Német foglalkoztatási aggályok

A szövetségi köztársaság történetének harmadik legmagasabb - 4,7 millió fős - szintjét érte el februárban a német munkanélküliség. A foglalkoztatás ügyében leginkább érintett gazdasági tárca vezetője "rendkívül komolynak" minősítette a helyzetet, és ígéretet tett minden lehetséges reformintézkedés megtételére.

A szociáldemokrata kormányzás óta legnagyobb, 11,3 százalékos állástalanság óriási blamázs Gerhard Schörder kancellárnak, aki már az 1998-as választási kampányában is gazdaságélénkítő és nagy horderejű munkahelyteremtő programok sikerére tette fel politikai pályafutását. Mélyreható reformok hiányában azonban gyorsan terjednek az elbocsátások, amelyek a gazdasági ágazatok széles körét érintik, az építőipartól kezdve a hajóépítésen keresztül egészen a bankszektorig. A segélyezendők számának gyors növekedése miatt az ottani munkaügyi hivatal erőteljes takarékosságra kényszerül, hogy ne kelljen tovább terhelni a súlyos helyzetben lévő szövetségi költségvetést.

Az aktív munkaerő-piaci politika jegyében az idén is az állástalanok mintegy 20 százalékának szánnak olyan kiemelt támogatást, amellyel meg lehet gyorsítani az elhelyezkedést. A munkaügyi hivatal azonban átrendezi a preferenciákat, így képzési hozzájárulást elsősorban olyan esetekben nyújtanak, ahol az elsődleges munkaerőpiacon a gyors munkába állás szavatoltnak tekinthető. Ennek megfelelően a szakképzésben részt vevők száma november óta 53 ezer fővel csökkent, és jelenleg már csak 286 ezerre rúg. Hasonlóképpen fogják vissza a költségvetési támogatással működtetett szociális foglalkoztatást, ahol a résztvevők száma ugyanezen időszak alatt 31 ezerrel, 100 ezer főre esett.

A kormány által tervezett munkaerő-piaci reformok közül az utóbbi időben az első helyen említik az elbocsátások megkönnyítését. Az intézkedés kilátásait elemezve a Financial Times német kiadása felhívja a figyelmet arra a paradoxonra, hogy a könnyített létszámleépítés éppen az idősebb foglalkoztatottak körében ütközne kisebb ellenállásba, mert ez a korosztály az intézkedéstől a jóval könynyebb elhelyezkedési lehetőséget várja. További reformlépésként eltörölnék az elbocsátandók kijelölésénél a jelenleg alkalmazott szociális elveket (életkor, családi helyzet és vállalathoz való kötődés), ehelyett mindenütt a vállalatvezetés és az üzemi tanács által elfogadott szempontok alapján határoznák meg a leépítések körét és módját.

Wolfgang Clement gazdasági miniszter összesen mintegy 16-18 témakörben kíván munkaügyi módosítást előterjeszteni. Az intézkedésektől a munkaügyi hivatal vezetője az év második felétől vár javulást, mások szerint azonban a feszült helyzet érezhető enyhülését a leggyorsabb reformokkal sem lehet már az idén kiváltani.