Az Ab előtt az új agrártörvény?

Alig lépett hatályba, máris módosítást szorgalmaz több élelmiszer-ipari érdekképviselet az új agrárrendtartási törvényben. Alaptalan diszkriminációnak tartják, hogy egyes jövedéki cikkek nem tartoznak a legfeljebb 30 napban megállapított fizetési határidő hatálya alá. E rendelkezés a jövedéki élelmiszer-ipari áruk közül a borra és a pezsgőre vonatkozik, a sörre, a dohánygyártmányokra, az alkohol- és a köztes alkoholtermékekre nem.

A 30 napos maximumot az új jogszabály a kereskedők és az élelmiszeripar, illetve a gyártók és a mezőgazdasági termelők közötti ügyleteknél egyaránt előírja. Ezzel a javaslatot kidolgozó FVM a gazdákat kívánta jobb helyzetbe hozni. A törvény révén ugyanis az élelmiszer-ipari cégek, s végül a termelők előbb juthatnak bevételhez (eddig a kereskedelmi fizetési határidők sokszor elérték a 60-90 napot).

Ha az FVM nem kezdeményez törvénymódosítást a kormánynál, a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács a söripari érdekképviselettel együtt az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordul - mondta lapunknak Győry László, a szervezet igazgatója. A Magyar Sörgyártók Szövetsége fontolgatja az Ab-beadvány elkészítését, de erről - közölte Tömör László elnök - még nem született döntés. Tömör szerint semmilyen hivatalos indoklás nem látott napvilágot arról, hogy a sörféleségekre a 30 napos fizetési maximum miért nem vonatkozik, holott a kereskedők a számlázási árat sok esetben e termékeknél is hoszszabb határidőre utalják. Győry pedig hozzátette: a szeszesital-gyártóknak a jövedéki adót azonnal ki kell fizetniük, ahogy az áruk az üzemeket elhagyják. Így a cégek "finanszírozzák a költségvetést", miközben saját bevételeikhez jóval később juthatnak csak hozzá. (Értesüléseink szerint az ügy nem okoz ilyen gondot a dohányiparban, amelynek kereskedelmi tárgyalási pozíciói a termékek jellege miatt jobbak, így a cégek más ágazatoknál rövidebb fizetési határidőket harcolhatnak ki. Úgy tudjuk, ezért a dohányipar nem kíván az Ab-hez fordulni.)

A 30 napos fizetési maximum a sörre, az alkoholtermékekre és a dohánygyártmányokra azért nem terjed ki, mert e cikkek úgynevezett kereskedelmi forgási sebessége jóval lassabb más élelmiszer-ipari áruknál - reagált lapunknak az FVM Agrárrendtartási Hivatala (ARH). Ez azt jelenti, hogy e termékeket a kereskedők több idő alatt adják el, mint például a napicikknek számító tejet, kenyeret vagy húsféleségeket. Az ARH szerint a jogszabály a szintén jövedéki terméknek minősülő bornál és pezsgőnél a 30 napos határidőt azért írja elő, mert a szőlő nem tartható el, vagyis azt a szüret után azonnal fel kell dolgozni. Így a bor elkészítése meghatározott időhöz kötött, és az előállítást - ellentétben a többi jövedéki élelmiszer-ipari termékkel - a keresleti igények sokkal kevésbé befolyásolhatják. A sörgyártás is folyamatos tevékenységnek tekinthető, mivel az árpaalapanyag eltartható, és azt az ipar nem egyszerre vásárolja fel, érvel az ARH.

Az iparági kifogások miatt viszont az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (Éfosz) már a törvény parlamenti elfogadása után Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz fordult, hogy a jogszabályt ne hirdesse ki, tudtuk meg Piros Lászlótól, az Éfosz főtitkárától. (A törvény végül március 27-én jelent meg a Magyar Közlönyben, és április 4-én lépett hatályba.) Az érdekképviselet számításai szerint a 30 napos maximális fizetési határidő összességében akár évi 200 milliárd forinttal is csökkenthette volna az iparági kölcsöntőke mennyiségét, ha e rendelkezés a szeszes italokat, a sörféléket és a dohánygyártmányokat is érinti. Ezek nélkül viszont a feldolgozói kölcsöntőke-megtakarítás "csak" 80-90 milliárdos lehet. Szakértők szerint ráadásul a kereskedők (elsősorban a nagy üzletláncok) a szolgáltatási tarifák növelésével vagy újak bevezetésével is kompenzálhatják, hogy a rövidebb fizetési határidő miatt "kevesebb pénzt forgathatnak a bankokban".