Csődöt jelentett, de nem adja fel a Grundig

A csőd bejelentése nem érte váratlanul a német közvéleményt, hiszen néhány hónap leforgása alatt két befektető is elállt vételi szándékától. Először a tajvani Sampo mondta vissza az év elején beharangozott, teljesen biztosnak látszó üzletet, majd néhány napja a török Beko jelezte: neki sem kell a súlyosan eladósodott vállalat. A 850 főt foglalkoztató bécsi gyárban húsvét hétfőig le is állt az üzem, s egyelőre nem lehet tudni, hogy mi lesz a sorsa. A bankok már nem hajlandók tovább hitelezni a Grundignak, az egyébként készséges bajor állam sem siet most a cég segítségére, s egyre türelmetlenebbek a beszállítók is. A társaság azonban a saját erejéből már nem képes talpra állni: tavaly az 1,2 milliárd eurós forgalom mellett 75 millió eurós veszteséget szenvedett el, míg 2001-ben 150 millió euró volt a hiány.

A Grundig csődjével egy újabb nagy márka tűnhet el a piacról. Emlékezzünk csak a Telefunkenre, amit 1983-ban előbb megvett a francia Thomson-csoport, mielőtt 1995-ben végleg lehúzták a rolót. Vagy ott van a Schneider, amit a tavalyi csődbejelentés után a kínai TCL elektronikai konszern vásárolt meg, s az ügylet révén kínai "fennhatóság" alá került többek között a legendás Dual márka is. Mert az ázsiaiak feltartóztathatatlanul törnek előre a szórakoztató elektronikában (is). Mára a német piacot gyakorlatilag három társaság tartja kézben: a Sony, a Matsushita (a Panasonic márkával) és a Philips. A németországi GFU szakmai szövetség adatai szerint a forgalom jelenleg 9,3 milliárd euró körüli, ebből 2,8 milliárd euró a színes televízióké. Ebből a piacból a Grundignak 1,2 milliárd euró jutott, a még meglévő kisebbeknek - a Loewének és a Metznek - néhány száz millió. Ők ugyanis megtalálták azt a piaci rést, ami lehetővé tette számukra, hogy talpon maradjanak még a nagyok mellett is. A Grundignak azonban ez nem sikerült, elsősorban azért, mert elmulasztott bizonyos fejlesztéseket, kinőtte a belföldi piacot, világpiaci méretekben azonban nem tudtak gondolkodni. Mert a házimozik és a DVD-k korszakában már nem elég csak jó színes televíziót gyártani.

A Grundig sikertörténete igazából a színes televíziókkal kezdődött, a 60-as években. A készülék legalább olyan slágertermék volt Németországban, de szinte egész Európában, mint annak idején a Heinzelmann rádió, amivel az alapító, Max Grundig ötven évvel ezelőtt megalapozta a vállalkozás sikerét. Az 50-es években e rádióból 500 ezret értékesítettek, majd jöttek a magnók, s a jobbnál jobb televíziók. 1979-ben, a cég történetének egyik legjobb évében a Grundig 38 ezer embert foglalkoztatott 30 hazai és külföldi gyártótelepén (jelenleg 3500-an vannak), ám a távol-keleti konkurensek támasztotta árversenyben elvérzett, s veszteségessé vált a gyártás. A nyolcvanas években emiatt foglalkoztatottak ezreitől volt kénytelen megválni, mígnem a Philips vette át 1984-ben a cég feletti irányítást, Max Grundig pedig viszszavonult az üzleti életből. A holland óriás vállalat sem tudta azonban felszínen tartani a Grundigot, így az 1997-től egy bankkonzorcium tulajdona lett, majd 2000-ben a cég részvényeinek 89 százaléka Anton Kathrein rosenheimi antennagyártó kezébe került, aki tőkeerős partner keresésébe fogott - ez ideig sikertelenül. A rosenheimi nagyvállalkozót azonban nem olyan fából faragták, aki hagyná veszni azt a vállalkozást, amiért egyes számítások szerint eddig már legalább egymilliárd eurót fizetett. Nyilatkozata szerint ismét tárgyalóasztalhoz akarnak ülni a Sampo és a Beko képviselőivel, s megpróbálnak egyezségre jutni. A török céggel többek között azért nem tudtak megállapodni, mert a Beko nem akarta átvállalni a dolgozók nyugdíjával kapcsolatos évi 200 millió eurós terhet, ám állítólag e téren is körvonalazódnak a megoldás lehetőségei. Nagy reményeket fűznek a múlt héten az igazgatóság elnökeként megválasztott válságmenedzserhez is. Eberhard Braun tapasztalt válságkezelő hírében áll, eddig olyan vállalatokat húzott ki a csávából, mint a Fairchild Dornier repülőgépgyártó, vagy a FlowTex-csoport.

Ugyanakkor a német konszern magyarországi vállalatánál egyelőre semmit sem éreznek az anyacég problémáiból, sőt az üzlet jobban megy, mint valaha. A szórakoztatóelektronikai ipar általános válsága, a hazai piac folyamatos szűkülése közepette a cég tavaly 30 százalékkal növelte árbevételét az egy évvel korábbihoz képest, s az idei februári adatok is rekordot döntöttek. A kedvező üzletmenet egyebek mellett annak köszönhető, hogy bővülnek az értékesítési lehetőségek (hipermarketek, szakáruházak), s letisztult a termékpaletta is. A hazai értékesítésben a televíziók játsszák a fő szerepet.