterületén már most utánanéznie ennek - tanácsolja Szabó Sándor külügyminisztériumi főosztályvezető.

Ismét másféle szabályozási hatást jelent egyes termékek áfakulcsának módosítása. A tankönyvek és a gyógyszerek jelenlegi 0 százalékos áfakulcsát a belépés után legalább 5 százalékra kell felemelni, más kérdés, hogy (főleg az utóbbiaknál) szociálpolitikai okokból elképzelhető, a kormányzat valamiféle kompenzációt is vállal, például a tb-támogatási szint emelése révén - ha az államháztartási hiány leszorításának célkitűzése ezt elbírja.

A csatlakozással megszűnik a jövedéki adó is a beszedés nehézségei miatt. Így elvileg a fűszerpaprika, a kávé és az arany (utóbbin keresztül pedig az ékszer) is olcsóbbá válhat, de kérdéses, hogy a kereskedők nem az árrés növelésére használják-e fel a lehetőséget (VG, 2003. március 14., 3. oldal). Hasonló a helyzet a személygépkocsikkal is, ahol szintén megszűnik a fogyasztási adó (lásd még keretes írásunkat.)

Azt is látni kell, hogy a jelenlegi tagállamok között is komoly eltérések vannak még az iparcikkek vonatkozásában is. A személyautók esetében még a nettó (tehát különféle adók előtti) ár is átlag 10,1 százalékban tér el a legolcsóbb és a legdrágább tagállam között, de egyes márkák és típusok esetében ennél jóval nagyobb szórás is megfigyelhető: a Fiat Seicento például Nagy-Britanniában 59,5 százalékkal került többe tavaly novemberben, mint Spanyolországban.

Még kevésbé érvényesül a tagállamok közti árkiegyenlítődés az agrártermékeknél. A legkisebb eltérés a 2001-es adatok szerint a tejnél volt a legdrágább és a legolcsóbb ország között (31 százalék), egyes zöldség- és gyümölcsféléknél azonban előfordul 300-400 százalékos eltérés is.