Így látja a piac

Várhatóan az év második felében születik majd hivatalos határozat a GMU-csatlakozás időpontjáról. A legkorábbi verzió szerint 2004-es EU-csatlakozást feltételezve elméletileg már 2006-ban is csatlakozhatnánk az euróövezethez, ám lényegében tavaly nyár óta 2007-et tekinti céldátumnak a korai csatlakozás legelszántabb hívének mondható jegybank is. A csatlakozással kapcsolatosan, illetve erre készülve számos kérdés merült már fel: melyek a szigorúan és kevésbé szigorúan számon kért maastrichti kritériumok, relatíve erős, vagy relatíve gyenge árfolyamon fogják a forintot átváltani euróra, lehet-e és vajon célszerű-e lerövidíteni az ERM II-ben eltöltött időszakot stb. Ezek közül úgy gondolom, hogy a konvergenciakritériumok teljesüléséig vezető út az, ami folyamatos figyelmet érdemel. A kritériumok közül a legnagyobb problémát a GDP-arányos államháztartási hiány 3 százalékra történő leszorításában látom, ennek elérése sokkal nehezebb lesz, mint az infláció mérséklése. Utólag jól látni, hogy az államháztartást illetően mind 2001, mind 2002 az elszalasztott lehetőségek éveként értékelhető. Ezeket az éveket pedig nem fogjuk "visszakapni", hiszen közben a világgazdaság recesszió közeli állapotba került, ami nem igazán segíti a fiskális korrekciót. További feszültségeket eredményezhet maga az EU-csatlakozás, hiszen egyrészt az egységes piacra lépés addicionális költségekkel járhat, másrészt pedig mivel a megnyíló uniós forrásokhoz saját nemzeti forrásokat kell helyeznünk, további terhek nehezedhetnek az államháztartás mérlegének kiadási oldalára. Bár a magyar kötvénypiac egy az egyben nem vetette még el a 2007-es csatlakozás lehetőségét, a legfrissebb államháztartási számokat elnézve ez a dátum egyre kevésbé tűnik valószínűnek. Jobb esetben is csak 2008-ban vesszük át a közös európai fizetőeszközt, ám van esély a további csúszásra is. Némileg "vigasztaló" lehet a tudat, hogy régiós "versenytársaink", Cseh- és Lengyelország is ugyanezzel a problémával küzd. Ők csupán annyival vannak jobb helyzetben, hogy az inflációra vonatkozó konvergenciakritériumot gyakorlatilag már teljesítették.

Egy évvel az EU-csatlakozás előtt körvonalazódnak az euró bevezetéséhez kapcsolódó feladatok. A lényeg: ahhoz, hogy 2007-ben a forintot felválthassa az euró, 2005-ig 3 százalék alá kell csökkenteni (és utána ott is kell tartani) az államháztartás GDP-arányos hiányát. Ha ez sikerül, a többi kritérium (infláció, adósság, hosszú távú kamat, kétéves részvétel az árfolyam-mechanizmusban) teljesítése már nem okozhat különösebb fejfájást. A gyors euróbevezetéshez elengedhetetlen fiskális szigorítás legfőbb akadálya a választási ciklus szerencsétlen időzítése. A következő parlamenti választások várható időpontja 2006, ami 2005-2006-ra választási költségvetéseket implikál. Éppen ebben az időszakban kellene komoly fegyelmezettséget mutatnia a fiskális politikának, amikor a politikai logika ennek ellenkezőjét indokolja. A kormány által tavaly nyáron előkészített és Brüsszelbe elküldött középtávú makrogazdasági keretszámok alapján még egyértelműnek tűnt a 2007-es euróbevezetésre vonatkozó szándék. Azóta azonban változott a helyzet, miután a költségvetés gazdálkodásáról havonta megjelenő beszámolók egyre komolyabb kétségeket ébresztenek az elemzőkben. A retorika is változott: ma már az MNB elnöke is jobbára csak elméleti lehetőségként emlegeti a 2007-es időpontot, a pénzügyminiszter pedig csak a 2009-ig terjedő időszakra adott nagy valószínűséget a monetáris unió megvalósulásának. Persze mindenki leszögezi, hogy nem fér kétség a gyors eurósítás gazdasági előnyeihez. Magyarország egyébként nincs egyedül ezzel a problémával. Az EU-bővítés "mamutja", Lengyelország például szintén gyakran hangoztatja az euró mielőbbi bevezetésének szükségességét, az ehhez szükséges fiskális szigorítástól viszont láthatóan ódzkodnak a politikusok. Véleményem szerint az euró bevezetésének legvalószínűbb dátuma 2009. január 1-je. Ez kétéves csúszást jelent a gazdaságilag optimális 2007-es csatlakozáshoz képest, az elemzőnek azonban a hosszú távra érvényes gazdasági racionalitás szempontjain túl figyelembe kell vennie a rövid távú politikai motívumokat is. Jelen esetben utóbbiaké lehet a döntő szó.